Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

458 Az országgyűlés képviselőházának hetik ettől a jogosultságától, úgyhogy ugyanakkor, amikor az igénylését beadja, feljelentést tesznek ellene adóvégrehajtási sikkasztás miatt, hiszen ezen a címen a magyar gazdák mindegyike ellen, minden községben úgyszólván kivétel nélkül bűnvádi feljelentést lehetne tenni. Nem akarja földhöz juttatni a javaslat azokat sem, akik az 1920-as földbirtokreform során kapott földjeiket elveszítették. Nem hiszem, hogy ez a javaslat, ha meg is születik, öt esztendeig élni fog és nem fog jönni egy másik korrekció, amely ennél majd jobbat fog hozni. Addig is azonban, amíg ez bekövetkezik, igazságtalannak tartom, hogy akiket annakidején az 1920-as földbirtokreform végrehajtása során földhöz juttattak és saját hibájukon kívül, sokszor családi szerencsétlenség, vagy állataik elhullása, esetleg aszálykár következtében oda jutottak, hogy elvesztették èzt a kis, legutolsó betevő falatjukat megadó életlehetőségüket is, teljes mértékben kizárja a javaslat a juttatás lehetőségéből. (Jenes András: Nem zárja ki! — Dinnyés Lajos: Jenes, vissza a sarokba! — De rültség. — Rassay Károly (a szélső jobboldalon ülő Jenes András felé): Annyira még nem vagy jóba a saját pártoddal, hogy odaülhess! — Derültség.) A törvényjavaslat indokolása figyelmet szentel az 1920. évi földbirtokreformnak is

% statisztikát is sorol fel annak végrehajtásáról és megállapítja, hogy annakidején az ország összterületéneik 7%-át — 16 millió hold földből 1,160.000 holdat — osztották ki 410.000 ember,között. Megállapítja a, törvényjavaslat indokolása, hogy ezzel a törvénnyel emelték az or«zág szociális biztonságát, de gazdasági eredményei ennek elmaradtak. Utal az indokolás arra is, hogy ez a földbirtokreform anakidején tulajdonképpen politikai földbirtokreform volt, amelyet a forradalmi szükséglet hívott életre. Kérdezem ón. miből állapítja meg a kormány, hogy ilyen szükséglet ma ebben az országban nem jelentkezik? Hát azt gondolják, hogyha anakidején levezették a szociális forradalmat azzal, hogy 410.000 embernek juttattak földet a földbirtok reform útján, aikor azt a szociális nyugtalanságot, ami ma az országban van, 35.000 családnak 25 év alatt való földhöz juttatásával le lehet vezetni, amit ha elosztunk, akkor minden magyar faluban kétévenként egy ember fog földhöz jutni? Ez a javaslat tehát olyan, amely alkalmas arra, hogy a szociális biztonságot ebben az országban megóvja és ne következhessenek olyan igények, amelyek fel tolakodnak s amelyek a nemzet biztonsága ellen törnek? Az 1920. évi földbirtokreform az országban tényleg változást idézett elő, mert a törpe és kisbirtok aránya 46'5%-ról 51%-ra emelkedett, a közép és nagybirtokok aránya pedig 53'5%-ról 48'3%-ra csökkent le, ugyanakkor pedig kiosztottak házhelyeknek 55.000 holdat 260.000 család közt. Ha ezeket a számokat nézzük, úgy érzem, nincs senkinek sem joga lebecsülni azt a földbirtokreformot, amely 1920-tól 1925-ig ebben az országban történt, (Egy hang a baloldalon: Na gyón fontos lépés volt!) mert ha mást nem nézünk, csak azt a kétségbeesést, amit az Ofb földekből történő mostani kimozdítások azok között a szerencsétlenek között idéznek elő, akik egy-két hold földjüket veszítik el e kimozdítások révén, úgy már ez elegendő bizonyíték arra, hogy bármilyen szűk volt is az a földbirtokreform, mégis félmilliós tömeget juttatott ebben az országban, legalább mindennapi betevő falathoz és mentett meg az éhinségtol. 12. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. (Baross Endre: Betevő falathoz nem juttatott! — Egy hang a baloldalon: Kimozdítják őket, — Jenes András: Nem mozdítanak ki senkit! — Gr. Apponyi György: Majd kimozdítják magát egyszer!) T. Ház! Amikor itt ellenzéki oldalról földbirtokkérdésről beszélünk, igen gyakran vádolnak meg bennünket azzal, hogy a földbirtok kérdésében demagógiát űzünk. Lehet, hogy van földbirtokdemagógia, de akkor van a nagybirtok részéről, is földbirtokdemagógia, amikor azt a megállapítást teszik egyes statisztikusok, hogy a nagybirtokom gyöngyélete van a gazdasági cselédségnek és azoknak a napszámosoknak, akik ott idénymunkát végeznek, vagy imitt-amott munkaalkalmat kapnak. A telepítési törvényjavaslat tárgyalása során már sok szó esett arról a hihetetlen mértékű ínségről és nyomorúságról, amelyben a nagybirtokon alkalmazott úgynevezett sommás munkásság él. Azok közül az emberek közül, akik a kápolnai kerületben nyaranként elmennek sommásoknak, a múlt héten Átány községből, 200 kilométer távolságból 90-en gyalog jöttek fel Budapestre, hogy itt az éhhaláltól megmeneküljenek, valamilyen parányi kis munkaalkalomhoz jussanak, miután a nagybirtokon, mint sommások, a nyár folyamán keresett búzájukat már decemberben az utolsó szemig felették. (Baross Endre: Miért nem jöttek előbb?) Nem kaptak itt sem munkát, azt mondták nekik, menjenek vissza, inert Heves megye kapott 60.000 pengőt az ínségmunkára. Tavaly Heves megyében 600.000 pengőt költöttek el ínségmunkára és az is kevés volt, ez évben pedig csak 60.000 pengő állott rendelkezésre. Voltak emberek, akik elmentek erre az úgynevezett ínségmunkára és az történt, hogy egyheti keserves és baromi kubikos munka után 4 pengőt kerestek és megállt az emberi motor, mert nem volt bennük erő, hogy a talicskát feltolják a négyméteres partra. Ez volt az ínségmunka Magyarországon. T. Ház! Amikor az 1920-as évek reformját lebecsülik, megállapítják azt, hogy a gazdálkodás színvonala ;

e miatt túlságosan lesülylyedt. Ez . kétségtelen, mert anniakidején a földbirtokreform során kapott földekhez semmiféle beruházási tőke, a puszta emberi munkaerőn kívül, nem állott rendelkezésre. (Horváth Ferenc: A fronton nem lehetett tőkét szerezni, onnan jöttek haza! — Jenes András: A beruházásra valót odaadták szegények az ügyvédeknek, amiért képviselték őket a földreform tárgyalásánál. *Minden községháza törvényszék volt, az ügyvédeknek adták a beruházást!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Soltész János: Amikor a földkérdésről beszélünk, kénytelen vagyok azt a megállapítást tenni, hogy a nemzet élete eben a kérdésben nagyobb dimenziókat követel. Amit ez a javaslat magában foglal, az annyira szűk és kicsiny lesz, hogy éppen e miatt kiszámíthatatlan következményű erkölcsi rombolást fog véghezvinni az országban »az egyes társadalmi rétegek között. Ha az a nincstelen munkás azt fogja látni, hogy őt kenyerétől most megfosztották, azt a birtokot, amelyen eddig esetleg még soványan eldolgozhatott, elveszik, felosztják, felmérik olyanok között, akiknek már van földjük, akkor akarva nem akarva, felébred az illető emberben a gyűlölség, az irigység ördöge. Igenis kell a kisgazdaságokat, törpegazdaságokat kiegészíteni tisztességes,