Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 11 sam ezzel elérni óhajtott, amennyiben éppen ő említette, hogy ilyen módon éppen nem bizonyos, hogy ott kapható föld, ahol földbirtokpolitikai célokból arra szükség van. Ez a magyarázata annak is, miért nem tudom magamévá tenni azt az elgondolását sem, hog: ő azt kívánja, hogy az ezer holdon felüli birtokok tekintetében a kormány szüntesse meg a gazdavédelmi rendelkezéseket. Erre lényegileg ugyanaz a feleletem, amit most voltam bátor elmondani, azzal a kiegészítéssel, hogy a gazdavédelmi intézkedések megszüntetése nem mindig szolgál, sőt sok esetben egyáltalán nem szolgál semmiféle földbirtokpolitikai célt. Utalnom kell egyébként arra. hogy az életbeléptetendő magánegyességi eljárás mindenesetre lehetővé fogja tenni azt, hogy ebből a csoportból is, amennyire lehetséges, bizonyos ingatlanok felhasználtassanak a meghatározott célokra, amint azt különben a törvényjavaslat kifejezetten meg is mondja. A telepítés mibenléte körül egyébként fogalmi zavart állapíthatunk meg, amennyiben, mint tudjuk, nagyon sokféle telepítés van. Hogy mást ne mondjak, van új község létesítése, van ' hozzátelepítés, van tanyai telepítés, községvégi telepítés és így tovább. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az 1894 : V. törvénycikk, amely először rendelkezett a telepítésről, hozzátelepítésnek minősítette az olyan lényegileg földbirtokpolitikai reformot, hogy tíz telepesnek letelepítésével, vagy pedig — hogy más szólal fejezzem ki magamat — tíz embernek földhözjuttatásával a falu határát kiegészítik és ezzel a falu lakosságának számát emelik. A föld birtokpolitika célkitűzéseinek és a telepítésnek az alapgondolata azonban lényegileg ugyanaz, éspedig önálló, életképes mezőgazdasági egységek létesítése. Amikor tehát ezt a közös célt óhajtja szolgálni ez a törvényjavaslat is. a legkevésbbé sem indokolt azt mondani. hogy egyrészt a javaslat 1. § 2.) bekezdésének szövegezése, másrészt pedig az egyik későbbi fejezet, éspedig a X. fejezetben foglalt telepítési megoldások tulajdonképpen háttérbe szorítják magát a telepítést, mert hiszen éppen az. amit az előbb bátor voltam elmondani, világosan bizonyítja, hogy a telepítés igenis pregnáns és vezető tétele ennek a törvényjavaslatnak, még akkor is. ha a javaslat X. fejezete külön foglalkozni kíván a 'községtelepítéssel is, minthogy a X. fejezetben a községtelepítés megoldása és ennek előkészítése van lefektetve. Azt gondolom, t. Képviselőház, hogy amikor az. ellenzéki oldalról keveslik azt a földmenynyiséget, amely a törvényjavaslatban lefektetett eivek megvalósítása esetén megmozdulhat, akkor nagy tévedésben vannak éspedig azért, mert — az én véleményem szerint — a javaslatban szereplő földek megmozdulása többletnek tekintendő, ahhoz az ingatlanforgalomhoz képest, amely egyébként is minden esztendőben állandóan folyamatban van. Éppen azok a statisztikák, amelyeket e tekintetben ismertettek az előttem felszólalt képviselő urak, bizonyították, hogy minden esztendőben jelentkezik bizonyos mértékű természetes felaprózódása a nagybirtoknak, minden esztendőben elég nagy terület alakul át kisbirtokká. A törvény intézkedése ezt fokozni fogja, ki fogja egészíteni és meg fogja hozni azt a bizonyos többletet, amelyet ellenzéki oldalon úgy tüntetnek fel, mintha tulajdonképpen ezzel kimerülne minden, amivel a törvény céljának megvalósulása felé haladunk. . 2. Ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 453 Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy a törvény megengedi az úgynevezett magánparcellázási eljárás folytatását. Az indokolásban is van errevonatkozólag utalás, maga a földmívelésügyi miniszter úr pedig a javaslat bizottsági tárgyalása során éppen az én kérdésemre szíves volt ezt megemlíteni és megerősíteni azt a felfogásomat, hogy az előző jogszabályokon kívül a mostani törvény is lehetővé teszi a magánparcellázási eljárás folytatását. Lehetővé teszi, hogy magán birtokosok, földbirtokos községek, vagy más testületek is foglalkozzanak a parcellázással. Ilyen módon — nagy tőkét vivén bele — megvalósul az az elgondolás, hogy az állam ösztönözze az emberek tekintélyes részét is arra, hogy azon a határon felül, amelyet az állam anyagi ereje lehetővé tesz, a parcellázásnak és telepítésnek kérdésével foglalkozzék. A felszólalt képviselő urak legnagyobb része különösen a földbirtokpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Én tehát ezekkel a kérdésekkel nem óhajtok tovább foglalkozni, hanem áttérek arra a kérdésre, amelyet Rassay t. képviselőtársam is megemlített, amikor azt • mondotta, hogy ez a törvényjavaslat a függőségek egész sorozatát állapítja meg a kormány és földtulajdonosok között. Ezzel felszólalásom tulajdonképpen jogi térre tévedt át. .amelyben az a kérdés döntendő el, vájjon a.javaslat mélyebben nyúl-e bele magán tulajdon jogunkba, mint amennyire ez a kitűzött cél elérése érdekében szükséges; a további kérdés az, hogy ha igen, akkor fennforog-e olyan sérelem, amely alkotmányjogi vonatkozásban aggályos lehet. A törvényjavaslatnak 4. §-a állapítja meg azokat az ingatlanokat, amelyek a törvény céljaira felhasználhatók. Ezek között vannak — amint már több ízben hallottuk — a mintegy 30.000 holdat kitevő vagyonváltságföldek, azok a körülbelül ugyancsak 30.000 holdat kitevő ingatlanok, amelyek illeték- és adótartozásoknak földben való lerovása folytán kerülnek az állam kezére, a vagyonelkobzó bírói ítéletek alapján állami kézre kerülő ingatlanok, továbbá a szabadkézből megvásárolt ingatlanok — ezek ugyan nincsenek számszerűen meghatározva, tehát mindig az állam anyagi ereje, vagy pedig a földkínálkozási lehetőségek szabják meg ezek területét — lényegileg idetartozandónak állapíthatjuk meg azután a 6. i-ban említett úgynevezett hitelintézeti ingatlanokat, amelyek terjedelmét kereken 240.000 katasztrális holdban határozhatjuk meg. Ezek után jön az elővásárlási jog gyakorlásával szerzett ingatj lanok csoportja, azután a védett birtokok közé számított ingatlanoké és csak ezután van szó arról, hogy az átengedésre kötelezett ingatlanok szolgálják ennek a törvényjavaslatnak célját. Meg kell tehát állapítani azt, hogy rangsorban a hetedik helyen állnak a kötelezően átengedett ingatlanok ebben a javaslatban. Az átengedési kötelezettség alá eső ingatlanok ügyét a 8. és a 9. szakasz szabályozza. A 8. és 9. szakaszok azok, amelyekben alsó határként szerepel ez a bizonyos »körülbelül 3000 hold«, a 9. szakasz pedig különféle csökkentéseket állapít meg. Ha azonban figyelembevesszük ugyancsak ennek a törvényjavaslatnak 17. szakaszát, amely megállapítja azt a sorrendet, ahogyan a 8. szakaszban felsorolt ingatlanok felhasználhatók és ahogyan egyáltalában a törvényjavaslat hatálya alá tartozó ingatlanok felhasználásra kerülhetnek, amikor tehát megmondja, hogy elsősorban a 4., azután &., 7«,