Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 11 gyobb hatalom, t. képviselőtársaim. A tulajdonosra nézve csak az a választási lehetőség állana fenn, hogy természetbein fizeti ki az (illetéket, vagy pedig készpénzben fizeti-e ki. Ahogy én a viszonyokat ismerem, biztosra veszem, hogy a tulajdonosoknak nagy része boldogan adná le természetben azt a, komoly progresszivitással felemelt örökösödésii illetéket úgy, hogy a földmívelésügyi miniszter urat és a pénzügyminiszter urat még védenem is kell, hogy ne legyen köteles minden esetben átvenni azt a földet, mert különben nem; tudnának mit esináLnii a rendelkezésükre jutó területekkel. Ez a metódus azonban azt jelentené, hogy huszonöt év alatt — amelyet egy generációnak számítok — igazságosabb és megnyugtatóbb formák között valóban ott jutna föld az igen tisztelt miniszter úr rendelkezésére, ahol földbirtokpolitikai célokból és szempontokból igénybe akarja venni. (Helyeslés a baloldalon. — Mozgás és ellenmondások jobbfelőL — Egy hang jobbfelől: Ellenérték nékül?) Nem értem, miiért ez az ellenérzés? Hiszen az alapelv henne van a törvényben, a különbség csak az, hogy ott ez a hátralékokra vonatkozik, én pedig a jövőre nézve esedékes illetékekre is alkalmazni akarom. Miért volna ebben nagyobb hatalom, mint amit az urak konstruálnak ebben a törvényben? T. Ház! Amint méltóztatik látni, itt nem arról van szó, hogy földbirtokpolitikai célokat megtagadjunk vagy ilyen irányú törekvéseket elgáncsoljunk, csak arról van szó, hogy keressünk egy olyan metódust, amely a kormány működését megfelelő korlátok közé szorítja, amely eredményes és arányban áll a pénzügyi lehetőségekkel. (Helyeslés a baloldalon.) ^Azt mondotta a túloldalról több t. képviselőtársam, hogy az ellenzék kritikája nem objektív. Nekem nincs jogom az egész ellenzék nevében beszélnem... (Rajniss Ferenc: Helyes!) Nem tudom, az ellenzékhez tartozik a közbeszóló képviselő úr? (Rajniss Ferenc: Törvényhozó vagyok!) Mondom, nincs jogom az egész ellenzék nevében beszélnem, de mint olyan valaki, aki tizenöt éven keresztül teljesítette ezen a helyen törvényhozói kötelességét, talán mégis jogosítva vagyok arra, hogy megállapítsam, hogy az én felfogásom szerint az ellenzék olyan emelkedett szempontból, pártpolitikai érdekeken felülemelkedve, még nem teljesítette kötelességét, mint ennél a javaslatnál. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Önök, t. uraim, a választások alkalmával a telepítés tekintetében is a miniszterelnök úrral élükön teledobálták ígérvényekkel az egész országot. Nekünk két út állott'volna rendelkezésre. Az egyik út, hogy összeszedve ezeket az Ígérvényeket, prezentáljuk itt a Házban a nemzet előtt és követeljük a beváltást: követeljük a 3000 holdon felüli hitbizományok igénybevételét, követeljük a 3000 holdon felüli nagybirtokok igénybevételét, követeljük a sok-sokmillió magyarnak boldoggá tételét, amit a miniszterelnök úr hirdetett, követeljük a több és a lágy kenyeret, a feudalizmus öszszetörését, a reakcióval való leszámolást. Népszerű szerep lett volna a mi számunkra; prezentálni a váltókat és az urakat odakényszeríteni, hogy bevallják, hogy fedezet hiányában nem tudják beváltani és így az urak politikáját csődbejutottnak deklarálni. Mi e helyett vállaltuk a másik utat, azt a feladatot, hogy eldobva magunktól a népszerű követeléseket, igyekszünk a kormányzatot a reális politika útjára kényszeríteni; egyebet nem csinálunk, 2, ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 451 minthogy tiltakozunk az ellen, hogy ezt az országot továbbra is beválthatatlan ígéretekkel és frázisokkal bolondítsák, de ez ellen tiltakoznunk kötelességünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy az a lojális politika, amelyet az ellenzék ennél a telepítési javaslatnál folytatott, bizonyos kötelezettséggel jár abban a tekintetben, hogy a kormány is tegye félre az ő presztízs-szempontjait s mérlegelve a valamikor általa is nagyrabecsült előkelő helyről elhangzott aggodalmakat, (Mozgás és derültség a jobboldalon.) vonja vissza ezt a javaslatot és tárgyalja le újra azokon az alapokon, amely alapokat az ellenzéki szónokok konkrét pozitív formában is felállítottak. Nincs sok reményem, hogy ez meg fog történni. A felelősség nem rajtunk van, a felelősség a t. kormányra fog hárulni, de senki sem vetheti a mi szemünkre azt, hogy felhasználtuk a kormány könnyelmű ígéreteit és hajtottuk a demagógia útján előre. (Gr. Apponyi György: Mi nem demagógoskodunk!) T. Ház! A magam részéről ezzel el is mondottam, amit általánosságban a jaA^aslatnál mint kritikát el akartam mondani. Meg vagyok győződve, hogy a mi álláspontunk a helyes, a mi álláspontunk az objektív és ha egy t. képviselőtársam odaát arra hivatkozik, hogy majd a történelem fog ítélni, én nyugodtan várom a történelemnek ezt az ítéletét, (Felkiáltások a jobboldalon: Mi is!) mert meg vagyok győződve, hogy ez a történelmi ítélet úgy fog szólni, hogy a nemzetnek ebben a kritikus, nehéz helyzetében, amikor annyi megoldatlan nagy probléma áll előttüak, (Horváth Zoltán: Nincs kenyér!) a helyes kormányzati szellem és felelősségérzet nem az agitációs pódiummá vált miniszteri székekben, hanem ezekben a padokban talált megértést és hangot. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Lányi Márton! Elnök: Lányi Márton képviselő urat illeti a szó. Lányi Márton: T. Képviselőház! (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Lányi Márton: Az előttem szólott Rassay Károly igen t. képviselőtársam ... (Folytonos zaj és mozgás ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Lányi Márton: T. Képviselőház! Az előttem szólott Rassay Károly igen t. képviselőtársam \^égig szellemes és mélyenjáró beszédében nagyon sok olyan kérdést vetett fel, (Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János: Ne zavarják a saját szónokukat, hadd beszéljen már!) amely lényegileg nem tartozik a ma szőnyegen fekvő telepítési és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslat keretébe. Felszólalásának igen tekintélyes része általános politikai jellegű volt, ettől eltekintve pedig számos olyan — bevallom — birtokpolitikai kérdést említett és tárgyalt, amely ezzel a törvényjavaslattal nincs összefüggésben, (Rassay Károly: Például?) éppen ezért méltóztassék megengedni, hogy ezekkel a kérdésekkel ne foglalkozzam. Példát méltóztatik kívánni. Méltóztatott például a hitbizományi törvényjavaslattal újból részletesen foglalkozni. Minthogy ezt a kérdést annak idején részletesen elintéztük, erre már nem fogok; reflektálni. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanom,