Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. léptetett életbe, hiszen nagyhorderejű javaslatról van szó... (Farkas István: Idegesek a túloldalon. — Rajniss Ferenc: Állandóan nyolc órát kellene tárgyalni a parlamentnek, nem négy órát, kevés a munkaidő!) Azt hiszem, t. Ház, ezt egyszerűbben lehetne megoldani: nem kellene ismételten hónapokig szabadságra menni. (Helyeslés half elöl) Ugyanezt láttuk a bizottsági tárgyalásnál, amikor hallatlan tempóval erőszakolták keresztül ezt a törvényjavaslatot, amely pedig tárgyánál fogva és a jövőben életbelépő jelentőségénél fogva igazán megérdemelne szakszerű, kimerítő és nyugodt tárgyalást. Hiszen Gömbös Gyula miniszterelnök úr, amikor egy évvel ezelőtt erről a telepítési problémáról beszélt, a következőket mondotta: »Egyedülálló lesz ez a magyar reformpolitika történetében s korszakot fog jelenteni a magyar nép fejlődése tekintetében.« (Mozgás a jobb és zaj a baloldalon. — Mózes Sándor: Élharcosok korszaka! — Horváth Zoltán: »Korszakát« jelent.) T. Ház! Ha a magyar reformpolitika történetében korszakot alkotó javaslattal állunk szemben, akkor igazán csak meg kellene engedni, hogy részletes, nyugodt és kimerítő tárgyaláson boncoljuk ezt a javaslatot. De — függetlenül a miniszterelnök úr ki jelentésétől — (kétségtelen, hogy ez a javaslat tízezreket érint, kétségtelen, hogy bizonytalan időre óriási hatalmat ad a mindenkori végrehajtó hatalom kezébe, új elvet állít fel, a birtokpolitikái célra, igénybe vehető kisajátításnak az elvét, 25 évre előre megköti a költségvetést az elhatározott költségvetési tételekkel: tehát mégis csak azt kell mondanom, hogy ez a javaslat, ha nem eredményiben, amely irányban nekem kételyeim vannak, de tartalmánál fogva, az általa felölelt tárgykörnél fogva igenis megérdemelné azt, hogy a t. Ház és a közvélemény sokkal részletesebben foglalkozzék ezzel a javaslattal, mintsem azt egy 8 órás ülés lehetővé teszi. Azt hiszem, hogy ezt a szokatlan sürgősséget csak egyetlen 'körülmény indokolhatja és ez az, hogy ez a javaslat nem bírja ki a kritikát. (Ügy van! Ügy mm! a balés a szélsőbaloldalon.) Olyan ez, miint a színes szappanbuborék, amelyet a gyermekek szórakoztatására a levegőbe eresztenek, de azt a buborékot megfogni, közelebbről megvizsgálni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! Legelső és legfontosabb kifogásom ezzel a javaslattal szemben az, hogy én ezt a javaslatot nem tartom őszintének. (Farkas István: Ügy van!) Nem tartom őszintének, mert nem egy komoly szükséglet áfcérzésébőí ered és nem abból a törekvésből, hogy egy ilyen komoly szükségletet komoly 'megoldáshoz juttasson el. Itt nincs semmi másról szó, mint egy választási Ígéretnek formai beváltásáról. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Hiszen valamennyien elismerjük, hogy a földbirtokpolitikai kérdések a magyar életnek elsővonalú kérdései közé tartoznak, azonban meg kell állapítanunk azt is, hogy 1935-ig ez a kérdés nem állott az aktuális kérdéseknek első vonalában. Hiszen az indokolás ma is azt mondja, hogy itt nem egy akut válságnak megoldásáról van szó, hanem arról, hogy hosszú időre, két vagy három évtizedre letegyük a földbirtokpolitikának irányelveit. (Horváth Zoltán: Ez sem kenyérjavaslat!) Hogy ez mennyire így van, t. Ház, az kiderül abból,, hogy két évig volt már a Gömbös-kormány uralmon és ez alatt a két év alatt egyáltalában nem mutatta azt, mintha ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 445 itt akár a telepítés, akár a földbirtökpolitikai kérdésnek valamely más komplexuma az aktualitás erejével izgatta volna. Hiszen ha ezt a javaslatot megnézzük, mindjárt első szakaszaiban, ott, ahol rendelkezik a törvényjavaslat, hogy milyen területeket lehet felhasználni a telepítés céljára, kiderül az, hogy itt tulajdonképpen tekintélyes mennyiségben szerepelnek olyan földkvantumok,, amelyek a t. [kormánynak rendelkezésre állanak. (Ügy van! a baloldalon.) Akár a vagyonváltség-földeket, akár az illeték és adó ellenélben igénybevehető földek tömegét, akár a részvénytársaságok kezén lévő földeket nézzük, akár a Nemzeti Közművelődési Alap igénybevételét ívizsgáljuk, ezek mind olyan területek, imind olyan földmennyiségek, amelyek a kormánynak rendelkezésére állottak és ha valóban egy olyas sürgős, első vonalba állított aktuális kérdésről lett volna szó, én nem tételezem fel a miniszterelnök úrról, az ő kormányáról, hogy legalább a rendelkezésre álló területeken ne próbált volna valamilyen földbirtokpolitikai megoldást eszközölni. (Ellenmondás ok jobb felől.) Nem láttuk; két évig ez a kérdés nem volt aktuális, sem elméletileg, sem a kormány gyakorlatában, sőt még az elővásárlási jog gyakorlása kérdésében sem látom azt, mintha a kormány valamely szisztematikusan, erősen átgondolt földbirtokpolitikát inaugurált volna és vitt volna keresztül kormányzatának első két évében. (Zaj balfelől.) 1931-ben, a Károlyi-kormány idejében, majd 1932-ben, a Gömbös-kormány idejében az úgynevezett 33-as bizottságban képviselőtársaimmal együtt indítványoztuk, hogy a közel 300 millió pengőre felszaporodott adó- és illetékhátralékok ellenében az állam in natura vegyen át földmennyiségeket és használja fel földbirtokpolitikai célokra. (Gr. Sigray Antal: Leszavazták!) Ezt az indítványt leszavazták, tehát mutatták azt, hogy ez a földbirtokpolitikai kérdés, amely most 1935 tavaszán ilyen elementáris erővel tört előre, tulajdonképpen nem volt a kormány őszinte szívügye. De nemcsak hogy pozitív intézkedéseket nem tett a kormány, hanem úgy, amint arra Matolcsy képviselőtársam rámutatott, olyan konkrét intézkedéseket is tett, amelyek logikailag ellentétben állanak egy komoly földbirtökpolitikai elgondolással, amelynek célja a föld elaprózódásának lehetővé tétele. Az a körülmény, hogy a kormány a moratóriumos rendeleteket kiterjesztette az ezer holdon felüli birtokokra is, az a körülmény, hogy ezer holdig a közpénzekből vállalt adósságtörlesztést, mindent mutat, csak azt nem, hogy a kormány átérezte volna annak szükségességét, hogy egy nagy irányító elvet követve közreműködjék abban a tekintetben, hogy elhárítsa az akadályokat a nagybirtok elaprózódása elől. (Ügy van! balfelől.) Az egész kérdés, ha a közelmúltba visszanézünk, akkor nyert aktualitást, amikor a többi reformjelszóval együtt egy belső pártforradalom eszközévé lett átalakítva. Amikor ezek a kulisszák mögött folyó harcok — amelyekről mi csak olyan helyzetjelentéseket kaptunk, hogy teljes egyetértés jött létre a miniszterelnök úr és gróf Bethlen István, az egységespárt akkori nemhivatalos vezére között — oda fejlődtek, hogy a miniszterelnök úrnak szüksége volt a tömegek megmozdítására, akkor máról holnapra megszületett a reformpolitika, megszületett a telepítés, a hítbizomány jelszava, a kartelek elleni küzdelem jelszava és megszületett a titkos választójog jelszava.