Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112, vannak külföldi államokra vonatkozó adataink ebben a kérdésben. Ha ezeket megnézzük, azt látjuk, hogy 1926-ig Finnországban 4% földterületet használtak fel, illetőleg ennyi földet .mozgósítottak, Litvániában 15%-ot, az előbb említett KeletNémetországhan 2%-ot, Lengyelországban 4%-ot, Cseh-Szlovákiában 29%-ot, — igen nagy szám, azonban ez nem földbirtokreform hanem a nemzetiségi politika célját szolgálta — Jugoszláviában csak 8%-ot — annak ellenére, hogy nagy területeket kaptak — Romániában megint nagy területet, 20%-ot, — ebbe beimé van Erdély tönkretétele is — Bulgáriában 2%-ot, Görögországban 9%-ot és Magyarországon 7%-ot. Nem lehet tehát azt mondani, hogy kevés az a terület, amelyet Magyarországon földbirtokpolitikai célokra igénybe vettek. T. Ház! Egészen röviden a kivándorlás kérdésével is fogok foglalkozni, miután úgy ezekből a padsorokból, 'mint pedig a, túloldali padsorokból ezt a kérdést is szóbahozták. Foglalkoznom kell ezzel a kérdéssel annyival is inkább, mert ez a telepítés kérdésével végeredményben szorosan összefügg, foglalkoznom kell azonban azért is, mert bizonyos nyilatkozatokból amelyek itt a Házban elhangzottak, körülbelül azt a következtetést lehetne levonni, hogy a kivándorlás kérdése nem is volt olyan nagy baj, mert a kivándorlók kimentek ugyan az országból, kivándoroltak Amerikába, ott azonban megvagyonosodtak visszajöttek és itt földeket vásároltak. T. Ház! Ha azonban a statisztika megvilágításában nézzük a kérdést akkor ennek teljesen az ellenkezőjét láthatjuk. En nem tudom a kivándorlás kérdését tisztán financiális kérdésnek tekinteni és nem is lehet ezt tisztán financiális kérdésnek felfogni, mert bizony nagyon súlyos kamat az, amit (magyar véreink elvesztésével fizettünk. Ha ugyanis a statisztikát nézzük, azt látjuk, hogy 1901-től 1913-ig — tehát a liberális kor nagy dicsőségére — 12 millió magya,r hagyta el az országot. (Rassay Károly: Mit gondol, mennyien vándorolnának ki, ha ma lehetne kivándorolni?! — Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Ma a halálba vándorolnak az emberek! — Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Rá fogok arra is térni, t. képviselőtársaim, hogy menynyien vándoroltak ki az elmúlt évek alatt. Akik olyan nagy örömmel itthagynák ezt az országot, ezt a hazát, azoknak egyáltalában nem állnánk útjában, de nem segítenénk elő. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Hogy lehet ilyet 'mondani?!) Engedelmet kérek, azt méltóztattak említeni, hogy mennyien szeretnének kivándorolni ebből az országból. (Esztergályos János: Többen lesznek öngyilkosok, mint ahányan kivándorolnak! — Mózes Sándor: Ma a halálba vándorolnak az emberek! — Zaj.) Viszont, ha megnézzük, hogy mennyi azoknak a száma, akik ezekben az időkben visszajöttek az országba, azt látjuk, hogy az 1,200.000 kivándorlóval szemben 400.000 magyar áll, mert ennyien jöttek vissza az országba. Sajnos, azonban ezek se mind dollárokkal megrakottan, mert a belügyminisztérium kivándorlási osztályának adatai szerint igen sokan kölcsönpénzzel vagy innen küldött pénzzel jöttek vissza az országba és fejenkint 133 pengő 49 fillért tett ki az az Összeg, amelyet a kivándorlók az országba visszaküldték. Ezért az összegért a kivándorlást dicsőíteni nem leülése 1936 március 23-án, hétfőn. 443 het. (Mózes Sándor: Ki dicsőíti! — Payr Hugó: 150 millió ami így visszajön!) Ez 150 millió, t. képviselőtársam, ezzel szemben azonban ott áll 1*2 millió magyar, akit az ország elvesztett és ezt a lélekszámot nem lehet összehasonlítani financiális szempontokkal és financiális számokkal, mert a kivándorlás alkalmával, sajnos, az ország egyik legjobb néprétege vándorolt ki az országból ez alatt az idő alatt. (Egy hang balfelől: És kik vándoroltak be? — Zaj.) T. Ház! Ha megnézzük a jelenlegi statisztikai adatokat 19211-től 1927-ig, — mert hiszen, ha a múlté lenne a kivándorlás, akkor ezt a kérdést le lehetne venni a napirendről, de sajnos, a kivándorlás kérdése ma is égető kérdése Magyarországnak, mert azt látjuk, hogy 1921-től 1927-ig 40.000-en vándoroltak ki az országbői és ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy az utódállamokból hány magyar vándorolt ki, — mert végeredményben ezek is magyarok és ez is magyar kérdés — akkor azt látjuk, hogy 30.000-et tesz ki ezeknek a száma. Ez csak a tengerentúli kivándorlás. A kontinensre történő kivándorlás körülbelül 60.000-et tesz ki. Körülbelül tehát 130.000 emberről lenne itt szó, leszámítva azt a 7000-et, aki ezen idő alatt viszszajött. Mai megcsonkítottságunk mellett ez olyan nagy vérveszteség, amit a nemzet nem bír ki és bizony mindent el kell követnünk, hogy ezek számára megteremtsük a munkalehetőséget. (Payr Hugó: Itt halljanak éhen?) T. Ház! A kivándorlás kérdésénél természetesen csak a magyarokról beszéltem és nem azokról, akik esetleg sürgősen hagyták el az országot és esetleg kinn ftilmkdrályok lettek és akik a hazafiúi mosolynál az ország számára egyebet nem küldöttek. T. Ház! A javaslattal kapcsolatban még azt is felemlítik, hogy ez bizonytalanságot teremt, hogy tudniillik az országban nem fogja tudni senki, hogy mikor kerül rá a sor, és a földbirtokosok feje felett egy állandó Damokles-kard lebeg, ami a földbirtok megfelelő, céltudatos üzemvezetését károsan befolyásolja, mert hiszen a földbirtok okszerű vezetésének elengedhetetlen feltétele a megfelelő stabilitás, így azonban nem lehet üzemtervet készíteni, mert nem tudhatja a földbirtokos, hogy mikor kerül sor az ő földjére. Éppen az ellenkezőjét jelenti ez a törvényjavaslat^ és pedig azért, mert a törvény életbeléptetése alkalmával mindenki tudni fogja, hogy földbirtokát igénybe lehet-e venni, vagy pedig nem, de tudni fogják kint az emberek is, hogy vájjon az a földterület, amely a szomszéd községben vagy az ő közságükben terül el, a telepítéssel kapcsolatban igénybevehető-e vagy sem. A telepítés kérdése állandóan izgatja a közvéleményt és az kétségtelen, hogy .megnyugvást fog teremteni, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre fog emelkedni. (Mózes Sándor: Nem hisszük!) Ez a törvényjavaslat feltétlenül gátat vet a fantáziának, a jóhiszemű tudatlanságnak és a rosszhiszemű demagógiának és megvalósít annyit, amennyit a nemzet egyetemes érdekeinek sérelme nélkül meg lehet és meg kell valósítani. De különben is a törvényjavaslat 16. §-a világosan megmondja, hogy a föld tulajdonosa tanúsítványt kérhet, hogy az ő földjéből nem vesznek-e el, vagy ha elvesznek, mennyit vesznek igénybe és itt van tévedésben Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam. Más ugyanis a földbirtokreform és más a földbirtokpolitika.