Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 433 azokban a községekiben, ahol a nagybirtokok túltengésben vannak, a népesség négyzetkilométerenkinti száma, vagyis a népsűrűség kisebb, mint a kisbirtokos-községekben és a nagybirtokon élő gazdasági cselédség és munkásság újabb szaporulata a szomszédos kisgazdaközségek szegény népének számát gyarapítja. Ebből adódik az, hogy az alföldi centrumokon mind nagyobbra és nagyobra nőnek az agrárproletár tömegek, ami ma már odavezet, hogy egy lumpen-proletariátussal állunk szemben a vidéken. A ' magyarság és a magyar faj lezülléséit, lecsúszását, alsóbb síkra való jutását jelenti ez, igen t. Ház. Gondoljunk csak arra, hogy a tipikusan nagyibirtokos-községekbein mekkora a népsűrűség. Tudóim, hogy a statisztikával szemben mindenki bizalmatlan, de fel kell említenem azt, — és majd magyarázattal is szolgálok e tekintetben — hogy Sövényháza négyzetkilométerenkiinti népsűrűsége 23, Majsamiklósváré 15, Kisszállásé 20, Pusztavacsé 22 és mindezekben a községekben a nagybirtokok aránya óriási, a 90%-on felül van, sőt ezek közül, amelyeket felemlítettem, nem egy az eszmei községek csoportjába tartozik^ azaz egyetlen nagybirtok. Ha ezzel szembeállítom a Duna-Tisza közötti vagy más alföldig kisgazdaközségeket, azt látom, hogy azok népsűrűsége négyszögkilométerenkint 100—120, de még ennél jóval nagyobb népsűrűség is előfordul. A nagybirtoknak a népsűrűségre gyakorolt káros hatását nem közömbösíti és nem egyenlíti ki az az igen gyakran emlegetett előny, hogy a nagybirtokon él az agrárnépesség legszaporább rétege, a mezőgazdasági cselédség, mert annak van nagy szaporodó képessége, de a nagybirtok embermegkötő ereje olyan kicsiny, hogy ezeknek az embereknek el kell hagyniok ezeket a községeket és területeket. Ha nem így volna, akkor felteszem a kérdést, mivel lehet magyarázni, hogy 1920-tól 1930-ig a mezőgazdasági cselédek száma — a keresőké — változatlanul 224.000. Ezeknek a szaporulata nyilván a szomszédos községek proletariátusát, a nincsetlen mezőgazdiasági tömegeket gyarapítja. Nem vitás ez, mert éppen a nagybirtok az a birtoktípus, amelynek emberszétszóró ereje a legnagyobb. Erről a birtoktípusról szóródott szét a magyarság a háború előtt a világ minden tájára, egészen Kanadáig. Ezt állapítja meg Kenéz Béla kép viselőtársumk is a háború előtti viszonyokról. Azt mondja igen híressé vált könyvében, a »Nép és föld«-ben, annak 88. lapján, hogy Biharvármegye különösen jellegzetes, mert ott a mezőgazdasági lakosság általában ugyan szaporodott, de azoknak a községeknek az agrárnépe, lamelyeknek határában latifundiumok vannak,, mégis fogyott. Ezek megdönthetetlen igazságok, nem a politikusnak, hanem az objektív tudósnak a megállapításai 1913—1914-ből. Ugyanazt állapítják meg Móricz Miklós legutóbb befejezett demográfiai vizsgálatai is, amelyek egyeznek a jelenlegi tudományos felfogással, egyeznek az én vizsgálataimmal m, s amelyek szerint a nagybirtok a népsűrűségre kedvezőtlen hatású és a nagybirtok kevesebb embert tart el, mint a kisbirtok. Móricz Miklós vizsgálatait úgy végezte, nagyon helyesen, hogy nem egynéhány községet emelt ki, mint ahogy én tettem az előbb példaképpen, hanem három csoportba osztotta az ország 3400 községét. Az első csoportba a tipikusan nagybirtokos községeket sorolta, azokat a községeket, amelyeknek szántóiterületébői több, mint 60%-ot a nagybirtok reprezentál; a másodikba sorolta a 40--60%-nyi nagybirtokterülettel szereplőket és a harmadik csoportba az általa tipikus kisbirtokos községeknek nevezett községeket állította, ahol azonban a szántóterületnek nem egy esetben még 40%-a is tartozhatott a nagybirtokhoz. Ennek a három községtípusnak országos vonatkozásban való együttes vizsgálata kizárja azokat a tévedéseket, amelyeket egy-egy példa kiemelése magában rejthet. Ennek a vizsgálatnak eredménye, hogy a tipikusan nagybirtokos községekben, ahol tehát a szántóterületnek legalább 60%-a a nagyibirtokhoz tartozik, az, összes mezőgazdasági keresők száma, — tehát a mezőgazdasági cselédek, a törpebirtokos napszámosok és a nincstelen napszámosok száma — együttvéve 32%-"kai kevesebb, mint a tipikus kisgazdaközségekben; ami azt jelenti, hogy ha a kisbirtokos községek munkásainak létszámát százzal vesszük egyenlőnek, akkor a nagybirtokon csak 68 a keresők száma. A jelenlegi tudományos felfogás is az, elfogadhatjuk a statisztikai vizsgálatok eredményét, hogy először: a nagybirtoknak a népsűrűségre káros hatása van; másodszor: a nagybirtok kevesebb embert lát el, mint a kisbirtok; és harmadszor — ami talán a legfontosabb, — hogy a nagybirtok embert megkötő ereje jóval kisebb, mint a kisbirtoké, Ezekután rendkívül csodálkoznunk kell azokon a számításokon, amelyeket gróf Károlyi Gyula közel egy évvel ezelőtt napfényre hozott, amikor azt igyekezett bebizonyítani, hogy a nagybirtok több embert lát el. Néhány nagyüzemet vizsgált meg, azonban a ma alkalmazott statisztikai módszereknek általános elfogadott elveit nem használta fel és így hibásan mutatta ki, hogy a nagybirtok több embert lát el. Ezzel szemben az előbb felhozott adatok, de az a számítás is megcáfolja Károlyi Gyula gróf állításait, hogy ha az ő adatait elfogadjuk és helyesnek tételezzük fel, akkor arra az abszurd eredményre jutunk* hogy az 500 holdnál nagyobb birtokok 5-1 millió hold területen 4-6 millió agrárlakosságot kell, hogy eltartsanak, iám! azt jelenti, hogy agrárnépünk teljesen a nagybirtokon él. Más szóval, ha ez a számítás néhány gazdaságra, néhány üzemre nézve helyes is, országos átlagban nem helytálló. Azért említem; ezt, mert ezek azok a számítások, laimelyek alapul szolgáltak a telepítési javaslat komoly méreteinek .megtámadására és megsemmisítésére. Hangsúlyozom, hogy ezekkel a számításokkal egyértelmű az is, amit gróf Bethlen István volt miniszterelnök úr itt elmondott. Ö ugyanebbe a Ihibába esett, mert ha adatait helyeseknek fogadjuk el, akkor országos viszonylatba kivetítve, szintén teljesen abszurd értékeket kapunk. A nagybirtoknak a népesedésre gyakorolt káros hatása .'mellett még számos más hátránya van. Hogy csak egy súlyos, hatására hivatkozzam, végső sorban az egyke is a nagybirtok következiménye. E kérdés taglalásától azonban eltekintek és hangsúlyozom, hogy minden erőt mozgósítanunk kell arranézve, hogy a magyar parasztság erejét számban és vagyonilag is megerősítsük, mert meggyőződésem az, bogy ez az a rétege a társadalomnak^ amely legerősebb mindenféle feladat megoldására és (meggyőződésem az is, — mint ahogyan ezt 1918 és 1919 is bebizonyította, — hogy a nemzet és az állami ímegsemimasítésére törő kommunizmussal 64*