Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1936 március 20-án, pénteken. 411 ellen, különösen, akkor, ha szántóföldről van szó. Nem mesterséges segítségre van itt szük^ ség, hanem lehetőséget kell adnunk a magyar népnek az életre, a további fejlődésre. Amiképpen vannak egysejtű lények, amelyek, ha megfelelő tápoldatba tesszük őket, vagyis ha lehetőséget adunk arra, hogy az életükhöz szükséges tápanyagokat megszerezzék, akkor maguktól osztódnak és szaporodnak, ennél a kérdésnél sem szabad mesterségesen beavatkozni, hanem csak a lehetőséget kell megadnia a kormányzatnak. Ha a kormányzat az irányítást a kezébe veszi, ennek nemcsak az lesz a következménye, hogy a falun a nagybirtokos, középbirtokos<, kisbirtokos és nincstelenek között már amúgy is meglévő ellentétek még jobban kiélesednek, hanem mialatt a magyar gazdatársadalom különböző rétegei egymással harcolnak — inter duos litiigaútes tertius gaudet — a nagy tőkehatalmasságok, a nagy ipari hatalmasságok Örülnek, hogy a mi civódásaink, az agrárkérdéseknek feszültséget teremtő taglalása közben nyugodtan folytathatják tovább a. maguk üzleti politikáját, amelyet egyaránt megszenved a szegény nincstelen napszámos, a kisgazda, a középbirtokos, vagy a nagybirtokos. (Gr. Festetics Domonkos: Igaz! Ügy van!) Abban látom tehát a baj lényegét, hogy az agrár olló, bármennyire is i'zómoikolunk itt s bármennyire egységesen állást foglalunk a bank- és a kartellpolitikával szemben, napról-napra tágul, napról-napra nagyobb lesz a. diszparitás az ipari és a mezőgazdasági árak között és végeredményben azt látjuk, hogy az egész csak sorrendi kérdés, mert csak arról van szó, hogy a magyar gazdák közül melyik végzi hamarabb gazdasági pályafutását, de valamennyien sorra kerülünk, csak egyikünk előbb, .másikunk később. Erre vonatkozólag ismertetnem kell Juhos Lajosnak, a debreceni akadémia igazgatójának egyik értékes munkáját, amelyben 46 dunántúli kisbirtokon, — tehát nem is rossz, alföldi homokos birtokon —• felvett adatokat ismerteti. Az ő adatai annál is inkább szembetűnők, mert statisztikáját 1929-es, 1930-a,s esztendőkben vette fel, amely esztendők óta a viszonyok agrár szempontból sajnos nemhogy nem javultak, hanem még inkább romlottak. Ebben a 46 'birtokról felvett kimutatásában szomorúan állapítja meg Juhos La,jos, hogy mindössze 7 olyan gazdasági üzemet talált, amely 6%-os jövedelmezőséggel termelt, 24 olyat, amely csak 2%-ot tudott produkálni a befektetett tőkéhez képest — ezt is csak minionális munkabérek fizetésével és azáltal tudta elérni, hogy maga a család végezte a munkát — és 15 olyan gazdaság volt ezek között a kis paraszti gazdaságok között, ahol 0*25%-os veszteség volt az ő felvétele alapján. Ezekben a paraszti gazdaságokban egy önemésztési folyamat indult meg, saját vagyonértékét éli fel az a kis paraszti bírtok. Ezen kétféleképp lehet segíteni. Vagy a terményárakat kellene felemelnünk 20—25%kal, vagy pedig az üzemköltséget, nevezetesen a termeléshez szükséges eszközök költségét, a rezsiköltséget kell leszállítanunk szintén 20—25%-kál. Súlyosan hozzájárul még a kisgazdaságok mai helyzetéibe adópolitikánk is, amely a földet sokszor súlyosabban terheli meg, mint az ingó tőkevagy ont. (Ügy van! jobbfelől.) Sokkal eredményesebben és sakkal hamarább tudtunk volna segíteni a falu népén, ha a kormány azt a sokat ígérgetett adóreformját hozta vfolna ide. (Felkiáltások a jobboldalon: Megless! — vitéz Csicsery-Kónay István: Arra is sor kerül!) Azt mondják t. képviselőtársaim, hogy meglesz; de mikor lesz meg? Ez nem tűr halasztást, amiképpen nem tűr halasztást az sem, hogy a kataszteri tiszta jövedelem kérdését sürgősen revízió alá vegyük. Ne forduljanak elő olyan esetek, hogy egy embernek, aki iparkodik, aki földet vett, vagy pedig a földbirtokreform során földet kapott, elvesz a már meglévő vagyona is. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat olyan szigorú kautálékat és különösen anyagi bázist követel, félek, hogy akinek már ma van valami földje vagy valami kis ingatlana vagy felszerelése, hasonlóképpen fog járni, mint az a nagyon sok szerencsétlen magyar, akiknek megsegítése volt a törvényhozásnak és a magyar államnak a célja és végeredményben nem a, megsegítés lett az osztályrészük, hanem a tönkrejutás. A kezeim közt lévő több adat közül egyet olyasok fel. Egy gazdának, aki három hold igényelt földet kapott, olyan súlyos közterhei voltak, adó, ártéri járulék, törlesztési részlet. hogy 120 pengőt fizetett rá egy évben holdankint. A tegnapi na,p folyamán Mikolay képviselőtársam azt mondta, hogy fizetni kell. Rendben van: adós fizess, de ne hagyjuk számításon kívül azt, hogy amikor azok az emberek földjüket igényelték és az Ofb. megállapította a földárakat, akkor a fellendülés nagy korszakában azt hirdette maga a kormányhatalom is, hogy a 30 pengős búzaár meg fog maradni. A 30 pengős búzaár alapján állapították meg a terhek részleteit és most sem azokat, sean a később felnövekedő adók terhes tételeit nem tud iáik fizetni a gazdák. Belekapcsolódott ebbe az ügybe a házhelyakció, a Faksz.-akció és a Lebosz. is. A sokat emlegetett gyufakölcsönt is azért vették fel, hogy kártalanítsák azokat a gazdákat, akikből a földet elvették s az állam, kifizetvén őket, majd beszedi ezeket a pénzeket az adósoktól. Többször volt szerencsém eljárni abban a hivatalban, — azt hiszem, képviselőtársaim is jártak ott — amelyet Lebosz.-nak nevezünk. Hivatal hivatal hátán van ott, adminisztráció, elnök, autó és nagy ügyvitel vant ma is; minden van, csak pénz nincs. Hogy hová lett a pénz, milyen célra fordították, az a legnagyobb. rejtély. Közben Kreuger öngyilkos lett, meghalt s a gyufakölcsön is elment, de nem tudjuk hova, mert az érdekeltek állandóan panaszkodnak, hogy nem kaphatnak pénzt. Ezek szomorú tapasztalatok, amelyek mindenképpen azzal az aggodalommal töltenek el bennünket, hogy ennek a mostani telepítési törvényjavaslatnak isi ilyen szomorú vége lesz. Menjünk tovább. A 63. V'ban kimondja a törvényjavaslat hogy (olvassa): ^»amennyiben községalakításra az első megszálláskor nincsen ugyan mód, de a lehetőség fennáll, hogy lecsapolás, öntöző mű, közlekedési művek létesítése stb. folytán nagyobb népsűrűségű település fejlődhetik ki, ... a csoportos telepítést úgy kell végrehajtani, hogy a községgé alakulás előfeltételei minél teljesebb mértékben megvalósuljanak.« Rágódtam ezen a paragrafuson és megállapítottam, hogy enmek a szakasznak épúgy, mint a törvényjavaslat majdnem minden szakaszának az a legnagyobb hibája, hogy csak jogászilag művelt agy számára érthető. Ebbe a szakaszba mindent bele tudok magyarázni; bele tudom magyarázni többek között azt is, hogy