Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-110
400 Az országgyűlés képviselőházának 110 el, ahol az általa sürgetett radükális reformot megvalósították, ahol a nagybirtok 500 katasztrális holdon felüli részét teljes egészében igénybevették, az 500 katasztrális holdon felüli birtokoknak több, inint s /a-a felosztást nyert. Ez a tőlünk elszakított déli terület az úgynevezett Vajdaság 1 , ahol megközelítően félmillió katasztrális holdat osztottak ki, mégpedig olyan radikális úton, amelynél radikálisabban földet kiosztani az én igénytelen nézetem és meggyőződésem szerint lehetetlen. Ezzel kapcsolatosan nem a magam véleményét kívánom itt az igen t. Házzal ismertetni, de 'bátor leszek egy olyan fórumra hivatkozni, amelyet, azt' hiszem, az igen t. szélsőbaloldali képviselőtársaim is bizonyító fórumként el fognak fogadni. Bátor leszek hivatkozni a vajdasági munkáskamarának jelentésére. Ez a kamara tudvalevőleg Újvidéken székel. A vajdasági munkáskamara szerb vezetőségének az 1928-as évről kiadott évkönyvében a következők foglaltatnak (olvassa): »Az agrárreform a földosztásból teljesen kizárt földmunkásokon halálos sebet ejtett és az agrárreformmal a Vojvod inában halálbüntetéssel felérő merényletek egész sora, kö vettetett el a munkásság ellen.« (Rupert Rezső: Tehát nem kaptak földet! — Propper Sándor: Tehát még mindig nem volt elég radikális a földosztás!) Nem volt elég radikális, ez is egy felfogás, de azt hiszem, ha ízekre szaggatták volna azt a földet, akkor sem jutott volna, mert a helyzet nagyjából ugyanaz ott is, mint ami itt, imiert hiszen ha itt vesszük a aiinestelenek számát, az 1,850.000-et és a nagybirtoknak összes szántóterületét ezer holdon felül, tehát ki lehet még korrigálni, hozzá lehet még adni valamit szélsőbaloldalon ülő képviselőtársaimnak, de az ezer holdon felüli szántóterület 1,950.000 katasztrális hold. Ha most egy numerikus osztást csinálunk, akkor egy-egy főre nem jut annyi, mint amennyit egy jobb konvenciós kap, pedig aki; konvencióba kapja a földet, annak adót nem kell fizetnie, annak a megmívelésen kívül más semmi gondja, baja, költsége azzal ja földdel nincs. (Takács Ferenc: Nem kaptak tőkét és ezért nem tudtak megfelelőiéi? gazdálkodni!) Kik? (Takács Ferenc: Azok, akiknek ott földet adtak.) Elnök: Takács Ferenc képviselő úr az imént beszélt másfél óráig, kérem, méltóztassék csendben maradni és lehetővé tenni, hogy Törley Bálint képviselő úr 'beszéljen. Törley Bálint: Elismerem, hogy Takács képviselő úr szakszerűen foglalkozik mezőgazdasági kérdésekkel, de kénytelen vagyok kétségbevonni, hogy az ottani viszonyokat nálam jobban ismerhetné és a szakszerűségnek ahhoz, hogy valakinek jutott-e föld, vagy nem, semmi köze sincs, mert akinek nem jutott föld, az hiába tudná azt szakszerűen megmívelni, annak még sem jutott. Nem akarok azonban ennél a pontnál megállni, hanem még ennek a radikális földreformnak további közgazdásági hatásairól is óhajtanék néhány szót szólni. A szintén szerb vezetés alatt álló »Vajdasági pénzintézetek szövetségéinek ugyancsak 1928-ban a minisztériumhoz intézett felterjesztésében a következők foglaltatnak (olvassa): »Legmélyebb meggyőződésünk, hogy a Vajdaságnak és a Szerémségnek, ennek az egykor leggazdagabb két tartománynak az elszegényedését a túlzott adókon, a helytelen közigazgatáson és egyéb körülményeken kívül főleg a legszerencsétlenebbül végrehajtott agrárreform okozta; eltekintve attól, hogy a Vaj da ülése 1936 március 19-én, csütörtökön. ság nagy részében az agrárreform egyedüli oka volt a községi pótadó elbírhatatlan felemelésének is, meg kell állapítanunk, hogy egész közigazgatásunkra is csak: negatív hatású volt.« Még csupán egy harmadik utalással leszek bátor ezzel kapcsolatban az igen t. Ház szíves türelmét igénybe venni és pedig Popovics Dáka volt agrárreform-miniszterneik a skupstina 1928 május 15-i ülésén elhangzott beszédére utalok. Azért jövök az 1928. évvel, mert ez az év, amint méltóztatnak tudni, még a világgazdasági válság előtti időszakba, vagy legalábbis annak kezdeti szakába esett; azért hozom elő ezt a terminust. Popovics miniszter bejelentette ezen az ülésen teljes csődjét a földreformnak, amelynek során különféle^ kihágások fordultak elő. Véleménye szerint a legnagyobb károsodás a Vajdaságot érte, melynek egész termelési rendszerét gyökeresen felforgatta a nagybirtok felosztása, azt az anyagi kárt pedig, amely az országnak ezt a tulajdonképpeni éléstárját sújtotta, évenkénti egymilliárd dinárra becsüli. Ezt mondotta Pooovics. Ennek a veszteségnek legnagyobb részét természetesen a kisebbségek viselték. Már most, igen t. uraim, mik voltak ennek a következményei? Legyen szabad erről is csak néhány szót szólanom. Az agrárreformot megcsinálták ugyan, de kártalanítás nem történt. Annak ellenére, hogy ez a boldogító reform életbelépett, oda súlyosbodtak a világgazdasági válság folytán a viszonyok, hogy a legkülönfélébb moratóriális intézkedésekre volt szükség, a bankok becsuktak, a betéteket kisebb összegekben rekonstruálták, ezeknek körülbelül 40 százaléka elveszett, az abszolút értékű földek teljesen eladhatatlanokká váltak. Mi történt ezután, hogyan próbálták a helyzetet szanálni? Olyan módon, hogy ezzel az egész radikális politikával felhagytak és az 1931 július 19-i törvénnyel a birtok forgalmat teljesen felszabadították, a maximumokat megszüntették ezen a területen. (Reisinger Ferenc: Szóval sikerült komprommitálni a földreformot!) Azoknak sikerült a földreformot komproimittálniok, akik megcsinálták; akik nem csinálták a földreformot, azok nem komprommittálták. (Reisinger Ferenc: Igaza van a képviselő úrnak!) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nálunk is azok kompromittálnák a földreformot, akik radikális földreformot csinálnának. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Reisinger Ferenc: De tessék elmondani azt is, hogy hogyan csinálták a földreformot!) Elnök: Reisinger képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Propper Sándor: Nem adtak sem pénzt, sem felszerelést, üres kézzel engedték el az új tulajdonosokat!) Propper képviselő urat is kérem, maradjon csendben! Törley Bálint: Takács Ferenc igen t. képviselőtársam beszéde során számos, talán a telepítéssel és a földbirtok kérdésének rendezésével nem is szorosan összefüggő mezőgazdasági kérdést is szíves volt érinteni. Ezekkel kapcsolatosan kitért a kisbirtok termelésére, annak termelési rendszerére is. Ezzel kapcsolatosan bizonyos téves megállapításokra jutott. Azt mondotta tudniillik, hogy a nagybirtok védett terményeket termel. Hogy ő ezt mire értette, nem tudom magamnak megmagyarázni. (Malasits Géza: A bolettára gondolt.) Most gondolt a bolettára, amikor az már régen elmúlt? Az urak általánosságban véve a búzát szokták mindig kieanelni, Malasits képviselőtársam is arra célzott, hogy a búzának bolettája volt, ami a nagybirtokra vonatkozik.
