Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-110

384 Az országgyűlés képviselőházának 110. is ott van néhai Nagyatádi Szabó István egynéhány embere, nagyon távol van már attól a programmtól, amellyel ez a párt annakidején elindult, és nagyon távol van azoktól az elvektől, amelyeket a miniszterelnök úr is hirdetett akkor, amikor azt mondotta, hogy néhai Nagyatádi Szabó István őreá bízta azt, hogy vigyázzon a magyar parasztra. Ilyen javaslatokkal bizony nem igen vigyáznak a

# magyar kisparaszt jövőjére. (Br. Berg Miksa: Csak a nagybirtokra!) Ez a törvényjavaslat, szerény véleményem szerint, ismét nagy reményeket kelt a földmüvesnép széles rétegeiben, azoknak körében, akiknek nincs módjukban annyira megismerniük ezt a javaslatot, ennek mindegyik szakaszát, akik csak újságból olvassák azt vagy hallanak valamit arról, hogy itt valami készül, egy telepítési javaslat, egy földreform készül és ismét , földet, jobb jövőt, saját otthont remélnek. Sajnos, az, én nézetem szerint — és, azt hiszem, nem fogok tévedni — ismét súlyos csalódás íogja érni azokat akik ettől a javaslattól földet, jobb jövőt és jobb életlehetőséget remélnek. (Baross Endre: Ingyen földet nem kapnak! — Br. Berg Miksa: A cím rossz! — Zaj.) A felelősség azért nem is annyira a kormánypártot, mint a jelenlegi kormányt fogja ternelni, mert biztos vagyok abban, hogy a kormánypárt egy része egy komolyabb, mélyrehatóbb, radikálisabb telepítési javaslatot is elfogadott volna, ha a kormány egy ilyen javaslatot terjesztett volna a Ház elé. A mi főcélunk ugyanis az — és azt hiszem, minden agrárérzelmű képviselőnek az kell, hogy a főcélja legyen — hogy fokozatosan leépítsük a nagybirtokrendszert. (Helyeslés balfelöl.) Nem lehet örökkévaló időkig fentartani azt az állapotot, hogy a magyar földbirtok fele ezer és egynéhányszáz egyén kezében van, ugyanakkor, amikor száz- és százezer, sőt millió ember számára teljesen a lehetőség határain kívül áll az, hogy valaha is egy talpalatnyi földet mondhasson a magáénak. Eta a kérdés lényege. A nagybirtokrendszert fokozatosan le kell építeni, de nem ilyen javaslatokkal. Hiszen ha ennek a javaslatnak az intencióit sikerül is teljes mértékben keresztülvinni, a legjobb esetben 20—25 esztendő alatt csak 200—250.000 holdat sikerül új birtokosok kezére juttatni ugyanakkor, amikor a szabadforgalom által most is évenkint körülbelül 100—130.000 hold cserél gazdát. (Baross Endre: De nem kisbirtokosok lesznek az új gazdák! — Br. Berg Miksa: Éppen ez a baj!) Éppen erre akarok rámutatni. A Központi Statisztikai Hivatal évkönyve szerint 1934-ben az 50 holdon felüli birtokok közül 139.000 hold cserélt gazdát. Itt éppen az ellenkezőjét látjuk annak, amit állandóan hangoztatunk, hogy t. i. a nagybirtok magától felaprózódik, mert nem kisbirtokosok vásárolták meg ezt a 139.000 holdat, hanem valószínűleg nagyobb birtokosok. és amikor az egyik oldalon tényleg kissé porlódik a nagybirtok, a másik oldalon egy új nagybirtok-kategória keletkezik, amely kategória keletkezése ellen mindenesetre fel kell emelnünk szavunkat. (Folytonos zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Az állam elővásárlási joga most is megvan, a gyakorlatban azonban — sajnos nem érünk vele semmit, mert olyan kevés pénz áll rendelkezésre, hogy nem tudják ezt a jogot a legkisebb arányban sem gyakorolni. Még a méltányosabb esetekben sem sikerül — minden •• közbenjárás ellenére — az ülése 1936 március 19-én, csütörtökön. állammal a birtokokat megvásároltatni, és nem is fog sikerülni a jövőben sem, amikor évenkint két millió pengő fog majd rendelkezésre állni. Nagyon jól tudjuk azt, hogy ilyen alkal

: makkor, ha tényleg rendelkezésre is fog állni bizonyos összeg, annak egy részét el fogják adminisztrálni, (Br. Berg Miksa: Ez biztos!) a másik része pedig olyan csekély lesz, hogy ha azon tényleg tudnak is földet vásárolni, egy esztendőben legfeljebb 4—5000 hold fog rendelkezésre állni azzal a birtokkal együtt, amely vagyonváltság címem már az állam kezében van, mert a legjobb esetben évenként néhány ezer holdat tud majd az állam megvásárolni. Miután azonban a birtokba juttatás nagyon körülményes, nem fog sikerülni még ezt a kismenyiségű földet sem új birtokosok kezére juttatni. Éppen ezért ezzel a javaslattal nem fogjuk elérni azt a célt, amelyet kevés kivétellel mindannyian nelyeselünk, t. i. a nagybirtokrendszer leépítését. Már a hitbizományi javaslat tárgyalása alkalmával is bebizonyosodott az, bogy a Ház többsége helyesnek tartja a kisbirtok szaporítását, a meglévő kisbirtokok megerősítését és a helyesebb birtokmegoszlást, amely ellen olyan sok kifogás hangzott el és hangzik el manapság az ország minden egyes részében. Az a kormány alkot tényleg nagyot, amely ezt az égetően sürgős kérdést meg fogja oldani, és az a kormány tartozik borzasztó nagy felelősséggel, amely ezt a kérdést nem fogja megoldani, mert a történelem előtt nem tudja majd igazolni ezt a mulasztást, és eljön az a korszak, amely nem a jelenlegi kormánynak, nem a nagybirtokot védő képviselőknek ad igazat, hanem inkább igazat ad azoknak, akik a Matolcsy Mátyás-féle elgondoláshoz állanak közelebb. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Mindig leszögezik azt, hogy akkor erős a nemzet, ha sok önálló, független, erős, életképes kisexisztencia van, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ellenben, — sajnos — nem történnek olyan lépések, hogy ez meg is történjék. Eddig csak egyetlenegy kormány próbálta megoldani ezt az igazán sürgős problémát. Az 1920-as években, amikor a szociális elkeseredettség olyan nagy volt, hogy másképpen már nem lehetett levezetni, megalkották az akkori földreformot, amely elég rosszul sikerült, (Egy hang jobbfelől: Nagyon rosszul!) azonban még mindig sokkal többet jelentett, mint a jelenlegi javaslat, a jelenlegi földbirtokreform, (Ellenmondások jobbfelől.) mert akkor mégis körülbelül egymillió hold földet osztottak ki, amelynek egy tekintélyes része — a nagytömegű kimozdítások és a magas árak ellenére is — még mindig kisemberek kezében van, és ha félig-meddig megfelelő kormányzat lesz, azoknak a kezén is marad. Sajnos, azonban, úgylátszik, akkor az volt a cél, hogy megutáltassák a nép körében a földreformot, hogy a nép már sohase kívánkozzék föld után, amellyel annyira sújtják, annyira terhelik. (Osikvándi Ernő: Nem ismerek rád, hogy ilyeneket mondasz! Jobban ismerlek én téged!) Hát én sem ismerek rá, igen t. képviselőtársamra, aki az én megyémből származó képviselő és aki ismeri a viszonyokat és a körülményeket. (Csikvándi Ernő: Nem ismerek rá, olyanokat mond! — Zaj.) Igen t. Ház! Akármennyire hangoztatják is azok a képviselők, akik közelállanak a nagybirtokhoz, hogy a földreform során földhöz jutottak igyekeznek szabadulni a földtől, ez nem felel meg a valóságnak. (Felkiáltások a közé-