Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

376 Az országgyűlés képviselőházának győződve arról, hogy, sajnos, ez az egész házépítési kölesönügy nem jut nyugvópontra és éppen ezért a miniszter úr válaszát, sajnálatomra, nem vehetem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Dulin Jenő képviselő úr interpellációja a magyar királyi közlekedés- és kereskedelemügyi^ miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter úrhoz Gáspárdy Elemér volt országgyűlési képviselő kinevezése és nyugdíjazása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Gáspárdy Elemér volt országgyűlési képviselő soron- és státuson kívül Máv. helyettes igazgatóvá kineveztetett s a kinevezés után pár hét múlva nyugállományba helyeztetett? 2. Mily alapon és okból történt a kinevezés s mily körülmények tették szükségessé a váratlan gyorsasággal bekövetkezett nyugdíjazást? Dulin Jenő s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr nincs jelen, azonban tudom, hogy igazoltan van távol és ennélfogva interpellációmat, aktualitása miatt mégis megtartom. Általában ha a kormányzati rendszernek bizonyos hibáit általános vonalakban elvileg bíráljuk, azzal a kívánsággal találkozunk szemben, hogy konkrét ügyeket soroljunk fel. A jelen esetben tehát, az egyszerűség kedvéért konkrétumot helyezek interpellációm anyagába, olyan konkrétumot azonban, amely mégsem olyan egyszerű és sporadikusan előforduló eset, hogy azon kézlegyintéssel keresztül tudnánk menni, hanem egy kormányzati rendszer sajnálatos abuzusának vissza-visszatérő és ki-kiütköző kórképe. T. Képviselőház! Nemrégiben Rassay Károly igen t. képviselőtársam mondott interpellációt, amelynek egy tiltakozás volt a lényege, t. i. tiltakozás az ellen a felvett rendszer ellen, hogy bírói állásokba kinevezzenek addig szabad pályán lévő egyéneket, tisztán csak azért, hogy az illető bizonyos nyugdíjigényjogosultsághoz jusson, egyfelől azért, hogy ez a bírói polc kvázi átjáróház legyen a részére egy magasabb közhivatali pozícióhoz, másfelől pedig, hogy rögtön az állással együtt megszerezze azt, amit más ember hosszú, keserves közéleti, közhivatalnoki munkálkodással szerezhet csak meg, nevezetesen a nyugdíjjogosultságot. Azt hittük, t. Képviselőház, — mert hiszen kétségtelen, hogy a t. Ház tagjainak többsége ezt az eljárást^ nem helyeselte és ezt lelkének mélyén valószínűleg elítélte — hogy ezzel a tiltakozással ezek a kellemetlen jelenségek talán meg is szűnnek s hogy ez a beszéd, ez a tiltakozás, amely egyébként a közvéleménynek élénk visszatükrözője volt, talán zárókövet fog jelenteni e tekintetben. Sajnos azonban, mégis csalódnunk kellett; mint már többször, mint annyi sokszor, megint csalódtunk. Az interpel9. ülése 1936 március 18-án, szerdán. láció hiába volt, (Zaj a középen.) pedig az ország egész nyomorúságos népének álláspontját tükrözte vissza. (Zaj.) Azt hiszem, t. Képviselőház, hogy talán bizonyos politikai befolyások érvényesültek, mert hangsúlyoznom kell, hogy ebben politikai befolyást látok. Teljesen kizártnak tartom ugyanis, hogy bármelyik szakminiszter úrnak eszébe jutna, hogy az ő minisztériumában olyasmit elkövessen, ami pl. most a kereskedelemügyi minisztériumban megtörtént. (Zaj.) Nem is a miniszter urat gondolom a saját személyében ezért felelőssé tenni, hanem ezt a rendszert akarom itt — talán túlságosan erősen fejezem ki magamat, de mégis helyesen — megbélyegezni, azt, hogy t. i. a miniszter urak sem tudnak már ellenállni bizonyos illegitim befolyásnak. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Mozgás a jobboldalon.) Olyan titokzatos politikai nyomás, valami érthetetlen mellékkormánynak olyan sajátszerű, de erős befolyása érvényesül, amelynek maguk a miniszter ura.. is kénytelenek behódolni. Ez az eset, amelyre most hivatkozni fogok, ennek egyik kétségtelen és világos példája. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt, mert egészen biztos, hogy kérdéseimre nem tudna feleletet adni. Olyan esettel állunk t. i. szemben, amelyre feleletet adni egyszerűen nem lehetséges. (Boezonádi Szabó Imre: Azért nem kap feleletet! — Felkiáltások jobb felől: Halassza el!) Valami feleletet talán mégis fogok kapni, csak elfogadható feleletet nem kapok. Ez év február elsején egy volt képviselő urat, (Buehinger Manó: Hogy hívják?) Gáspárdy Elemért, (Horváth Zoltán: A nagy purifikátor? — Farkas István: Purifikátor volt itt! — Baross Endre: Képviselő volt, nem purifikátor! — Zaj.) aki arról volt nevezetes, hogy állandóan más emberek jövedelmét kutatta, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) kinevezték a Máv. igazgató-helyettesévé. A Ház naplóiban utánanéztem beszédeinek és ha az időm megengedte volna, erre vonatkozólag igen érdekes szemelvényeket olvashattam volna fel. Ezt azonban csak azért nem teszem meg, mert hiszen az igen t. Ház minden tagja úgyis nagyon jól tudja, hiszen köztudomású volt. (Dinnyés Lajos: Az Öreg csáklyások hallották!) Most teljesen tisztában vagyok azzal, hogy miért kutatta, miért kereste Gáspárdy Elemér, hogy hol, melyik helyen, hogyan fizetnek: rájött arra, hogy a legjobb a Máv. igazgató-helyettesség. Hogy erre jött rá, azt onnan gondolom, mert hiszen ez volt az az állás, amelyet ő ostrom alá vett és bizonyos érthetetlen politikai segítséggel oda betornázta magát. (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Belőtte magát!) Ez teljesen törvénytelen és erkölcstelen. (Gr. Festetics Domonkos: Ez így van!) Az a helyzet t. i., hogy törvényeink megállapítják, — a jelen esetben a Máv.-ról van szó, tehát a Máv. vonatkozó szabályzata megmondja — hogy a Máv. státusába idegeneket felvenni nem lehet. (Horváth Zoltán: Most adták ki a rendeletet, hogy protekció nincs! — Dinnyés Lajos: A kereskedelemügyi minisztérium soffőrjét mozdonyvezetővé nevezték ki! — Takács Ferenc: Melyik vonalon? Mert arra nem járunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Elsősorban a Máv. státusába csak abban az esetben lehet úgynevezett kívüllévőket beemelni, ha valamilyen rendkívül különös képességgel rendelkeznek (Horváth Zoltán: Purifikátor!) és ha alkalmaztatásukból a vasút-