Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

368 Az országgyűlés képviselőházának 1 oldalon.) Ha semmi másért nem volnék híve Gömbös Gyulának, — pedig elég más okom is van rá — marosak azért is bizalommal viseltetem iránta, mert ő volt az első, aki helyrehozni igyekezett ezeket az évtizedes mulasztásokat és mind önálló törvényben, — pl. a rokkanttörvényben —• mind pedig úgyszólván minden egyes más törvényben kiemelni igyekezett azokat, akik a haza iránt a fronton megtették kötelességüket. Hálás köszönet jár nemcsak neki, hanem Darányi Kálmán igen t. miniszter úrnak is azért, mert ebben a törvényjavaslatban nemcsak az, eredeti tervezetben intézkedett, gondoskodott ezekről a megkülönböztetést érdemlő kategóriákról, hanem a bizottsági tárgyalás során is volt szíves néhány olyan javaslatomat elfogadni, amelyeket a vitézek, a hadirokkantak és a frontharcosok érdekében tettem. Méltóztassék megengedni, hogy most azoknak a szempontjaiból vizsgáljam a javaslatot, akik a birtokot átengedik: a nagybirtokosok szempontjából. Végtelenül örülök annak, hogy a miniszter úr nemcsak a rendelkező résziben tett intézkedéseivel, hanem az indokolás egy részében, a szövegben is bebizonyította, leszögezte azt, hogy ez a javaslat nem irányul a mind szociális, mind termelési szempontból szükséges nagybirtokok ellen. Annak is örülök, hogy a miniszter úr ugyancsak az indokolásban egy másik helyen azt mondja: reméli, hogy ezek a nagybirtokosok munkatársai lesznek a javaslat végrehajításában. Ebből már látszik, hogy a miniszter úr nem akar ellentétet szítani a kis- és a nagybirtokosok között, sőt ellenkezőleg, éppen ezzel a kijelentlésével tanújelét adja a nagybirtok iránti megbecsülésének. Nagy örömmel üdvözlöm a kormány álláspontjának határozott leszegezését már azért is, mert az utóbbi időkben különböző oldalakról — sagnos, nagyon különböző oldalakról — olyan hangokat hallunk, amelyek veszedelmesen emlékeztetnek az 1918-as időkre. (Farkas István: Már megint rémeket látnak!) Tisztelt képviselőtársaim, a fronton elfáradt, megviselt katonák elkeseredése elsősorban a papírbakancsszállítók, a síberek ési a láncosok ellen irányult (Dulin Jenő: Ez igaz!), de valahogy csodálatos módon titkos kezek ezt az elkeseredést más irányba igyekeztek terelni és a gyűlölet célpontjába odaállították az ezer holdas bőrkabátosokat, a osubásokat és azokat a; katonatiszteket, akik együtt küzdöttek és nélkülöztek a katonákkal a fronton. Igen tisztelt képviselőtársaim, állítom, hogy egy katona sem viseltetett ellenszenvvel azzal a magyar földesúrral szemben, akivel együtt küzdött a fronton, aki szintem véráldozatot hozott a hazáért. En most arra kérem azokat a fiatal barátaimat, akik — meg vagyok róla győződve, jóhiszeműen — szintén belekapcsolódnak ebbe az agitációba, hogy ne az íróasztal mellől nézzék a dolgokat és ne csak egyes tudomásukra hozott kirívó esetekből vonjanak le következtetéseket, hanem menjenek ki sok olya a birtokra, ahol a birtokos, igenis állítom, atyailag gondoskodik cselédeiről, ahol a cselédség manapság 20—30 holdas kisgazdákkal nem cserélne, ahol tudják a cselédek, hogy bármi baj éri őket, ha feleségük gyermeket szül és az anyának, a gyermeknek jobb és több táplálékra van szüksége, igenis számíthatnak az igazi magyar földesúrnak — ezt aláhúzom — a támogatására. Arra kérem 9. ülése 1936 március 18-án, szerdán. ezeket a barátaimat, ne botránkozzanak meg olyan rettenetesen, ha például azt hallják, hogy egy cseléd a régi iszokás szerint azt mondja a földesúrnak, hogy kezét csókolom^ Higyjékel nekem, hogy ez nem. a rabszolgaság megalázkodó érzésével van összefüggésben, hanem inkább valami családias kapcsolatot, patriarchális viszonyt jelent és adja Isten, hogy ez a patriarchális viszony, amelyet a túloldalról olyan gyakran kifogásolnak, isokáig fennmaradjon. (Farkas István: Régen elmúlt már, híre-hamva sincs!) Igen t. képviselőtársaim, a munkások kiuzsorázását, a (munkás munkaerejének tudományos módszerekkel való kihasználását nem a kúriákban találták ki (Farkas István: Ez igaz! csak csinálják!) és nem is a kúriákban gyakorolják. Kérem azokat, akik most ezt a runt megindították a magyar földbirtokososztály ellen (Farkas István: Ahol volt 30 cseléd, ott van 15 és elvégzi 30 cseléd munkáját! En már hoztam ide statisztikát!)... Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, maradjon csendben! vitéz Kenyeres János:... hogy megint más irányban vizsgálódjanak, ne engedjék elterelni figyelmüket, amint 1918-ban történt és ne álljanak olyan ügy szolgálatába^ amely mindenesetre az ő mentalitásuktól is távol áll. En nem vagyok nagybirtokos, családom és rokonaim birtokát nem a földbirtokreform, hanem a megszállott területen történt földrablás következtében veszítettem el, én tehát serami esetre sem a magam érdekében beszélek. Azt is jól tudom, hogy népszerű volna^ más húrokat pengetni, de úgy érzem, kötelességem azt mondani, ami a meggyőződésem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha én megállapítom, hogy a magyar nagybirtokos igenis együttérez a néppel és hazafias érzéssel van telítve, akkor el is várhatom tőle, hogy ez alkalommal is hazafiasán fog érezni, átérzi a sorsközösséget, belátja a köz szükségletét és még akkor sem áll útjába a kisemberek boldogulásának, ha neki némi áldozatába kerül. De vizsgáljuk meg t. képviselőtársaim, hogy mit jelent tulajdonképpen ez a nagy áldozat, amelyről Bethlen István igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy a magántulajdon elvébe nyúlunk .bele és hogy ezek a kötvények a hadikölcsönökkel lesznek egyértékűek, stb. (Farkas István: Felverik a földnek az árát és a nagybirtokosok nyernek rajta! — Zaj!) T. képviselőtársaim, engedjék meg, hogy közelebbről is megmagyarázzam, miért beszélek én teljes kártérítésről. A birtokos a vételár kétharmad részét készpénzben kapja meg, egyharmad részére pedig évi 3^%-os kamatot és tőketörlesztést, ami kikerekítve 6%-ot jelent. Már most van a törvénynek egy szakasza, amely szerint ez az esedékes részlet, amellyel — mondjuk — a kincstár, a telepítési alap tartozik a birtokosnak, az együttesen kezelt közadók kiegyenlítésére fordítható, még pedig az azévben esedékes közadóknak kiegyenlítésére. Végezzünk most egy egészen rövid számítást. Vegyünk fel 9000 katasztrális holdat. Elveszik belőle a maximumot: 3000 katasztrális holdat. Mondjuk, holdanként 500 pengőjével ez 1,500.000 pengőt jelent, ennek egyharmadrészét nem kapja meg készpénzben a birtokos, vagyis 500.000 pengőt. Ennek — 6%-kai számítva — 30.000 pengő az évi kamata és törlesztése. 30-000 pengő követelése van tehát a birtokosnak az állammal szemben. Ha a földje holdanként 500 pengőt megér, akkor a megmaradt 6000 holdnak