Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-108
Az országgyűlés képviselőházának IC feladat és kötelesség-e ezen a helyzeten intézményesen változtatni? T. Ház! Nem akarok belemenni a bajok okának vitatásába. {Rassay Károly: Halljuk! Halljuk!) A bajok jelentékeny része mind a kormányzat, mind a földhözjuttatottak hibáján kívül, a viszonyok megváltozása következtében állt elő, mert a földhözjuttatottak többnyire olyan időpontban kaptak földet, illetőleg részükre a földár megállapítása olyan időpontban történt, amikor Magyarországon a föld-^és terményárak egyaránt a maximumukat érték el, azóta azonban a föld ára leesett egyharmadára, — legjobb esetben felére — a terményárak pedig szintén egyharmadukra. T. Ház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelöl. — Elnök csenget.) Ennek a helyzetnek következménye azután az, hogy ezek közül az Ofb. által földhözjuttatottak közül 1934-ben osak 23% felelt meg fizetési kötelezettségének, 1935ben pedig már csak 17% tudott annak megfelelni. Méltóztassék megengedni, hogy — megint csak egészen rövid adatokra leegyszerűsítve^— felolvassam Békés vármegye, egy egész vármegye jelenlegi helyzetét ebben a vonatkozásban. Az adatok, amelyeket itt közlök, a gyulai pénzügyigazgatóságnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett jelentéséből valók. Megvannak a részletek is, én azonban csak a végeredményt közlöm a következőkben. A földhöz juttatott családok száma Békés vármegyében összesen 30.700-at tesz ki. Kötelezettségeit teljesítette 7700, a változott súlyos feltételek miatt nem tudott tovább fizetni 23.000 család. Ha az állam, illetőleg a pénzügyi hatóságok végrehajtják a 3200/1932. M. E. sz. rendeletet, akkor ezidőszerint 23.000 békési kisember lába alól húzzák ki az egyetlen megélhetési lehetőséget. (Horváth Zoltán: Ezt kell megakadályozni! — Csikvándi Ernő: Sehol sem hajtják végre! Adatokat kérünk! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék megvárni adatam felolvasását, azután tessék kétségbevonni, de nem hiszem, hogy még akkor is abban a helyzetben méltóztatik majd lenni! T. Ház! Ilyen egy egész vármegye statisztikája, de itt van még egy további adat, amelyet a földmívelésügyi miniszter úrral már a bizottsági vita során közöltem. Itt van példának okáért egyetlen község, Mezőberény, ahol 609 kisembert juttattak földhöz és ezek közül 258 egyén kimozdítását rendelték el. (Horváth Zoltán: Hallatlan! — Zaj. — Elnök csenget. — Csikvándi Ernő: De nem mozdították ki, esak el van rendelve! — Zaj a baloldalon. — Dulin Jenő: Ez rossz vice! — Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Nem mozdítják ki azért, mert nem volt termés! — Felkiáltások a baloldalon: De el volt rendelve! — Rassay Károly: Nem az a kérdés, hogy kimozdítják-e vagy nem, hanem, hogy ezek az adatok megfelelnek-e? — Friedrich István: Borzalmas adatok, kérem, ha igazak!) Elnök: Kérem Csikvándi képviselő urat, méltóztassék csendben hallgatni a szónokot. Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Itt van a vésztői földhözjuttatottaknak a miniszterelnök úrhoz intézett nnemoranduma. Ezt a memoranduimiot még december 2-án intézték SL miniszterelnök úrhoz, válasizt azonban még nem kaptak. (Rakovszky Tibor: Még nem telt el kilenc hónap!) Csak egy részt olvasok fel (olvassa): »Kegyelmes Uram! Számszerint 1000 azoknak a családoknak & szánna, akiknek Ofb. földjük van. Ennek az 1000 családnak 75%-a olyan munkás, akiknek egyéb földjük, vagy S. ülése 1936 március 17-én, kedden. 335 megélhetésük nincs. Ezeknek az embereknek 95%-a, amig kereseti lehetőségek voltak, földjeik árát fizette, de egy idő óta a rendkívüli viszonyok és az évről-évre kedvezőtlenebb időjárási és a (munkanélküliség következtében önhibáján kívül fizetésképtelenné vált. Most pedig létfenntartásunkkal kicsiny földjeink terményeire vagyunk kizárólag utalva, ímert keresetünk mellett éhenhalnánk, ennek segítségével tudjuk már neimi is emberies,^ de nyomorult életünket tengetni.« (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Itt azt írják tovább (olvassa): »Kegyelmes Urunk, imi tudjuk, hogy nekünk kedves hazánkkal szemben kötelezettségeink vannak, ha a szükség kívánja, életünket is áldozzuk hazánkért.« Ezek kénem mind frontharcosok, hadiözvegyek, hadiárvák, ezek érdemesség szempontjából felülvizsgált egyének, akiket nem élharcosok, hanem a bíróság mustrált ki, (Horváth Zoltán: Ugy van! Nem zsidók! — Boczonádi Szabó Imre: Elég hiba! Ha azok volnának nem volna baj. — Tovább olvassa): »Mi a közelmúltban ezen kötelezettségünknek száz százalékig eleget tettünlk, törhetetlen ragaszkodásunkat, hűségünket jó magyarságunkat vitézségünket fényesen beigazoltuk, mert hazánkat minden ellenséggel szemben megvédtük. Amíg fegyver volt a kezünkben, addig ellenség magyar földön nem volt.« (Rupert Rezső: Ugy van! Ez igaz!) Azt kérik, az öszszefoglalás a következő (olvassa): »Alázatos tisztelettel esedezünk a nagyiméltóságú miniszterelnök úrhoz, mivel hazánknak imost ezt az osztályát fenyegeti a végveszély — itt van a végveszély, t. Ház (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) — isimételten kérjük kegyelmes urunkat, méltóztassék segítségükre sietni, hogy kicsiny földjeinket, ami nélkül a jelenlegi körülmények között megélni szinte lehetetlenség, továbbra is megtarthassuk, ímert látjuk, hogy létünk vagy nemi létünk függ ettől. Ezért kicsiny földjeinkhez egyénenként és együttesen görcsösen rag asizko dunk.« (Csoór Lajos: Ezt már nem tagadhatják le tovább!) Ezt írják a vésztőiek. De itt van a vésztői földművelő munkásegylet elnökének hozzám intézett levele, amelyből csak ezt az egy részt olvasóim fel (olvassa): »Ezen kicsiny földjeinkre oly nagy szükségünk van, hogy ennek elvesztése létfenntartásunkat veszélyezteti, sok ezer kis családot tenne éhenhalóvá, mert az általános munkanélküliség következtében keresetünk ímellett éhenhalnánk, ennek segítségével tudjuk már nem. is emberies 'életünket tengetni. Kegyelmes urunk, méltóztassék ezt megértetni a korimánnyal... stb.« (Zaj a baloldalon.) Igen t. képviselőtársam kétségbevonja, hogy a kitelepítések tényleg folyamatban volnának. Közvetlenül a trianoni határ mellől, Bihar megye Mezőgyán községéből, amely Mezőgyán községnek összesen 2200 lakosa van, itt vannak, t. képviselőtársam — most lettek kézbesítve — a kimozdítási végzések. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Most kiabáljon! — Gr. Apponyi György: Ezen nevet? Ne nevessen, képviselő úr! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Gaal Olivér közbeszól.) Elnök: Kérem Gaal Olivér képviselő urat, 'méltóztassék saját pártvezérét meghallgatni! (Boczonádi Szabó Imre: Mert ki lesz mozdítva a pártból! — Malasits Géza: ö mégsem Soheftsik Gyurka!) Eckhardt Tibor: 29 ember kimozdításáról küldtek fel hozzám adatokat, egyben pedig 51*
