Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-97
Az országgyűlés képviselőházának 97. lépjék és a munkások kérése is az; volt, hogy ezáltal nagyobb keresetre tegyenek szert, hogy a régi ínséges évek adósságait törleszthessék. Ami azt a megjegyzést illeti, hogy a tisztviselők a rossz években is megkapták 'a. fizetésüket, arra osak azt válaszolhatom, hogy a fizetésüket igen, megkapták, de ezek a ; tisztviselők: rendkívül szerényen vannak dotálva é meg vagyok róla győződve s azt hiszem, azt is elmondtam már egyszer, :hogy a tisztviselők javarésze kisebb átlagos havi keresettel rendelkezik, mint a munkások. Sajnos, sok tisztviselő van, különösen a fiatalabb kategóriákban, akik nem érik el a havi 167 pengős kereseti átlagot. Ezeknek a tisztviselőknek a jobb években igen magas üzemi jutalékuk volt, a szanálás azonban ezt teljesen elvette, úgyhogy azt hiszem, méltányos volt a gyárvezetőség álláspontja, hogy amikor valami kis lehetőség volt a kereseti viszonyok javítására, akkor a tisztviselőknek is juttatott valamit a karácsonyi jutalmakból. Ezeket voltam bátor válaszképpen megjegyezni, köszönettel tudomásul veszem, hogy a 'képviselő úr is elfogadja ezeket és legyen meggyőződve a t. képviselő úr és az igen t. Ház, hogy mihelyt kijutunk abból a rendkívül súlyos s talán hosszú ideig tartó szanálási periódusból, magam leszek az első, aki igyekezni fogok úgy a tisztviselőknek, mint a munkásságnak méltányos igényeit kielégíteni. (Helyeglés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A H választ tudomásul vette. Következik Nemethy Vilmos képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Szigetmonostor községnek 951 kat. hold mezőgazdaságilag használható területéből a vízművek létesítése céljára 400 kat. holdat vont kisajátítás alá és így a község termőföld területének majdnem felét el- és birtokába vette? Tudja-e a miniszter úr, hogy a kisajátítási ár ikéirdéséibein megegyezés nem létesült és ez így hosszú évekre terjedő bírói eljárás tárgyát képezi ugyanakkor, amikor a székesfőváros már elvonta a birtokot és hogy ennek 'következtében a község lakosságának a fele életlehetőségében van megtámadva? Mit szándékozik tenni a miniszter úr abban a tekintetben, hogy az érintett kisgazdák mielőbb földjük ellenértékéhez jussanak és eltelepítés útján új életlehetőséghez jussanak.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Némethy Vilmos: T. Ház! Ezzel az interpellációmmal a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét kívántam felhívni a Szigetmonostor községet fenyegető szociális veszélyekre, amelyek a következő 4—5 esztendőn belül fenyegetik a községet. A helyzet ugyanis a következő: A község a Szentendrei-sziget déli csúcsán fekszik lés a község határából a székesfőváros 150 holdat már 32 évvel ezelőtt elvont a vízmüvek szániára. Az 1928/29-es években a székes fővárosi kutak víztermelése, amely 250.000 köbmétert tett ki, nem bizonyult elégségesnék s akkor elhatározták, hogy a vízműveiket kiterjesztik s toülése 1936 február %6-án s szerdán. 23 vábbi 100—120.000 köbméter vizet fognak még termelni. Ehhez szükségessé vált újabb termelőterületeik birtokbavétele. Minthogy a vízművek itt fekszenek, természetesen elsősorban itt kellett ehhez hozzányúlni. A község lakossága ekkor már megijedt, mert hiszen a lakosság lélekszáma 1500, a község határa pedig csak 961 /katasztrális holdat tesz ki, úgyhogy az arány, a lakosság száma és a terület .között már egyébként is nagyon kedvezőtlen volt. Már 1931 augiusztus 2-án tartották gyűlést, amelyem megállapították, hogy ha tőlük további földet vesznek el, a föld elvesztése megfosztja a bennszülött földmívelő lakosságot évszázadok óta űziött foglalkozásától, létalapjától, útját szegi a lakosság boldogulásánaik más irányban is, mert a legértékesebb parti területek elfoglalásával lehetetlenné teszi, hogy a virágzásnak induló week en délet kifejlődhessék. (Horváth Zoltán: Minisztert kérünk!) Ezért azt kérteik elsősorban, 'hogy bizonyos partrészleteket ne sajátítsanak ki, amelyek szükségesek az állatóknak a vízhez jutására, továbá azt kérték, hogy (kapjanak azi elveendő teriületek helyett másutt ugyanesaik termő területeket és végül az, elvonandó parcellák jövedelmében, hasznában való károsodásukért kártérítést kérnek. (Dulin Jenő: Ki fog erre fejelni?) Ekkor meg is választották maguk köziül egy 33 tagú intézőbizottságot — épúgy, mint itt a Házban is megvan — amelyet megbíztak, hogy ezt a kérdést kísérje figyelemmel. A kormány is, a székesfőváros is úgylátszik éppen erre a kívánalomra való tekintettel a földben való kártalanítást határozta el és minthogy a szigeten fekszik a 861 katasztrális hold kiterjedésű Koronaerdő, ezért a székesfőváros a természetben való kártalanítás céljára meg is vette az államtól ezt a Koronaerdő területet. Ugyanakkor azonban kisajátítási jogoit is kapott az államtól a neki szükséges területre nézve. Az 1934. évben meg is indult ez a kisajátítási eljárás, ekkor azonban kitűnt, hogy ez a koronaerdő a természetben való kártalanításra nem alkalmas, nem alkalmas pedig azért, mert az erdőterületből 628 katasztrális hold erdő, 184 hold tisztás, nyiladék 15 hold, belsőség 6, szántó 8, legelő 8 és terméketlen 12 hold, úgy hogy az elvenni szándékolt 400 hold szántó és rét területért ebből természetbeli kártalanítást adni nem lehetett. így tehát a székesfővárosnak pénzbeli kártalanításra kellett magát elhatároznia. A múlt év tavaszán már elvettek 40 katasztrális holdat, az idén pedig további 360 katasztrális holdat vett el a székesfőváros. Ez alkalommal a székesfővárosi szakértők véleményében kifejezésre jutott a következő (olvassa): »Rá. kell mutatni arra, hogy Szigetmonostor község határa a lakosság számához viszonyítva igen kicsiny. Miután a kisajátítással az amúgy is kevés szántóföldi mívelésre alkalmas terület még jobban megkisebbíttetik, célszerűnek látszik a lakosság földhözjuttatasáról való gondoskodás, annál is inkább, mert a szigeten a gazdák terjeszkedési lehetősége igen szűk határok közé van szorítva.« Tehát már a szakértők maguk is rámutattak erre a körülményre és ez természetszerű is, minthogy a szigeten a község területében, a község lakosságának a birtokában 658 kat. hold szántó, és 293 katasztrális hold rét volt, összesen tehát 951 katasztrális hold, ami a lakosság számához viszonyítva, azt jelenti, hogy két holdra esett három személy.
