Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

328 Az országgyűlés képviselőházának 1 csak mintegy 1800 telephelyet tudtak létesíteni 41.655 katasztrális hold területtel. A Darányiféle 1909-es javaslat évi 10 milliót kívánt tizenkét éven keresztül a telepítés rendelkezézéséne bocsátani, hogy így a magyar nyelvszigeteket, a magyar medencéket megerősítse, összekösse egymással. Sajnos, ebből nem lett semmi, helyette 15 millió pengő .alaptőkével megalapíttatott a Magyar Országos Földhitelintézetek Szövetsége, amelynek célja ugyanez volt; főleg Erdélyben kellett neki magyarok részérte birtokokat venni, a magyarokat megerősíteni. Sajnos azonban, meg kell állapítanom, hogy ennek az intézménynek lassú adminisztrációja, lassú üzletmenete nem érte el a kívánt célt. Sokszorosan felülmúlta ennek földvásárlását a román Albina-bank működése. (Boczonádi Szabó Imre: Ügy van! Ez volt a baj!) Ugyanígy jártak, mint mi, magyarok, annakidején a németek, a poroszok, akik 1886-tól 1914-ig 550 millió márkát költöttek Posen körül és Nyugat-Poroszországban telepítésekre, a végeredmény azonban csak az lett, hogy 21.749 családot tudtak földhöz juttatni, és a lengyel bankok telepítése sokszorosan felülmúlta a poroszok tevékenységét. Az elmondottakból látni, hogy Magyarországon egészen a legutóbbi időig céltudatos birtokpolitika, olyan birtokpolitika, amely lehetővé tette volna a kisgazdaexisztenciák szaporítását és megerősítését, nem volt. Ennek következménye volt azután az, főleg a Dunántúlon, hogy a felfelé törő néprétegek nem tudtak földhöz jutni és kénytelenek voltak kivándorolni. Másfélmilliós vérveszteséget szenvedett így a magyarság, de teljes tárgyilagossággal még kell állapítanom, hogy ez nemcsak az agrár Magyarországon volt meg. Ez az ipari Németországban is megvolt, hiszen a fejlődő amerikai ipar korlátlan kereseti lehetőségeket biztosított. Céltudatos birtokpolitika helyett nálunk is államilag egyengetett úton, — idegen üzérek vezetése alatt — folyt a kivándorlás, ez a modern rab szolgakereskedés Amerikába. Ilyen előzmények után következett be a világháború, amely ezeréves hazánkat darabokra tépte. A világháború gyászos befejezése, a forradalmak lezajlása után, a szociális biztonság megvalósítását célozta az 1920-as földbirtokreform-törvény. Erről meg kell állapítani, hogy annyiban elérte célját, hogy midőn a mezőgazdasági válság kitört, ezek a földdel ellátott kisemberek nem tódultak be a városokba, nem szaporították az ottani ellátatlanok számát. Midőn ennek szociális vonatkozásait elismerem, — és elismeri azt hiszem mindenki — ugyanakkor azonban, sajnos, meg kell állapítanom, hogy gazdasági téren nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nem váltotta be azért, mert a törpebirtokosok számát, tehát azoknak a számát szaporította, akik a saját földjük jövedelméből nem tudtak megélni, akik tehát a munkapiacon voltak kénytelenek elhelyezkedni, munkaalkalmat keresni. Megélhetésük egy része már földjükben biztosítva lévén, olcsóbban vállaltak munkát, mint az arra igazán rászorult földnélküli földmunkások. A földbirtokreform következtében a törpebirtok területe Magyarországon 3 millió katasztrális holdra emelkedett, vagyis az ország területének 18*4 százalékára. Erről a területről, sajnos, meg kell állapítanom, hogy rentábilisan nem termelhet. Természetesen lehet?. ülése 1936 március 17-én, kedden. nek itt is kivételek a városok közelében, ahol valami speciális kultúra van, vagy az Alföldön, a Duna—Tisza-köze homokos részein, ahol szőlő- vagy gyümölcskultúra van, de általában rentábilis termelést a törpebirtokon végrehajtani úgyszólván lehetetlen. Ha nézzük a másik végletet, akkor látjuk, hogy Magyarországon körülbelül 3 millió katasztrális holdnyi nagybirtok van és ebből 78 százalék esik a 3000 katasztrális holdnál nagyobb birtokokra, A két szélsőség között hiányzik a kisbirtok és a középbirtok is. Ennek a törvényjavaslatnak éppen az a célja, hogy ezt a birtoktípust, amely hiányzik, amely nem elég erős, megerősítse és fejlessze. Sokan azt mondják, hogy ez a javaslat talán ma nem időszerű, nem időszerű azért, mert a gazdasági válság közepette veszélyes az ilyen kérdésekhez hozzányúlni. Ezek azonban nem veszik tekintetbe azt, hogy a mezőgazdasági krízisben a kisbirtok sokkal biztosabban megél, mivel a saját munkáját használja fel, kiadásait bevételeihez tudja arányosítani, autarchiát valósít meg kicsinyben, zártkörű családi gazdaságot fejleszt; ezzel szemben a nagybirtok külső munkaerőre szorul, kiadásait nem tudja annyira bevételeihez idomítani. De ha a mostani válság közepette, amidőn éppen mélyponton van a magyar mezőgazdaság, valósítja meg a kormány földbirtokpolitikáját és olyan feltételeket szab a földhözjuttatottaknak, amelyeknek eleget tudnak tenni, akkor a helyzet javulásával, a mezőgazdasági válság elmúlásával fizetési kötelezettségeiknek még sokkal inkább eleget fognak tudni tenni. A legtöbb telepítés három célt szolgál: nemzeti, gazdasági és szociális célt. Ez a három cél vonul végig ezen a javaslaton is, kezdve az indokoláson s már az első fejezetben is megnyilvánul, amidőn azt mondja, hogy egyes családok eredményes gazdálkodásának alapjául alkalmas önálló gazdaságok létesítése és meglévő kisgazdaságok kiegészítése a cél. Ezt a célt szolgálja a kisbérlet, ezt szolgálja a bérlőszövetkezet, az örökbérlet, de ugyanezt szolgálja a házhely kérdése is. Nemzeti szempontból [rendkívüli fontosságú a 89. $, amely birtokpolitikai szempontból, az egyke elleni küzdelem szempontjából különleges rendelkezések végrehajtását teszi lehetővé. De fontos nemzeti szempontból a 49. § is, mert a többgyermekes családapáknak kedvez menyeket nyújt. Gazdasági szempontból rendkívüli előnye az, hogy a törpebirtokot kisbirtokká egészíti ki, tehát a rentábilisan nem termelő gazdasági egyedeket jövedelmezően termelő egyedekké fogja átvarázsolni. Szociális téren, a földhöz, a röghöz kívánja kötni a cselédség egy résziét, a kisembeireket és a földmunkások egy részét és ezáltal a szociális feszültséget fogja enyhíteni, de házhely juttatásával faluhelyen az építkezés megindítását is maga után fogja vonni, így tehát a falusi iparosságnak is munkaalkalmat fog jelenteni. Az összes földnélkülieket természetesen nem lehet földhöz juttatni, arra Magyarországon elegendő föld nincsen, hiszen tekintetbe kell vennünk azt, hogy Magyarországon száz hektáronként 4"5-del több földmunkás van, mint volt Nagy-Magyarországon és számuk 252.134 keresőt tesz ki. A földmnukások kérdését gyökeresen csaki© munkaalkalmak teremtéséivel lehet megoldani. Mint már a bizottsági tárgyalások alkalmával hallottuk, a jövő évi költség-