Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

Az országgyűlés képviselőházának 107. lésügyi 'miniszter döntésével megelégedve nincsen, iákkor bírói jogorvoslattal élhet à kir. ítélőtáblához. Ez a jogorvoslat biztosítva van nemcsak a tulajdonosnak,, hanem a jelzálogos hitelezőnek is. A kártalanítási összegnek készpénzben való megállapítása a legigazságosabb. A kártalanítási összeg kétharmadának nyomban való kifizetése a legmesszebbmenő mértékben megóvja a tulajdonos érdekeit. A kötvényes kielégítés ennél sokkal rosszabb volna ë azonkívül tapasztalataink vannak, arra vonatkozólag, hogy a kötvények mobilizálása csak veszteséggel eszközölhető. Nem volna helyes a kártalanítási összegnek terményben való megállapítása sem, mert összeütközéseknek lehetne forrása és bizonytalanságot vinne a javaslat matematikai felépítésébe. A készpénzben fizetendő kétharmad kártalanítási összeg a minimum, amennyit a tulajdonosnak minden esetben azonnal meg kell kapnia. Alacsony beesértékü földeknél vagy ha a telepes szintén teljes mértékben fizetni képes,, az átengedésre kötelezett a teljes kártalanítást azonnal megkapja. Eégi kívánság az, hogy mód nyujtassék az illetékek és adók ingatlannal való kiegyenlítésére. Ezt a javaslat szintén lehetővé teszi. A juttatás kérdésénél egy alapelvet szögeznie a javaslat,, nevezetesen azt, hogy az egyéni igényjogosultságot nem ismeri. A javaslat csak a bizonyos anyagi erővel már rendelkező, gazdasági önállóságra már megérett eleimeket kívánja kisbirtokhoz juttati, ezeket is csak ott és annyiban, ahol és amennyiben ezek megerősítését a közérdek kívánja. Magánérdekből kisbirtokhoz juttatást senkisem követelhet, még akkor sem, ha a javaslatban előírt feltételeknek megfelel. Tisztán közérdekből kívánjuk a kisbirtokostársadalmat megerősíteni, s ezért a javaslat különös figyelemmel van a gazdasági iskolát végzettékre, a vitézekre,, a hadirokkantakra, a vitézi érmesekre, a hadviseltekre és a katonaviseltekre. Külön gondot kell fordítani arra, hogy a mezőgazdasági munkások, cselédek, kisiparosok, kiskereskedők, falusi szövetkezetek házhelyeket szerezhessenek; a házhelyakciót tehát a javaslat tovább is folytatni kívánja. Epületek kihasználása szempontjából 300 katasztrális holdat meg nem haladó középbirtok is alakítható. A kisbirtokhoz juttatandóknak rendelkezniök kell a szükséges gazdasági felszereléssel és ezenfelül tulajdoni vásárlás esetén a vételár 30%-át kell lefizetniök, haszonbérleti telepítés esetén pedig egyévi haszonbérösszeget óvadékként kell letétbe helyezinök. Ezekkel a rendelkezésekkel a javaslat a komolytalan jelentkezéseket kívánja megelőzni. Figyelemmel van a javaslat arra is, hogy a telepesek egészségügyi szempontból értékes elemet képviseljenek. A háromnál többgyermekes családokat kamatmérsékléssel, illetve a ^haszonbér összegének alacsonyabb megállapításával kívánja a javaslat támogatni!. A birtokpolitikái célokra felhasználni kívánt ingatlanokat a kincstár vásárolja meg és adja tovább, tehát nincs közvetlen jogviszony és súrlódás az átadásra kötelezett és a telepes közt, kishaszonbérlet esetén — mint már említettem — az Altruista Bank lép közbe. A telepesek külön szerződés alapján kapják meg a kisbirtokot tulajdonul vagy haszonbérbe. Tulajdoni szerződés esetén a hátralék törlesztése maximum 25 éven át történik. Áttelepülés esetén, ha a telepes.más ülése 1936 március 13-án, pénteken. 313 községből jön, a vételárhátralék törlesztése a harmadik évben kezdődik, az első és a második évben csupán kamatot fizet, iaz első évi kamatot a második évben két egyenlő részletben fizeti. A »birtokba helyezett a vételár felének lefizetése vagy törlesztése után a tulajdonjognak nevükre való bekebelezését is igényelheti ettől számított 32 éven belül, — ez az állandóságot kívánja biztosítani — a birtokot elidegeníteni vagy megterhelni csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével lehet. Ezzel kívánjuk biztosítani az állami áldozatokkal elért birtokpolitikái eredmények tartósságát. Külön foglalkozik a javaslat az alkalmatlannak bizonyult birtokszerzők kimozdításával, valamint a birtokszerzők halála következtében osztozásra kerülő kisbirtokok állami visszavásárlásáról. Meg akarja akadályozni a javaslat a juttatott kisbirtokok egészségtelen elaprózódását azzal, hogy örökösödés esetében a kincstár a kisbirtokot visszavásárolhatja és azt a legalkalmasabb leszármazónak juttathatja. Az eljárás és a kielégítés szabályait a javaslat szintén részletesen szabályozza. A mai helyzetben a javaslat elsősorban a helyben jelentkező szükségletekre van tekintettel de gondoskodik új telepes-községek létesítéséről is. Az 1894 :V. te.-kel megegyezőleg 150 kisbirtokoscsalád telepítése esetén új község létesítésére kell törekedni. Más csoportos település esetén is számolni kell a községi fejlődés lehetőségeivel. Minden csoportos telepítés esetén gondoskodni kell házhelyekről, mégpedig nemcsak a települők, hanem a köztük elhelyezkedni kívánó iparosok és más egyének számára is. Gondoskodni kell községtelepítés esetén templom, iskola, községháza,, továbbá a jegyző, pap, tanító, kántor, kisdedóvó és orvos lakóházához, udvarához, kertjéhez, illetményföldjeihez szükséges területekről. Ezeket a földmívelésügyi miniszter esetleg ellenérték nélkül is átengedheti. Csoportos település esetén közlegelőről is kell gondoskodni. Ezek a rendelkezések nagyjában megfelelnek az 1894. évi V. te. rendelkezéseinek. A pénzügyi megoldásra rátérve a birtokpolitika, amelyet az a javaslat meg akar valósítani, évtizedekre terjed, szükséges tehát, hogy hosszabb időre gondoskodjunk megfelelő pénzügyi alátámasztásról. Erre kívánja létesíteni a törvényjavaslat a telepítési alapot, amelynek bevételei a következők. Az 1933. évi XXVII.,, a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről szóló törvénycikk alapán felvehető 15 millió pengő, a költségvetés terhére húsz éven 'belül folyósítandó legalább 45 millió pengő, végül a köztartozások fejében a leadásra kerülő 15 millió pengő értékű földek értékesítéséből befolyó összegek és azután az állami elővásárlások céljaira eddig rendelkezésre bocsátott fedezetek, amelyek azonban imindaddig, amíg a gazdasági válság ezt szükségessé teszi továbbra is a szociális célú állami elővásárlások gyakorlására fordítandók. Ha most szembeállítom a pénzügyi adatokat azokkal a rendelkezésekkel amelyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, akkor a számítások eredménye azt mutatja, hogy 25 év alatt összesen 270.000 katasztrális hold 'mezőgazdasági terület megvásárlásával kell számolnunk, ugyanezen idő alatt 150.000 katasztrális holdnak kishaszonbérletként való felhasználására is sor fog kerülni. Ezeken a területeken 34.000 47*