Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-107
Az országgyűlés képviselőházának 107. tése. Ismétlen, anélkül, hogy ez a modern nemzetiségi felfogás akár az árpádházbeli királyoknál, akár a nemzetnél megérezhető lett volna, mégis "IV. Bélának valahogyan az volt az érzése, hogy kevesen vagyunk magyarok. Innen magyarázható Julián barátnak kiküldetése a volgamenti magyarok felkeresésére* akiket szeretett volna, behozni az országba, hogy többen legyünk. A tatárjárás ezt a reménységet megsemmisítette, mire IV. -Béla kunokkal és besenyőkkel — különösen pedig kunokkal — telepitette be az ország üresen maradt területét. Kávette a kunokat elsősorban a magyarság vallásának, a kereszténységnek a felvételére, és ezen a iréven beolvasztotta őket a magyarságba lassanként az a magyar beolvasztó szellem, amely dtt a honfoglalás óta lassan, minden erőszak nélkül világszerte elismert, gyönyörű eredményeit produkálta a beolvasztásnak. Béla volt a legnagyobb magyar telepítő Árpád után. Az Anjouk és utódaik alatt nem kellett telepíteni, mert hiszen a magyarság, mint nagyhatalom;'gyönyörűen virágzott. Mátyás király uralkodása alatt a magyarság létszáma 5 millióra emelkedett aminek nagyságát és jelentőségét akkor értjük meg, ha figyelembevesiszük, hogy ugyanakkor Anglia lakossága is csak 5 millió, a németség létszáma pedig csak 8 millió volt. Hol állanánk ma, ha az akkori arányban és ütemben fejlődhetett volna a magyarság! A török kiivonulása után kétségbeejtő helyzetet látunk Magyarországon. Míg Mátyás idején Európa lakossága 80 millió volt, és ebben a magyarság 5 millió, vagyis Európa lakosságának 6%-át tette, addig a török ki verése utáni időben Európa lakossága 130 millióra rúgott, de ebben a magyarság mindössze 1,600.000 főre, tehát nem érte el az 1%-ot sem. Valósággal Isten csodája, hogy azóta annyi vész, annyi üldöztetés, annyi pusztítás után a magyarság ismét 13 mjillió, Európa lakosságának körülbelül 3%-a. Telepítésre tehát akkor, amikor a török kivonult Magyarországról, bőségesen volt lehetőség, Sajnos, település, amely akkor megindult, magyarellenes irányban folytatódott. Különösen sajnálatos telepítési akció, amelyet a szerbek betelepítésével már a törökök kezdettek meg. Már a törökök rendszeresen telepítettek le szerbeket. Majd nagyobbszabású telepítést bonyolított le I. Lipót, aki 1690-ben Csernovics Arzén alatt 36.000 szerb családot, 200.000 embert telepített le Magyarországon, Még sajnálatosabb, hogy ez a szerbpártoló betelepítés valósággal hagyománnyá vált a bécsi udvarban. 1748-ban Kolowrat gróf, az illir udvari kancellária elnöke azt mondotta, hogy a rác nemzet védelme »Austrico politJicum« és e nép »Patrimonium Domus Auistriacae«. Nem látta előre, hogy mi fog 'bekövetkezni ebből a szerb telepítésből nemcsak Magyarországra, hanem a Habsburgházra is. Katasztrófa volt Kákóczi szabadságharcának bukása. Katasztrófa volt egyrészt azért, mert a Bákóczi-féle szabadságharc az ország lakosságát még inkább megritkította, másrészt pedig azért, mert ürügyet és lehetőséget szolgáltatott egyes birtokok elkobzásával arra, hogy az idegen elemek még erősebben települjenek be Magyarországra. Különösen szomorú képet mutat a temesi bánság betelepítése. Elvből nem engedtek be oda magyart egészen Mária Terézia idejéig, pedig a betelepült néülése 1936 március 13-án, pénteken. 305 met katolikus lakosság német papjai kérték a becsi udvart, iiogy telepítsenek be oüa katolikus magyarokat is. nizt is megtagadtak. inkáob telepitették tovább a görög kat. szerbeket és tűrtek az olánságnak telepítési akció nélkül való bevonulását a Bánát területére. Ezáltal egyenesen előkészítették a trianoni békeszerződesnqk azt a részét, amely a .bánatot Magyarországtól elszakította. Amint említettem, Mária Terézia már engedte a temesi bánság területére magyar lakosságnak betelepülését is, sőt azt elő is segítette. Erctekes ebből a szempontból például megemlíteni azt az epizódot, hogy JN agybecskerekre Belgrádból települtek magyarok Mária Terézia alatt, (vitéz Makray Lajos: Eszmék zavara! — ürozdy Uyőző: Ez az eszmék zavara! — Zaj.) Tendencia nélkül mondom, t. képviselőtársam, történelmi tényeket hozok fel. (Friedrich István: Csak Drozdy kever bele tendenciát!) Mária Teréziát külön kiemelem, aki a magyarság iránt a legjobb indulattal volt, aki például 1738-ban az újra török uralom alá került Belgrádból elősegítette az onnan később visszamenekülő magyarságnak betelepülését Nagybecskerekre, úgyhogy Nagy becskerek tulajdonképpen Belgrádból kapott magyar telepeseket. Érdekes ugyancsak ebből a korszakból, hogy Csabát 1715-ben 22 magyar szállta meg; később a Harruckern-esalád tótokat telepített Béskésbe és ezek a tótok túlnyomórészben elmagyarosodtak. Érdekes az is, hogy azután 1748-ban már szarvasi tótok mennek Nyíregyházára, ahol gróf Károlyi Ferenc csinálja az ő elég szépen sikerült telepítési akcióját. Mária Teréziának egyébként is nagyszabású tervei voltak Magyarország betelepítésére. Pl. az ő telepítési elgondolásában szerepel Debrecen és Szeged elpusztult határának betelepítése is. Könnyű volt akkor telepíteni! Ingyen-föld állt rendelkezésre és az ingyenföld mellett meglehetősen nagy összegeket fordítottak telepítésre. Például 1763 és 1773 közt 50.000 családot telepítettek le és ezeknek letele pítési költségére 3 millió forintot fordítottak. Bácskában 1784—1789-ig 3500 családot telepítettek le. 1,750.000 forint költséggel. E mellett a központi hatalom által támogatott akció mellett azonban megmozdult a magyarság életereje is. Csodálatos, ha a történelem folyamán szemléljük, milyen gyönyörűen megindult a kipusztult Pest vármegyének betelepülése a jászok és a kunok által. A jászok és a kunok nagyszerű kirajzásai telepítik be Pest vármegye kipusztult részeinek igen jelentékeny hányadát. A Dunántúlon is igen érdekes települési adatokat látunk. Például Veszprém vármegyétől délre és keletre a lakosságnak — és ez a lakosság nagyrészben magyar — 80%-a idegenből vándorolt oda. Mindez a magyarság települő ösztönéről tanúskodik. A magyarság részéről az államhatalom által irányított település csak a kiegyezés után következik be. A kiegyezés utáni első években az állam telepítési akciója lényegében az akkor még nagy terjedelmű állami birtokoknak földmívesék részére való átengedésében nyilvánult meg. A törvényhozásban csak néhány elszórt intézkedéssel találkozunk. így az 1873:XXII. te. a telepítvényekről majorsági birtokterületek megváltását és községek alakulását kívánja lehetővé tenni. Egy nagyszerű nemzeti fellelkesülésnek eredménye volt az 1886 :IV. te. a tömegesen visszatelepülök. 46*