Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. Győző: Módjukban van! — Rassay Károly: Ugyan ne okoskodjék, nem tudunk egy szót sem, hogy miről van szó!) A rendőrség igen számos esetben nagy 'buzgalommal és kötelességtud ássál leplezett le ilyen fertőzői gócpontokat, de a legritkább esetben sikerült a dolgokat odáig juttatni, 'hogy a törvény ezekre tényleg lecsapjon, mert a törvény paragrafusai között a bujkálások útja kétségtelenül nagyon könnyű és járt út. Hogyan lehet ez ellen védekezni! Felvilágosítás által, ami meg is történt a konkrét esetekből kifolyólag, mert az összes illetékes minisztériumok és egyéb helyek a magfelelő információkat megkaptak, óvatosságra ifntettük őket és azok óvatosan is fognak a jövőben eljárni. A második része a dolognak — amit már most is meg lehet tenni — az, hogy ha valakiről akármikor, későbben is kiderül, hogy pénz révén jutott hozzá az álláshoz, — illetőleg pénzt fizetett érette — azt az állást azonnal el kell vesztenie. (Helyeslés.) A harmadik része a dolognak pedig az, — ezért nem tudok most konkrét, végleges választ adni, de az igazságügyminiszter úrral érintkezésbe lépve, meg fogjuk keresni az utat és módot — hogy azokat a nyílásokat^ és hiányokat, amelyek ma ennek az anomáliának üldözésére a törvény paragrafusai között mutatkoznak, megfelelő módon megszűkítsük addig a határig, ameddig lehet. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz. joga. Makkal János: T. Ház! A belügyminiszter úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, m éltóz tatnak-e a belügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul ven ni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ "tudomásul veszi. Következik Keisinger Ferenc képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a lillafüredi erdei vasútnál nem szakavatott alkalmazottak irányítják a, vasúti forgalmat? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a lillafüredi erdei vasútnál az üzemvezető segédmérnök, valamint Ragyina János pályafelvigyázó különböző, sorozatos szabálytalanságot és visszaéléseket követett el, amelyek következtében az erdőkincstárt károsodás érte? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a lillafüredi erdei vasút alkalmazottai az üzemvezető segédmérnök részéről üldöztetésben részesülnek és amikor az erdei vasút alkalmazottai a visszaélések és az őket^ ért üldöztetések tárgyában az erdőigazgatóságnál, illetve a földmívelésügyi minisztériumnál panaszt tettek, a panasz a minisztérium részéről kivizsgáltatott ugyan, de annak dacára, hogy a panaszokból több dolog beigazolást nyert, az üzemvezető erdőmérnök a vizsgálatot megintessél úszta meg, míg ezzel szemben a panaszttevő munkásokat elbocsátásra ítélték,- sőt azokat a Magyar Kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárban, Diósgyőr, elhelyezkedésükben is akadályozták? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, ülése 1936 február 26-án, szerdán. 19 hogy a miskolci erdőigazgatóság területén a munkásokat szakadó esőben nyitott kocsiban szállítják ugyanakkor, amikor a vonathoz kapcsolt III. osztályú fedett kocsik üresen vannak? Hajlandó-e a miniszter úr mindezeket kivizsgálni és az igazságnak megfelelően intézkedni? Budapest, 1936 február 24. Tisztelettel Eeisinger Ferenc s. k. országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reisinger Ferenc; T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ezt a témát, amely interpellációm tárgya, nem igyekszem szenzációvá dagasztani, jóllehet azokban a panaszokban, amelyeket az érdekelt munkások az erdőigazgatósághoz benyújtottak, kétségtelenül van több olyan tétel, amelyet nem nagyon kellene szóval kimélyíteni és felcifrázni ahhoz, hogy igen kellemetlenül hasson, — teszem fel a lillafüredi idegenforgalomra. Csak nagyon röviden, szárazon mondom el a dolgot a kérdésnek arról az oldaláról, hogy igen nagy veszélyt hord magában az, ha egy vasútnál, amely nemcsak teheráruforgalmat, hanem személyforgalmat is bonyolít le, nem megfelelő szakképzettségű emberek irányítják a vasúti forgalmat. Az, hogy ennek következtében még nem történt nagyobb szerencsétlenség, kimondottan és elsősorban annak a következménye, hogy a lillafüredi erdei vasutat olyan kitűnő, gyakorlott szakmunkások vezetik, akiknek ébersége és szakavatottsága lehetővé tette, hogy a szerencsétlenségek hibás irányítás mellett, is eddig még mindig elkerültettek. Egész sereg alkalmazottnak a tanúvallomása szerint — de különben egy bírói ítélet is lerögzítette ezt — a lillafüredi vasúton a forgalom nem éppen kifogástalan és egy alkalommal történt is összeütközés. Azóta azonban az alkalmazottak kettőzött szorgalommal és figyelemmel vigyáznak, tudván, hogy az irányítás nem szakember kezében van. Roppant érdekes, hogy amikor az alkalmazottaik ilyen értelemben is panaszt emeltek és egész sereg visszaélésről rántották le a leplet s felmentek panaszukkal a földművelésügyi minisztériumig, akikor ezeket a, szakavatott becsületes munkásokat bocsátották el, illetőleg ítélteik elbocsátásra és azt, aki elsősorban felelős az üzem rendjéért és tisztaságáért, egyszerű megintésben részesítették. Az illetékes közvetlen felettesei ezeknek a munkásoknak nem elégedtek meg azzal, hogy most a munkásoknak: felmondtak azért, mert^ panaszkodni mertek, hanem azoknak az esetében, akiket a magyar királyi állami vas- és acélgépgyár óhajtott munkába fogadni, eljártak, hogy a vasgyárban se találjanak munkát. (Kéthly Anna: Hetedíziglen!) Ez a bosszúállás, a hataloimníaik ez a kegyetlen tobzódása mindenesetre nyilvánosságra kívánkozik. Megvallom, hogy ezt az interpellációs anyagot hónapok: óta a kezemben tartom, de nem jöttem vele eddig a Képviselőház elé. Nagyon sajnálom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nem kíváncsi azokra, amiket most itt elmondok. Engem a,z államkincstárral, magával az intézménnyel szemben jóindulat vezetett s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy holnapokon keresztül nem jöttem elő interpellációmimal, mert vártam, hogy a földmívelésügyi minisztérium kezébe veszi a dolgot, tárgyilagosan kivizsgálja annak rendje3*