Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

288 Az országgyűlés képviselőházának 106 sorban is a szakképzettségnek kell irányadó­nak lenni, módosító javaslatomban azt kíván­tam, hogy az első bekezdés második mondata töröltessék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Tisztelettel kérem a Házat, bogy ezt a mó­dosító indítványomat magáévá tenni szíves­kedjék.' Tessék megakadályozni azt, hogy ak­kor, amikor megfelelő számú szakképzett tiszti­orvos áll rendelkezésünkre, esetleg olyanok foglalják el azt a pozíciót, akik megfelelő gya­korlattal nem rendelkeznek. Elnök: Vázsonyi János képviselő urat il­leti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Ugyan­ezt a módosítást terjesztettem elő a magam részéről is, amelyet Cseh-Szombathy László képviselőtársam és pedig ugyanazoknál az in­dokoknál fogva, amelyeket ő előadott. Indítvá­nyoztam tehát éppen úgy, mint Cseh-Szom­bathy László képviselőtársam az 5. § első be­kezdése második mondatának törlését. Indítványoztam továbbá az 5. § második bekezdésében: »vagy ezekkel a szolgálatokkal egyenlőnek tekintendő tevékenységet végzett« szavaknak a törlését, mert ez is éppen úgy po­litikumra ad alkalmat, mint a szakasz első bekezdése. Ha ennek alapján a második bekezdésből ezek a szavak töröltetnének, tisztelettel kérem ebből kifolyólag az 5. § harmadik bekezdésé­nek törlését is. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügy miniszter: T. Ház! Az 5. §-ban szereplő ötéves spáciumra azért van szükség, mert kellő számú kiképzett orvosról kell gondoskodni és miután előfor­dulhat, hogy még vannak orvosok, akik nem végezték el a tisztiorvosi tanfolyamot, ezeket azért meg kell erősíteni állásukban, ezek nem helyezhetők ki. Ezért van szükség erre az öt­éves átmeneti időre. Nem mondom, hogy ez az ötévi átmenet rövid, de miután szakszempont érvényesítéséről van szó, meg vagyok róla győződve, hogy nem veszélyes ez az öt esz­tendő, mert minden miniszter szem előtt fogja tartani azt, hogy nívós tisztiorvosi kara le­gyen. Ennek következtében amúgy is a sze­rint, ahogyan rendelkezésre fognak állni a ki­képzett emberek, természetszerűen elsősorban ezek fognak számításba jönni, Ami Vázsonyi képviselő úrnak azt a meg­jegyzését illeti, hogy ő politikumot lát abban, hogy: »ezekkel a szolgálatokkal egyenlőnek tekintendő tevékenységet végzett«, ezt nem tu­dom akceptálni és nem tudom honorálni kí­vánságát, mert nem tudom, hol lehet ebbe a mondatba politikumot belemagyarázni. Itt egé­szen másról van szó. Ezek alapján kérem a szakasz változatlan elfogadását. Elnök: Kíván még valaki az 5. §-hoz hozzá­szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezá­rom és a tanácskozást befejezettnek nyilvání­tom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az 5. § első bekez­désének eredeti szövegét elfogadni, szemben Cseh-Szombathy László és Vázsonyi János képviselő urak törlési indítványával, igen vagy nem? (Igen! — Felkiáltások balfelől: Nem! — Zaj.) A Ház az 5. § első bekezdését eredeti szö­vegében fogadta el. Kérdem, méltóztatnak-e az 5. § második be­kezdéséneik eredeti szövegét elfogadni, szemben . ülése 1936 március 12-én, csütörtökön. Vázsonyi képviselő úr törlési indítványával, igen vagy nem? (Igen! — Felkiáltások balfelől: Nem. — Zaj.) A Ház az 5. § második bekezdését eredeti szövegében fogadta el. {Zaj balfelől. — Rupert Rezső: Nemet mondtunk!) Kérdem, méltóztatnak-e az 5. § harmadik bekezdését eredeti -szövegében elfogadni, szem­ben Vázsonyi János képviselő úr törlési indít­ványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Mél­tóztassanak felállani azok, akik elfogadják az eredeti szöveget. (Megtörténik.) Túlnyomó több­ség. (Derültség balfelől.) A Ház az 5. § harmadik bekezdését eredeti szövegében fogadta el. Következik a 6. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt fel­olvasni. Szeder János jegyző (olvassa a 6. §-t). Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Gergelyffy András előadó: T. Ház! Tiszte­lettel javaslom a pontosabb és világosabb szö­vegezés érdekében, bogy a 6. § (2) bekezdése he­lyébe a következő szöveg vétessék fel (olvassa): »(2) A m. kir. tisztifőorvos, illetőleg a m. kir. tisztiorvos fegyelmi ügyében első fokon a köz­igazgatási bizottság fegyelmi választmánya,, másodfokon a belügyminiszter ítél.« Az új szöveg következtében a régi szöveg második mondata végképpen elmarad. Erre amúgy sincsen szükség, mert hiszen csak téve­désekre szolgáltatna alkalmat, ha a belügymi­niszter kijelölési jogát állapítanák meg. Nyil­vánvaló, hogy ha több törvényhatóság területén működő tisztilfőorvos fegyelmi vétséget követ el, annak a törvényhatóságnak a fegyelmi vá­lasztmánya lesz illetékes az ő ügyében, amely­nek a területén a fegyelmi vétséget elkövette. Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: E/zt a szakaszt az általános vita során mondott beszédemben főispáni sza­kasznak voltam bátor elnevezni. Módosító indít­ványt is nyújtottam be, amelyben azt indítvá­nyoztam, hogy töröltessék el a 6. § első bekezdé­sének ib)~ pontjában a »főispán« szó. Módosító indítványomat annál is inkább bátor vagyok fenntartani, mert bár az előadó úr ^egy stiláris módosítást ajánlott, a helyzet lényegileg mégis az, hogy a m. kir. tiszti főorvos, illetve a m. kir. tisztiorvos fegyelmi ügyében első fokon a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya, másodfokon pedig a belügyminiszter ítél. Ép­pen ebből kifolyólag helyesebbnek tartanám, ha a m. kir. tisztifőorvos és a m. kir. tiszti­orvos elleni fegyelmi eljárás elrendelésére és állásától való felfüggesztésére elsősorban a belügyminiszter és másodsorban a közigazga­tási bizottság lenne jogosult. T. Képviselőház! Kifejtettem az általános vita során, hogy bármennyire is tisztelettel viseltetem a főispán urak személye és meg­győződése iránt, tekintettel azonban a ma kü­lönösen kiélezett politikai helyzetre, amelyben főispánjaink — miként az illetékes helyekről is elhangzott — az illető vármegyék pártelnö­kei, nem helyeselhető az, hogy a főispán le­gyen illetékes az illető tisztifőorvos, illetőleg tisztiorvos ellen a fegyelmi eljárás elrendelé­sére. Bármennyire is objektív ember az a fő­ispán, ebből a szempontból mégis bizonyos szubjektív érzéssel ítéli meg ezeket az ügye­ket, annyival is inkább, mert — amint a bel­ügyminiszter úrnak az előbbi szakasznál mon­• dott beszédéből hallottuk, amikor az első se-

Next

/
Oldalképek
Tartalom