Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

282 Az országgyűlés képviselőházának 106 egyszerű béresasszonynak megvan a lehetősége arra, hogy otthagyja a helyét akár csak két nappal is a szülés előtt. Az ilyen asszonynak az utolsó pillanatig dolgoznia kell és az utolsó pillanatig teljesítenie kell a kötelességét. Az államnak és a törvényhozásnak tehát az volna a kötelessége, hogy ezeknek a területeknek az egészségügyi gondozásáról is történjék intézkedés. Hiszen ha a csecsemőhalálozások statisztikai adatait nézzük, vagy a gyermekágyi lázban elhaltak számát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a falukon és a városok tanyarészein végződik a gyermekágyi láz a legtöbb esetben halálos kimenetellel és a falukon és tanyákon pusztul el a legtöbb gyermek csecsemőkorában, egyéves kora előtt. A miniszter úr megemlékezett beszédében az egészségügyi gondozásról, arról az egészségügyi gondozásról és csecsemővédelemről, amelyet a Stefánia Szövetség fejt ki és amelyet az egészségügyi körzetekben az Országos Közegészségügyi Intézet orvosai és védőnői fejtenek ki. Kérdezem, mit jelent az a 283 anya- és csecsemővédő intézet, az az 1149 orvos és védőnő és a falukon 78 közegészségügyi körzet 223 orvossal és védőnővel? Ez csak egy csepp a tengerben és azokhoz a súlyos mulasztásokhoz képest, amelyek ezen a területen eddig történtek, ezek az intézkedések, bármennyire szépek és bármennyire megbecsültek is mindenki által, bizony kisméretűek, ezeket az intézkedéseket mi keveseljük. Arra nézve, hogy a csecsemőhalandóság mennyire a falvak gyermekeit támadja meg, elsősorban azokat a területeket, ahol kevesebb az orvos, ahol nincs megfelelő egészségügyi ellátás, elég, ha az Országos Közegészségügyi Intézet jelentéséből csak egy adatot veszek ki. Öcsöd községben az elhaltak 225%-a, tehát majdnem negyedrésze egy éven aluli volt és a csecsemők közül — ez megint jellemző — 48% bélhurütban halt meg. A megbízott orvos, aki a jelentést összeállította, arra hivatkozik, hogy azon a nyáron túlságosan poros volt a levegő és hogy túlságosan nagy volt a forróság akkor az Alföldön és ebben a községben is. De ha a kérdés háta mögé nézünk, akkor bizony meg kell állapítanunk, hogy nemcsak a forróság és nemcsak a por az, ami a bélhurutot a kisdedeknél okozza, hanem elsősorban a rossz táplálkozás, a megfelelő tápszer hiánya és sajnos, közrejátszik az is, hogy ezek a szegény asszonyok nincsenek tisztában a higiénikus táplálkozás mibenlétével sem. Éppen ezekre az intézetekre és ezekre az orvosokra várna az a nagyon szép feladat, hogy a már megszületett gyermekeket megmentsék az életnek. De a statisztika, akár a fertőzőbetegségeket, akár a nemibetegségeket nézzük, — amire a miniszter úr is hivatkozott — mindenhol azt mutatja, hogy nem lehet ennél a kérdésnél tapogatódzó lépésekkel előrehaladni és nem lehet itt a munkakört 5—10 évre vagy még hoszszabb időre felosztani. Itt igazán a 24-ik ódájában vagyunk az intézkedéseik idejének, itt igazán arra van szükség, hogy gyors és hatékony intézkedések történjenek. Orvoshiány nincs Magyarországon és én azt az érvelést sem fogadhatom el, hogy pénzhiány volna. Ha valamire van pénz, akkor elsősorban erre kell lennie pénznek. Egy ország megengedheti magának azt a fényűzést, hogy olyan kijelentéseket tegyenek hivatalosan, hogy nincs pénz ülése 1936 március 12-én, csütörtökön. egészségügyi gondozásra? Egy olyan országban, ahol az egészségügyi állapot ennyire lehanyatlott, ez a legfontosabb kérdésünk, ennél nagyobb horderejű kérdést én nem ismerek. Ha az iskolai egészségügy kérdéseit nézzük azokon a területeken, ahol rendszeres iskolai orvosi vizsgálatok vannak, itt is igen szomorú számokat kapunk. Például a berettyó újfalusi járásban, ahol 2900 I., III. és VI. osztályos gyermeket vizsgáltak meg, fogyatékosság nélkül mindössze a gyermekek 27%-át találták, összesen csupán 69 gyermeket. Fogyatékossággal bíró gyermek, olyan, akinek valamilyen betegsége volt, 2831, vagyis az iskolásgyermekek 97'6%-a. Az orvosi megállapítás szerint a fogyatékosságok száma 8738 volt. Ez azt jelenti, hogy minden gyerekre több mint kétféle fogyatékosság, kétféle betegség esett. Röszkén, Szeged mellett, gyógykezelést igénylő betegségben szenvedett az óvodásgyerekek 47'3%-a. Ez az adat a mellett bizonyít, hogy a miniszter úrnak nem szabad sokáig késlekednie azzal az intézkedéssel, amelyet ezen a téren is kilátásba helyezett; ezek a számok a mellett bizonyítanak, hogy ezek az intézkedések nagyon sürgősek. De nemcsak az Alföldön és nemcsak a falvakban ez a helyzet, hanem ez a helyzet például Pécsett is. A pécsi óvódákban megvizsgáltak 826 gyereket, 391 leányt és 435 fiút. A fogyatékosság nélküliek száma 87, a fogyatékossággal bírók száma 739, az összes fogyatékosság száma pedig 1737 volt. Hiányos tápláltságot tapasztaltak 416 gyereknél, a megvizsgált gyerekek 50 4%-ánál. A miniszter úr éppen pécsi beszédére hivatkozott, amikor az egykét úgy jelölte meg, hogy az erkölcsi okokra vezethető vissza. Ezt mi erről az oldalról tisztelettel kénytelenek vagyunk kétségbevonni. A mi megítélésünk szerint — és ezek a felhozott adatok is e mellett bizonyítanak — az egykének kizárólag anyagi okai vannak. Ha egy- vagy kétgyermekes családokkal, vagy gyereknélküli családfőkkel, szülőkkel beszélünk és megkérdezzük, hogy miért nincsenek gyermekeik, akkor rendszerint azt a választ kapjuk, hogy a mai viszonyok között nem érdemes gyermeket nevelni, mert mire neveljék fel a szülők gyermekeiket, amikor az elhelyezési lehetőségek teljesen kilátástalanok? Rendszerint ezt a választ kapjuk. És nem ismerem a felsőbb rétegeknél az egyke okait, mert ezekhez a rétegekhez tartozó emberekkel nemigen érintkezem és a kérdésnek ezt a részét nem is tanulmányoztam, de ismerem az alsóbb rétegeknek gyermek utáni vágyát, ismerem az alsóbb rétegeknek, a munkásoknak, a kisiparosoknak és a kisbirtokosoknak család iránti szeretetét és azt mondom, nem erkölcsi okai vannak az egykének. Nekem az a megláj tásom, — éppen ezekkel a rétegekkel való érintkezés, a velük való beszélgetés után — hogy a gyerek utáni vágy ott van mindenegyes családban. Tehát nem erkölcsi, hanem tisztán és kizárólag anyagi okokból nem akarnak gyereket. Ezeknél az egyszerű asszonyoknál még olyan szempontok sincsenek, hogy frisseségüket akarják megőrizni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: De van! De mennyire van!) mert hiszen a munkásasszonynak, a dolgozó asszonyok frisseségüket, sajnos, úgysem tudják megőrizni, mert a nehéz robotban úgyis korán elnyüvődnek, elpusztulnak. Ilyen szempontok nincsenek ezeknél az asszonyoknál, igen t. miniszter úr. Tessék talán behatóbban és mélyebben érdeklődni ezek iránt a kérdések