Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1936 március 12-én, csütörtökön, 275 hez szoktak, nem elégíti ki és állandóan az éhség érzetét tartja fenn bennük. A táplálkozás korszerű átállítása kérdésében tehát a gazdasági viszonyok feljavításánaJk és megfelelő propagandának egymással kapcsolódni kell, mert e kettő egymás nélkül teljesen meddő és céltalan munka. Hozzá kell még ehhez tenni azt is, hogy az élelmezési kultúráról beszélni Békésben, Csongrádban, Csanádban szomorú tréfáiként hat, már pedig prevenciós munkát az élelmezési kultúra megváltoztatása nélkül, az élelmezés megváltoztatása és feljavítása nélkül el sem lehet képzelni. Másik része a prevenciós munkához tartozó gondolakörnek a lakáskérdéssel függ szorosan össze. Amíg népünk nagyrészben és nagy tömegekben pincézetlen, árvizes és talajvizes lakásokban lakik, amíg megelégszünk azzal a nagyképű kijelentéssel, hogy a parasztot nem lehet rávenni arra, hogy tenyérnyinél nagyobb ablakokat vágjon a lakására, addig a falu népe fogja a legkiadósabb anyagot szolgáltatni minden népbetegség és járvány számára. Az ivóvíz a falvak legnagyobb részében egészségtelen, a kutak, a klozetek és a trágyadombok egymás mellett vannak és senki sem állíthatja, hogy annak a falusi lakosságnak nem kell jobb, hogy nem tudna különbet alkotni, hogy nem lehetne különbet ráerőszakolni. Ez pénzkérdés, ez gazdasági kérdés, azonban szorosan Összefügg az egészségügyi prevenció kérdésével is. A testi tisztaság is valósággal elérhetetlen álom a nagy tömegek számára és sajnálatos, hogy lassanlassan már annyira beletörődnek ebbe, és anynyira megszokják ezt az állapotot, hogy még akkor sem tesznek ellene s még akkor sem használják a vizet és á szappant, amikor átmenetileg talán jobb és tehetősebb helyzetbe jutnak. Az Ínségtelepek lakói elsőkézből kapják a járványokat és az ellenük való védekezés rendszerint csak rendészeti intézkedés, úgy, mint ahogy néhány évvel ezelőtt elmondott interpellációmban a püspökladányi tetvetlenítéssel kapcsolatban felhoztam; ott csendőri asszisztenciával nyírták meg a nőiket és a férfiakat, valósággal az emberi méltóság és <a női szemérem megcsúfolásával (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem cigányok voltak? — Györki Imre: Hát a cigány nem ember? — vitéz Kozma. Miklós belügyminiszter: A cigány ember, de meg kell nyírni! •— Györki Imre: Azzal lehet mindent csinálni? — Zsindely Ferenc: Az demokratikus követelmény, hogy tetvesek legyenek? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Györki Imre: Kormány főtanácsos úr. a cigánnyal mindent lehet csinálni?' — Zsindely Ferenc: A szociáldemokrácia a tetűk mellett foglal állást? — Nagy zaj) Csendet kérek! Kérem a beszédét folytatni. Kéthly Anna: T. képviselő úr, nem a tetűk mellett foglalunk állást, hanem amellett, hogy embert embertelenül ne kezeljenek. (Zaj és derültség jobbfelől. — Elnök csenget.) A képviselő úrnak nincs joga nevetni azon, hogy ott nőket meztelenre vetkőztettek idegen férfiak előtt és úgy nyírták meg őket. Ezt Senki sem helyeselheti j (vitéz Kozma Miklós belügyim-* niszter: Ha igaz, akkor nem!), nem büntették meg őket még a mai napig sem és az illetők elégtételt sem kaptak. (Mózes Sándor: Ez viszszaélés lehet, mindenütt előfordulhat! — Zsin. dely Ferenc: Hajnyírásról volt szó! — Derültség és zaj jobbfelől. — Buchinger Manó: Végre egy téma, amely érdekli önöket! — Zsindely Ferenc? A képviselő urat nem?) Elnök: Zsindely képviselő úr ne reagáljon a közbeszólásokra, méltóztassék csendben maradni. Kéthly Anna: Éppen azt várom a közegészségügy államosításától, hogy a tömegek egészségügyi ellátásának kérdése megkapja azt a jelentőséget, amilyen jelentőséggel ma az egész közigazgatásban nem bír s a közegészségügy államosítása felülről ad ennek a kérdésnek olyan súlyt, amilyen súly megszerzésére ez a kérdés már régen megérett. A ruházkodás is egészen szoros összefüggésben áll a prevenció kérdésével. A mai árnívó, a vámvédelem előnyeit teljes mértékben és maradéktalanul kihasználó textiluzsora következménye az, hogy a nagy tömegekről lerongyolódott, leszakadt az utolsó darab fehérnemű, leszakadt az utolsó darab ruhanemű és ma már sem erkölcsi, sem egészségügyi követelménynek nem felel meg a nagy tömegek ruházkodása. Persze, a falusi munkásnak évi 300 pengős átlagos keresetéből, a városi munkás filléres órabéréből, a munkanélküli nincstelenségéből nem telik a prevenciós munkára és ezek mind egyenes okai annak, hogy akármilyen lelkiismeretesen és akármilyen szénen elgondolt prevenciós törekvés csak homokba futó igyekezet marad. A tuberkulózis elleni küzdelem erediménytelen, amíg a beteg nem juthat a kezdeti stádiumhan szanatóriumi kezeléshez, amíg otthon a végső pillanatig dolgozik és munkahelyén esik öszsze. s amíg a gyomorvérzéseseknek azt tanácsolják, hogy maradjanak otthon pihenni, de senki sem adja meg nekik a hozzávaló anyagi eszközt. Eredménytelen ez a küzdelem, amíg terjed a szívbaj, mert a dolgozó ember túlhajtott munkatempóban. Bedaux-val és szalagrendszer mellett robotol, retteg a munkahely elvesztésétől, nem táplálkozik kielégítő módon, s a munkanélküli retteer minden reggeltől, amikor fel kell kelnie, állandó túlfűtöttségben él, ami a vérerek elpusztításához és a vérerek egyre fokozódó betegségéhez vezet. Itt kezdődnék a prevenciós munka és ebbe a gondolatkörbe tartozik az iparegészségügy, az Oti. elengedhetetlen átalakítása, hogy bürokratikus mammutszervezet helyett, igenis betegellátó és betegségmegelőző szolgálat legyen az autonómia hatáskörében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A prevencióhoz tartozik a munkaalkalmak teremtése. a balesetek megelőzésére szolgáló r felszerelések és berendezések kötelezővé tétele és ellenőrzése. s a mezőgazdasági munkásság kötelező biztosításának életbeléptetése. Mindezek nélkül _ nincsen prevenció, s ezrével és százezrével adjuk a gvógyító munka számára azokat a betegeket, akiket máskülönben meg lehetett volna menteni, adjuk a iárványmefrelőző munka számára azokat a testileg kizsarolt, testileg tönkretett embereket, akik a legelső támadásra összeomlanak, összeesnek és segítik a járványok terjedését. T. Képviselőház! Elsősorban ezeket tartottam szükségesnek ezzel az egészségügyi javaslattal kapcsolatban elmondani. Szerintem összefüggő, egymás nélkül meg nem álló megoldások közül egyetlenegyet kiszakítani: kevés, céltalan, meddő és eredménytelen munka, vagy ha van ennek célja, akkor az nem az egészségpolitika szolgálata- Már hallottunk lent vidékről is és máshonnan is híreket, hogy a zsidóvallású orvosok aggódva figyelnek erre az új árja-tőrvényjavaslatra, hoery az állások rendelkezésre bocsátása után vájjon megismétli-e a miniszter úr az ő kinevezésüket és az ő számukra juttat-e 41*