Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-97
Az országgyűlés képviselőházának 97. Fábián Béla: ... ezeken a romokon kereszrtül a magyar kivitelt megorganizálni és ahogy én a szövetkezeteket ismerem, — t. miniszter úr, remélem, eddig- önnek is ilyen tapasztalatai vannak — ezek esak azokra a piacokra »tiuidnak exportálni, amelyeket a kereskedelem már előbb megszerzett. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Alaptalan agitáció!) A miniszter úr válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak Fábián Béla képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem! — Zaj.) A Házi a választ, tudomásul vette. (Rupert Rezső: Kérünk statisztikát arról, hogy a szövetkezeti vezérigazgatók mennyi fizetést kapnák!) Esztergályos János képviselő úr az igazságügyminiszter úrhoz intézett interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Dinnyés Lajos képviselő úr a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhozi intézett interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatik a kért halasztást megadni? (Igen) A Ház a halasztást megadta. Klein Antal képviselő úr a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett interpellációjának elmondására halasztásit kért. Méltóztatik a halasztást megadni? (Igen!) A Háa a halasztást megadta. Következik Makkai János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a kijárási üzelmek meggátlása tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a nehéz gazdasági és szociális helyzetet bűnös egyének úgy használják ki, hogy pénzért vállalkoznak állások és jogosítványok megszerzésére és ezzel egyrészt anyagi károkat okoznak hiszékeny embereknek, másrészt pedig hamis látszatba keverhetnek hivatalokat és tisztviselőket és azok jóhírnevét veszélyeztethetik ? 2. Mit hajlandó a belügyminiszter úr ennek meggátlására tenni?« Makkai János: T. Képviselőház! Szíves elnézésüket kérem, hogy az előbb kialakult kedélyes hangulattal szemben (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl és középen.) meglehetősen kedélytelen témát teszek itt szóvá és olyan kérdésben veszem igénybe szíves türelmüket, amely véleményem szerint közeli nexusban van azzal az erkölcsi felfogással, amely az országban uralkodik. Ha figyelemmel méltóztatott kísérni az elmúlt időkben lapjaink rendőrségi és törvényszéki rovatait, megállapíthatták azt, hogy szinte hetenként nyilvánosságra kerül egy-egy olyan ügy, amelyben letartóztatnak, vagy pedig a bíróságok elítélnek egyéneket, akik pénzt vettek fel emberektől azért, hogy nekik állást szereznek, vagy számukra bizonyos hatóságoktól függő jogosítványokat járnak ki, vagy pedig állampolgársági ügyeket és más hasonló, a bürokrácia útvesztőiben néha nehezen elérhető dolgokat elintéznek. Nem akarok konkréten foglalkozni azokkal az esetekkel, amelyek az elmúlt félesztendő alatt ezen a téren felmerültek, csupán azt kíKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1936 február 26-án, szerdán. 17 vánom megállapítani, hogy a látszat szerint annyira elfajult az országban ez a kijárási szisztéma, hogy ma már az újságokban is lehet hirdetéseket olvasni, amelyek szerint »ennyi .és ennyi pénzért állásba juttatok valakit«, vagy »ennyi és ennyi pénzt ajánlok valakinek, ha állásba juttat« és ez nem mindig magánalkalmazotti állást jelent. Tudatában vagyok annak, hogy a kijáró mint típus és mint közéleti lény végigkíséri a történelmet évszázadokon keresztül. A kijáró Sallustius megállapítása szerint ott volt már a régi Rómában is, s a francia forradalomnak is külön kijárói voltak. A parlamentáris rendszerek mindig felmutatnak kijárási botrányokat demokratikus és nem demokratikus kormányformák mellett egyaránt és szomorúan kell megállapítanom, hogy az elmúlt tizenöt év alatt Magyarországon is voltak botrányos ügyek, amelyek kijárásokkal voltak kapcsolatosak. Amit szóvá akarok tenni most, az az, hogy a kijárások ügye a szomorú gazdasági és szociális helyzet következtében eldemokratizálódott. (Keisinger Ferenc: A kijárókat akarja kompromittálni, vagy a demokráciát? Vagy mind a kettőt?) Régebben akkor kellett kijárni valamit, ha valaki egy nagy üzletet akart kötni, vagy alapítani akart valamit, de ötven évvel ezelőtt semmiesetre sem kellett kijárót fogadni akkor, ha valaki altiszti állásba akart jutni. Most azonban, minthogy a gazdasági és szociális helyzet leromlott, az a helyzet állott elő, hogy emberek pénzért egészen alacsony állásiba juttatnak, illetőleg igyekeznek juttatni embereket, azt hirdetik magukról, hogy ezt meg tudják tenni, & az államnál, vármegyénél, közületeknél, fővárosnál vagy vidéki városoknál betöltendő altiszti vagy alacsony kis tiszt*viselői állások elnyeréséért pénzt vesznek fel. Hogy ez megtörténik, azt onnan tudjuk, hogy nagyon sok esetben nem tudják ezt megtenni és akkor csalás vagy sikkasztás miatt elítélik őket. Ha bírósági eset ennyi merül fel, akkor mennyi azoknak az eseteknek száma, amikor hasonló ügyben nincsen feljelentés, mennyi olyan eset van, amely nem kerül nyilvánosságra, akár sikerült az ügy, akár nem. Ezek a kijárok részint állásokat igyekeznek szerezni embereknek pénzért, részint állatán jogosítványokat igyekeznek szerezni, vagy állampolgársági ügyek elintézését vállalják, de működésükkel mindenesetre többszörös erkölcsi kárt okoznak az országnak. Ha valaki mint kijáró jelentkezik és pénzt kér azért, hogy egy megtévesztett ember állásnyerését elintézze, akkor mérget vehetünk rá, hogy azt mondja, hogy a pénz, amelyet felvett, valamely köztisztviselő vagy közéleti előkelőség (megvesztegetésére van szánva. Ez természetesnek látszik, tehát olyan alattomos destrukció folyik ezen a téren, amelynek alig lehet útját állni, csak akkor, ha nyilvánosságra kerül, felfedeztetik az ügy és azután a letartóztatott egyén nem tudja bebizonyítani, hogy tényleg kit akart, kit tudott, vagy kit nem sikerült megvesztegetnie. T. Képviselőház! Olyan híreket hallottam, hogy az utóbbi időben valóságos kijárási szövetkezetek alakultak Budapesten és hogy ezek üzletszerűen igyekeznek állásokat és más jo-, gosítványokat szerezni. Azt hiszem, hogy nagyon sok esetben nem lehet rájönni ezeknek a kijárásoknak eredetére és nem lehet megtalálni a bűnösöket. Ezért az az igénytelen nézetem, 3