Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

248 Az országgyűlés képviselőházának 1 összehívásában, vagy rendezésében; nem. lehet ilyen pártgyűlésnek elnöke, vagy jegyzője.« Ez a törvény él. (Payr Hugó: Csak fel kell egyszer jelenteni egy főispánt! Meg kell próbálni, meg kell kezdeni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Payr Hugó: Uj amnesztiarendelet kell hozzá!) Horváth Zoltán: Ne méltóztassék zokon venni az ellenzéktől» hogyha a miniszterelnöki székiből egy törvényellenes magyarázatot hall, — amely nemhogy intené az állami tisztviselőket attól, hogy pártpolitika szolgálatába állítsa magát, sőt bíztatja, hogy annak kolomposa Jegyen — akkor azt mondja, hogy már fél a törvényjavaslatnak azon intézkedésétől, ahol csak a főispánnak ad hatáskört. De ebben az esetben nemcsak ezért a politikai aggodalmamért mondom ezt, hanem azért is, mert én a m. kir. tisztifőorvosi állást olyan tekintélyes és előkelő -állásnak tartom, hogy a főispáni hivatalt kicsinynek tartom ahhoz, hogy a tisztifőorvos ellen fegyelmit, vagy felfüggesztést rendelhessen el. Perhorreszkálnom kell ugyancsak alkotmányjogi és politikai szempontból a 7. 4-t, a halálparagrafust is. Sehol sem szokás az, hogy valaki, akit állásába életfogytiglan megválasztottak, egy szép reggelen arra ébredjen, hogy megszűnt köztisztviselő lenni. Ha fegyelmi vétséget követ el, vagy az 1934 :

1. te. alapján lefolytatják ellene a végelbánási eljárást és olyan okokat tudnak felhozni, aaner lyek méltatlanná, vagy képtelenné teszik őt annak az állásnak betöltésére, akkor azt el tudom fogadni és el tudom képzelni. De, ha valaki hozzáértéssel, becsülettel tölti be hivatalát, semmi kifogás sincs ellene, soha fegyelmit ellene nem indítottak és egy szép reggelen mégis arra ébred, hogy ő már nem köztisztviselő: ezt képtelenségnek és barbár dolognak tartom, t. Ház. Kérem a miniszter urat, hogy az 'emberiesség szempontjából méltóztassék ezt a rendelkezést akként megváltoztatni, hogy eziek kihalással szűnjenek meg köztisztviselők lenni. Azt mondja a belügyminiszter úr, hogy ő a közegészségügyet államosítani kívánja és ennek indokolásául felhozza a törvényjavaslat indokolásában azt 1893 májusában a közegészségügyi tanács által készített elaborátum egyik részét, amely azt mondja, hogy csak úgy képzelhető el a közegészségügy helyes ellátása, ha az orvos nem (választott és nem választóitól függő, azoknak lekötelezett, hanem' az állam által fizetett független közeg. Ez talán lehetséges volt 1893-ban,^ amikor az a totalitása elmélet, amelyet t. képviselőtársaim itt egybehangzóan már kifogásoltak, még nem is ütötte fel fejét, de most, amikor mindenegyes törvényjavaslat, amelyet itt tárgyalunk, ha nem is kifejezetten, de burkoltan azt foglalja magában, hogy minél több társadalmi esztályt, minél töfelb' embert hozzanak függő helyzetbe a kormánnyial szemben, akikor ez az indok nem helyes. Az a megválasztott köztisztviselő-orvos sokkal függetlenebb, ha választóitól függ. Hiszen őt csak egyszer választják életfogytiglan; ha azonban kinevezték, akkor felettes hatósága — a főszolgabíró, az alispán, a főispán, a miniszter és mindegyik minisztérium minden hivatalnoka — felette áll. {Csoór Lajos: Áthelyezik!) Az a legkisebb büntetés, ha azzal fenyítik meg, hogy őt, aki ott esetleg már megtelepedett, családi házat épített, gyermekeit ott 5. ülése 1936 március 11-én, szerdán. iskolába járatja, egyszerűen áthelyezik. Sokkal súlyosabban is meg lehet büntetni. (Csoór Lajos: Végelbánás!) A választóktól annak az orvosnak nincs mit tartania, csakis a felettesétől; ha pedig a felettese csak annyiban hathat rá, hogy esetleg a fegyelmit lefolytatja ellene, akkor a függetlenségét e mellett még meg tudja őrizni. Én tehát, mivel ebben a törvényjavaslatban nem látom azt, hogy ez a mi felfogásunknak, a szabadságnak, a polgári öntudatnak érdekeit szolgálná, hanem mivel ez egy újabb szolgarendet akar teremteni, — amit én magamévá tenni nem tudok — azért nem vagyok abban a helyzetben, t. Ház, hogy ezt a törvényjavaslatot akár csak az általános vita alapjául is elfogadjam. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: Mélyen t. Ház! A parlamenti tárgyalásnak egészen szokatlan formáját tapasztaljuk itt, amikor a hatalmas többség tagjai — nem tudom —vagy nem tartják érdemesnek, vagy nem tudják a kormány javaslatát védeni. (Egy hang half elől: Nincs itt a Gyurka, az a baj!) Ennek következtében a parlamenti vitának az a szokatlan formája alakul itt_ki, hogy csak az ellenzéki oldalról szólnak a javaslathoz (Csoór Lajos: Hiába!) és kritizálják a javaslatot. Ez azt az impressziót kelti a képviselőkben is és az ország közvéleményében is, hogy teljesen fölösleges és meddő munkát végeznek. Hiszen a kritika, az ellenzéki vélemény amúgy sem érdekli az igen t. kormányt és az igen t. többséget; előzetesen elhatározták, hogy a más politikai pártállású képviselők véleményére való tekintet nélkül megszavazzák ezt a javaslatot is, amely — sajnos — nézetem szerint épúgy, mint a Gömbös-kormány eddigi javaslatai, tulajdonképpen csak a kormány saját hatalmi pozíciójának megerősítését célozza. Különben is nagyon nehéz ehhez a javaslathoz hozzászólni, erről véleményt, kritikát vagy ítéletet mondani, (Mezey Lajos: Annak, aki nem ért hozzá!) mert a közegészségügyi problémáknak roppant halmazából csak szinte incidentaliter ránt ki egy kérdést és azt akarja megoldani, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A költségek miatt!) Még annak is nehéz véleményt mondani, aki több bizalommal viseltetik a kormány iránt, mint az én szerény személyem, mert mindenki, aki elolavsta ezt a javaslatot, arra a meggyőződésre jutott, hogy a kormány itt ismét egy hadsereget akar magának felállítani, amely nem oldja meg ugyan feladatkörét, amelyet azonban készen akar tartani és amellyel módot akar találni arra, — esetleg talán nem is ez a kormány, de egy másik kormány — hogy politikai érdemeket jutalmazzon; módot akar találni arra, hogy minél több exisztenciát tegyen saját akaratától függővé. (Ügy van! Ügy van! a bál- és szélsőbaloldalon.) Nagy hiányossága szerintem ennek a javaslatnak az, hogy nincs megmondva benne, hogy az orvosi kar, amelynek keretét, hadseregét méltóztatnak itt felállítani, tulajdonképpen milyen feladatkörrel lesz felruházva. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A Ibelügyminisiater úr a törvényjavaslat indokolásában bevallja, hogy eredetileg az volt a szándéka, hogy már ebben a javaslatban fogja lefektetni azokat a szabályokat, amelyek a közegészségügyi központi közigaz-