Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

Az országgyűlés képviselőházának 10 roskenyérrel mennek az iskolába- Annak megítélését, hogy ezeknek a gyermekeknek oktatása és fejlődése kulturális és emberi tekintetben milyen, a t. Ház jóérzésű tagjaira bízom. Mindannyian megdöbbenve olvassuk ezeket a dolgokat és jogunk van a kormánytól, amely az utóbbi időben a társadalom minden megnyilvánulására ráteszi a kezét, minden megnyilvánulásában benne akar lenni, azt követelni,, hogy erre a térre is terelje rá a figyelmét. Sokkal jobb volna, ha azt az erélyt, amelyet egyébként a jobb létért törekvő munkásság ellen használ fel, ilyen mizériák gyógyítására fordítaná. Ha az orvosnál nem lesznek meg a megelőzés eszközei, ha nem tud segíteni a lakosság nyomorúságos gazdasági helyzetén és a tanácsai olyanok lesznek, mint amikor a szélbe pelyvát hint az ember, akkor az orvos, ha még annyi vizsgát tesz is, nem fog tudni eredményeket felmutatni. Csodákat még az államosított, vagy ha így jobban tetszik, szocializált orvosoktól sem várhatunk, különösen akkor nem, ha ezeknek a csodáknak nem adjuk meg a gazdasági alapját. T. Képviselőház! Első kifogásunk a törvényjavaslat ellen az, hogy túlságosan nagy lélekszámra állapítja meg az orvosok minimális számát és itt az előttem szólott t. képviselőtársammal teljesen egyetértek, amikor azt mondta, hogy legfeljebb 3000 lélekre kellene már egy orvosnak esnie. (Farkas István: Az is sok!) Tudnék nem egy, sőt több államot felsorolni, ahol 1500—2000 lélekre jut egy orvos. A mi felfogásunk szerint 1000 lélekre kellene már egy orvos, de tekintetbe véve a nyomorúságos gazdasági viszonyokat, amelyek alatt főképpen a falu népe nyög, megelégednénk azzal is, ha 2500—3000 lélekre egy orvos kerülne. Sajnos, ez a törvénytervezet ezt nem teszi lehetővé, amennyiben 5000-nyi lélekszámhoz köti egy orvos alkalmazását. Még rosszabb az állapot, ha a kórházakat nézzük. Tegnap az igen t. miniszter úr indulatosan kiáltott egyik képviselőtársunk felé, hogy nem lehet minden faluban kórházat felállítani. Ez kétségtelenül úgy van, bár az abszolutizmus idejében az osztrák beamterek így igyekeztek a lakosság kedvébe járni, hogy kórházakat létesítettek, gondolván, hogy a magyarnak nincs egyéb baja, mint, hogy nincs elég kórház. . Az akkori gazdasági és kulturális viszonyok között nagyszámú kórháznak ilyen sürgős létesítése talán nem volt indokolt, ma azonban nagyon is indokolt a kórházak és kórházi ágyak szaporításaimért különösen ha a Tiszántúlt nézzük, de még a Dunántúl egyes kerületeit is, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy hatalmas utat kell annak megtennie, aki kórházba akar kerülni és bizony képviselői protekció kell ahhoz, hogy valahol egy kórházi ágyba bedugják. Ha már az orvosokat államosítjuk és az orvosokra nehéz közegészségügyi feladatoknak végzését bizzuk, akkor tegyük lehetővé ezeknek az orvosoknak, hogy tisztüket jól ellássák, tegyük lehetővé egyfelől azzal, hogy a kormány minden igyekezetével legyen azon, hogy a gazdasági viszonyok javulhassanak, másfelől pedig gondoskodjanak a kormány és a közületek arról, hogy minél több kórház álljon rendelkezésre. Nem vagyok a jótékonyságnak híve,^ mert tisztában vagyok a jótékonyság értékével, egyet azonban meg kell mondanom. Minden államban vannak alapítványok, egyes jómódú emlberek áldoznak azért, hogy elesett embertársaik ingyenes ápolásban részesülhessenek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. 5. ülése 1936 március ll-én, szerdán. 243 valamilyen kórházban. Nálunk ilyen nines. De még ha volna is kellő számú kórházi ágy, figyelembe kellene venni, hogy a lakosság szegény része akkor is irtózik attól, hogy valamelyik tagja kórházba kerüljön. Tessék elképzelni egy pici kis háztulajdonost, akinek nines egyebe, mint egy nyomorúságos viskója, amelyben a családjával meghúzódik. Ha ennek a családnak egyik leány tag ja megbetegSBik és bekerül a kórházba, hiába hoz akár lepedőnagyságú szegénységi bizonyítványt; tekintve, hogy házacskája van, arra rátáblázzák a költségeket és szinte agyonverik azt a szegény embert azzal a kórházi költséggel. Ide tartozik a nagyszülők ügye is. Kétségtelenül a család romlását idézi elő, ha valamelyik családtag kórházba kerül. Mindez azért van, mert f az országos .betegápolási alap megszűnt, a városok és községek pedig nem hajlandók ezeket a terheket magukra vállalni, hanem áttolják a családra és ha a családnak egy kis viskója is van, a családnak kell ezeket a terheket viselnie az olyan kegyes alapítványok híján, amilyenek Amerikában, Angliában és egyéb kapitalista államokban bőségesen állnak rendelkezésre. Ott ugyanis a kapitalisták lelkiismeretfurdalásaikat azzal igyekeznek elhessegetni, hogy kórházakat alapítanak. Nálunk Magyarorágon nincs szükség arra, hogy a kapitalisták lelkifurdalásaikat kórházalapítással hessegessék el, itt elég, ha rendőrség és csendőrség után kiabálnak, az azután elvégzi a dolgot. (Mozgás a jobboldalon.) Nagyon helyes intézkedésnek tartom a javaslatban azt, hogy az ebadóból befolyó jövedelem 50 százalékát egészen 1948 december 31 napjáig közegészségügyi célokra köti le a miniszter úr. Még jó néhány évvel ezelőtt magam is szomorúan voltam kénytelen tapasztalni, hogy az ebadóból befolyó összegeket az egyes vármegyei hatóságok nem mindig azokra a célokra fordítják, amely célokra ezt az alapot létesítettük. Az tehát, hogy ennek az ebadóalapnak legalább 50 százalékát közegészségügyi célokra kell fordítani, már egymagában is nagyon helyes intézkedés és én külön felhívom a miniszter úr figyelmét arra, — bár azt hiszem, felesleges is — hogy a szokásos vármegyei vizsgálatoknál nagyon jó lesz megnézni azt„ hogy mire is költik ezt az ebadóalapotMég csak röviden a következőket kívánom elmondani. Kifogásolnunk kell, hogy a javaslat minden erős centralisztikus megnyilvánulása mellett, fegyelmi tekintetben mégis teret enged a helyi érdekeltségnek. Nem akarom a törvénytervezetet idézni, hiszen a miniszter úr nagyon jól tudja, hogy mire célzok. A javaslat államosítja az orvosokat, vagyis minden orvosi kategória, amely a javaslatban benne foglaltatik, a jövőben állami alkalmazott lesz, ha pedig állami alkalmazott, akkor aiz állam szuverenitása alá tartozik. Nem tudom megérteni, mi szükség van arra, hogy akár a közigazgatási bizottság, akár pedig a főispán ítélkezzék a felett az orvos felett, aki valami fegyelmi vétséget követett el. Az orvosoknak ma is a helyi hatóságokkal van a legtöbb bajuk és azok gyakran nehezményezik, amit az orvosok csinálnakEngedje meg a t. Ház és a miniszter úr, hogy csak egy riasztó példát hozzak fel erre vonatkozólag. Az utóbbi esztendőkben Magyarországon mintegy 3000 ház épült, ezeknek mintegy 80 százaléka vályogból készült. Sok szó hangzik itt el a vályogházak ellen, maaram is azt vallom, hogy ez teljesen elavult építkezési rendszer. E mellett azonban azt is meg kell 36