Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

23ß "Az országgyűlés képviselőházának h amelyet a javaslat szolgál, mint individuális •szempontok szerint is, amelyek, nélkül az egészségügy kérdése meg nem oldható és nem tárgyalható. A kormányzatnak második, illetve egy kis javaslatot is beleszámítva: a harmadik közegészségügyi javaslatát tárgyalja ez a Képviselőház, amelyben a legnagyobb része valószínűleg a belügyminisztériumi államtitkár úrnak van, aki iránt pártkülönbség nélkül az egész ország közönsége feltétlenül bizalommal viseltetik és akit tisztel a szaktudásnak és szakértelemnek jogán. Johan Béla államtitkár úr hatását látom abban, hogy a belügyminisztérium immár harmadízben jön közegészségügyi javaslattal a parlament elé^ és a belügyminiszter úrnak tegnapi közbeszólásából arról értesülhettünk, hogy ez a javaslat is csak egyhatod része annak a közegészségügyi programúinak,, amelyet a belügyminisztérium törvényjavaslatok formájában ezzel a Házzal letárgy altatni és törvényerőre emeltetni kíván. Azzal, hogy a belügyminiszter úr azt mondja, hogy ez a javaslat esak egyhatod része a közegészségügyi programmnak, megnehezíti a javaslat kritikáját, mert hiszen, mint parciális részt nem részesíthetjük olyan kritikában a javaslatot, mintha ez <egy tényleges nagy reformjavaslat volna vagy annak volna hirdethető. Várakozással tekintünk tehát az elkövetkezendő közegészségügyi reformok elé, őszintén meg kell azonban ivallanun'k, hogy ezt a törvényjavaslatot tényleges nagyszabású reformként anég nem üdvözölhetjük. Az 1876 :XIV. te. az egész magyar közegészségügyet az akkori időknek megfelelően gyönyörűen rendezte; ennek a nagy komplexumnak csatk parciális novellája ez a törvényjavaslat, amelyet most tárgyal a Képviselőház. Ez a törvényjavaslat körülbelül 1300 embert érint közelebbről, körülbelül 425 községi, 500 körorvosról és 300 városi, illetőleg járási orvosról van benne szó. A prevenció kérdésének csak egyik részét Öleli fel ez a törvényjavaslat. Foglalkozik azzal, de mikor a prevencióról szólunk, akkor meg kell állapítanunk — szemben a most hangoztatott szólamokkal — hogy a prevenció nem a kollektív gondolatból fakadó valami, mert a prevenció kollektív védelmet jelent ugyan, de csak az individualizmus módszereivel valósítható meg. Méltóztassék megengedni, hogy erre a kérdésre nézve az orvosi közélet egyik kitűnősége, Székács Pál, tanulmányából idézzek néhány sort a Képviselőháznak és az általa összeszedett értékes adatok egyik ét-másik át ismertessem. Azt mondja tanulmányában, hogy (olvassa): »A prevenció, mint munkahipotézis, az orvosi hivatás klasszikus célkitűzéseivel feltétlenül egybevág. Bármennyire is a kollektivitásnak, tehát egész néprétegek, társadalmi osztályok, tömegek egészségügyi védelmét akarja elérni, ezt a célt csakis akkor tudja jól megközelítem» ha módszere az individualizmuson alapuló: a betegnél felkelteni és ébrentartani az egyéni betegség-belátást és kifejleszteni a társadalmi felelősségérzést, az egészségeseknél pedig növelni az egyéni kultúrát és emelni az egyéni életszintet.« r T. Ház! A prevenció tulajdonképpen nem más, mint küzdelem a szegénység és a kulturátlanság ellen és ezzel szorosan összefüggően az egyéni higiénikus (környezet (megjavítása. Méltóztassék megengedni, hogy Székács Pál tanulmányából egy adatot idézzek még csak, 5. ülése 1936 március 11-én, szerdán. annak bizonyítására, hogy mennyire szükséges és fontos Magyarországon a közegészségügyi prevenció. Azt mondja (olvassa): »Hogy e tekintetben mily óriási feladat a prevenció, azt az érthető összefüggések közelebbi ismertetése nélkül már egyedül az a tény illusztrálja, hogy Magyarországon 1930-ban az 1,175.338 lakóház 51'4%-a, tehát több, mint a fele, tiszta vályogból, sárból, vagy fából volt építve és az alföldi városok közül például Jászberényban az összes házaknak mindössze 2"2%-a, Karcagon 21%-a, Hajdúszoboszlón 2'9%-a épült az egészségvédelmi követelményeknek megfelelő szilárd anyagokból, téglából vagy kőből.« T. Ház ! Mikor ezeket az adatokat nézzük, akkor ezekből kell legelsősorban leszűrnünk azt a tanulságot, hogy az egészségügy és a prevenció területén nem elegendő javaslatokkal foglalkoztatni a Képviselőházat, hanem elsősorban olyan cselekedetekre van szükség, amelyek az egészségügy és kultúra színvonalát és az ember életszintjét emelik. S így jutok vissza ahhoz a ponthoz, ahonnan felszólalásom elején kiindultam, hogy miként függ össze az egészségügy kérdése a gazdasági kérdésekkel. A prevenció rendszere független minden uralkodó politikai rendszertől, nálunk is és minden más országban is, független tehát a közegészségügy állami megszervezése, a közegészségügyi rendészet és általában minden közegészségügyi közigazgatási probléma, független az országiban uralkodó politikai rendszertől. Az egyes országokban uralkodó politikai rendszerek függetlensége a közegészségügyi prevenciótól nyilvánvalóvá válik akkor, ha vizsgáljuk, hogy e tekintetben Európában és általában a kultúrállam okban két rendszert különböztethetünk meg. E két uralkodó típusú rendszer közül az egyik a középeurópai rendszer. Idetartozik Németország, Franciaország és Belgium; holott egészen más a politikai rendszer Franciaországban és Németországban, ezen a területen mégis egy az uralkodó típus. E típus jellemzője az, hogy az egészségvédelmi intézményeknek leginkább állami és nem társadalmi megalkotása mellett főleg a rendészeti tiltó rendelkezések tömegét állítja a polgárok elé, amelyek az élet minden fázisára kiterjednek és büntető szankciókkal bírnak. Németországban már békében is, nemcsak most, megvolt a tökéletes kiépítése ennek a rendszernek az Obergesundheitsamt alatt a különböző GesuncLheitsamtok, valamint a Kreisarzt és a Bezirksarzt jellegében és mindezek mint állami funkcionáriusok szerepeltek. Most, a jelenlegi Németországban, ez az egész rendszer odafejlődik, hogy az orvosi kart valahogyan a katolikus papi hierarchiához hasonló hierarchiává óhajtják kiépíteni. Ennek a rendszernek ismérvei a szigorú hierarchikus organizáció az állami intézmények egész sorozata és a törvényszerű rendelkezések tömege. Ezzel a tipusú rendszerrel szembenáll a másik ti pus, az angolszász-amerikai rendszer,, amelynek jellemzői a csekélyebb organizáció, a primitívebb formájú egészségügyi közigazgatás és főlényege az, hogy a tömegek életnívóját emelje, a népességet a higiénia szeretetére nevelje és a népesség 'bigiénia-szeretetét emelje, mindenek felett pedig mindezt individuálisan óhajtja megalkotni. Az angolszász-amerikai rendszer azon épül fel, hogy az angolszász és az amerikai embertípus individualista és minden állami beavatkozás ellen tiltakozik, amire a legpregnánsabb példa talán