Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

Az országgyűlés képviselőházának 10 lyosnak tartom, bizonyos mértékig: azt az in­tézkedést, azért, mert az áthelyezés alkalmával a dolog természetéből kifolyólag feltétlenül megszűnnek azok a mellékjövedelmek, r ame­lyeket a javaslat a hatósági orvos számára biztosít, és semmi garancia sincsen arra, hogy ott, ahová a hatósági orvos kerül ezeket a mellékfoglalkozást jelentő állásokat, amelyek egzisztenciájának biztosítására esetleg szüksé­gesek, szintén meg fogja kapni. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) A 4. § rendelkezéseiről mondottakhoz még annyit kívánok hozzátenni, hogy méltányos­nak tartanám, ha a magángyakorlattól való eltiltást legalább egyesztendős türelmi időhöz kötnők. Nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek az orvosoknak egy része kötelezettségeket vál­lalt már, — például háziorvosi állást vállalt és egy esztendőre vállalt kötelezettséget vala­mely családnál — kívánatos volna tehát, hogy ezeket a kötelezettségeket ezentúl is teljesít­hesse. (Csoór Lajos: Az Oti.-t meg a többi ál­lást iel kellene törölni mindjárt!) Az 5. Vhoz» amely arról intézkedik, hogy tisztifőorvossá csak az nevezhető ki, aki leg­alább öt esztendeig tisztiorvosként működött, szeretném hozzáfűzni azt, hogy ettől az intéz­kedéstől eltérés csak abban az esetben történ­hetik meg, ha nincsen olyan tisztiorvos, aki ezzel a képesítéssel rendelkezik. Ne történhes­sék meg az, hogy valakit tiszti fő orvossá ne­veznek ki akkor, amikor egész sereg megfelelő szolgálati idővel rendelkező tisztiorvos áll ren­delkezésre. A 6. $-ban a meglehetősen sok gonddal, megértéssel és nehéz viszonyokkal küszködő hatósági orvosi karnak a belügyminiszter úr három fegyelmi hatóságot rendel el. Ügy in­tézkedik ugyanis, hogy az eljárás elrendelé­sére és az állástól való felfüggesztésre egy­aránt jogosult ia belügyminiszter, a ; főispán és a közigazgatási bizottság. Ha már az el­járás megindítására meg is adjuk a módot mind a három fegyelmi hatóságnak, legalább az állástól való felfüggesztés jogát ki kellene vennünk a másik kettő kezéből és azt egye­dül a belügyminiszter úrra, kellene ráruházni. Mélyen t. Ház! Méltán keltett aggo­dalmat az érdekelt körökben á törvényjavaslat 7. §-a, amely szerint az összes tisztiorvosok alkalmazása július 1-ével megszűnik. Nem sza­bad elfelejteni, hogy egész serege van ezek­nek a, jól begyakarolt orvosoknak, aki munka­képességének teljében van, aki évek óta végzi becsülettel, elismeréssel a maga munkáját, aki esetleg többgyenmekes családapa és akik­nek legnagyobb része hadviselt ember, eset­leg többszörösen kitüntetve. Méltányosnak és kívánatosnak tartanám tehát, ha a törvény­javaslat kimondaná, hogy ezeket az, embere­ket, — különösen tekintetbe véve a hadviselt­séget és a rokkantságot — ha a múltban tel­jesített működésük ellen semmi panasz nem merül fel, ne lehessen egyszerűen elbocsátani, hanem állásukban visszatartamdók. Szükségét látnám annak is, ha ez a javas­lat intézkednék arról, hogy mindazokat a tisztiorvosokat, akiket nem vesznek át a tisztifőorvosi státusba, a városi orvosi állá­sok betöltéséinél használják fel. Ilyenformán elesnék az az aggodalom is, ihogy tömeges nyugdíjaztatások esetén a vármegyéknek kü­í. ülése 1986 március 10-én, kedden. 221 lönben is meglehetősen nagy kiadásai még in­kább emelkedni fognak és ezáltal azok a jövő­ben még nehezebben tudnak majd reuzálni, ha ezeket a tisztiorvosi állásból kivont orvoso­kat el lehetne helyezni más működési terü­leten ás. A 10. § rendelkezései teljesen az 1908. évi XVIII. te. 5. §-át teszik magukéivá, amikor kimondják azt, ^ hogy minden legalább 5000 lélekszámú község köteles egy községi orvosi állást rendszeresíteni. 1908 óta azonban az or­vosi tudomány olyan óriásit fejlődött, az or­vos előtt imia annyire más követelmények álla­nak, hogy az orvos azokat ilyen lélekszám mellett megfelelő módon elvégezni nem tudja. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az utóbbi esztendőkben százszámra jöttek ki fla,­talemberek az egyetemiekről, akiknek tömegei ma megélhetés nélkül vannak, diplomával a kezükben, és akiknek az elhelyezése egyenesen nemzeti érdek, a közegészségügy érdeke. Ép­pen ezért szükségét látnám annak, hogy ez a lélekszám 5000-ről leszállíttassék legalább is 3000-re. (Csoór Lajos: TJgy van! Háromezer! Helyes!) Ugyancsak szükségét látnám annak is, ha a törvényjavaslatban gondoskodás történnék arról, hogy a közegészségügyi körök lélek­száma is, tekintettel a helyi visonyokra (Csoór Lajos: A községek távolságára!) és a közsé­geknek egymástól való távolságára, megálla­pítást nyerjen és ha kimondaná ez a törvény­tervezet azt, hogy ezeknek a közegészségügyi köröknek a lélekszáma az 5—6000-et nem ha­ladhatja meg. A törvényjavaslat 13. §-ának rendelkezéseit teljesen helyénvalónak és indokoltnak tartom. mert hisz a székesfőváros egészségügye és egészségügyi intézményei a legfejlettebbek az egész országban. Budapest székesfőváros a múltban végzett munkája által tanúbizonysá­got tett arról, hogyan kell a közegészségügyi kérdéseket kezelni. Ma Budapesten olyan köz­egészségügyi viszonyok vannak, hogy Buda­pest székesfőváros ezen a téren bátran felve­heti a versenyt Európa bármelyik vezető vá­rosával. Éppen ezért egészen természetesnek tartom, hogy a székesfőváros hatósági orvosi karát ez a szakasz kivonja az általános ren­delkezések alól. Legyen szabad azonban itt is rámutatnom egy intézkedésre. Nem értem, miért kell a belügyminiszter úrnak fenntar­tania a jogot arra, hogy ezeket a székesfővá­rosban levő tisztiorvosokat ő közvetlenül uta­síthassa. Ha már egyszer a, belügyminiszter úr a maga beleszólási és felügyeleti jogát gyako­rolni akarja és biztosítani kívánja magának az egészségügy vezetésében az irányítás jogát a székesfőváros területén is, akkor a leghelye­sebb az, hogy annak feje útján, vagyis a pol­gármester és a tisztifőorvos útján adja ki a rendelkezéseket, különben nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a tisztiorvosok ellentétes rendelkezéseket kapnak s akkor esetleg nem fogják tudni, hogy a két ellentétes utasítás közül melyiket teljesítsék. Az egyöntetűség bizosítása érdekében tartanám tehát szüksé­gesnek, hogy az ilyen felülről jövő utasítások a polgármesteren, illetőleg a tisztifőorvoson keresztül menjenek. A 15. § az Országos Közegészségügyi Ta­nács újjászervezésével foglalkozik. Legyen sza­bad itt a figyelmet felhívnom arra, hogy ez­zel a törvényjavaslattal kapcsolatban igen könnyen hatásköri összeütközések. származhat­nak az Országos Közegészségügyi Tanács és

Next

/
Oldalképek
Tartalom