Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

212 Az országgyűlés képviselőházának 1 nyék egyéb rendelkezéseinek módosításáról szóló^ törvényjavaslat ismertetésébe kezdenék, méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt azokra az okokra és azokra a szempontokra mutathassak rá egészen röviden, amelyek ennek a törvényjavaslatnak a t. Ház elé való terjesztését az időszerűség és szükségszerűség szempontjából indokolttá tették. De talán ezeknek az okoknak és ezeknek a szempontoknak az ismertetése előtt is meg kell itt emlékeznem egy körülményről, amely körülménynek szerény véleményem szerint szintén jelentős szerepe van abban, hogy a t. Háznak egy korábbi egészségügyi vonatkozású törvényjavaslatnak: az orvosi rendtartásról szóló töryényjavaslatna,k a letárgyalása után ennek a jelenlegi törvényjavaslatnak a keretében ismét alkalma van a közegészségügyi problémák naffv tömegjének es'v ielentős részével Nevezetesen egy Ígéretre kívánok itt emlékeztetni és pedig arra az Ígéretre, amelyet az igen t. belügyminiszter úr éppen a most említett orvosi rendtartásra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása során, tehát alig egy pár hónappal ezelőtt tett itt az igen t. Ház előtt. A t. belügyminiszter úr ugyanis az említett alkalommal a közegészségügyi közigazgatásnak olyan, a mai kor követelményeinek és a mai kor színvonalának megfelelő reformját helyezte kilátásba, amely az egészségügyi feladatok ellátását az adminisztráció részéről egységesebbé, gyorsabbá és közvetlenebbé, az erdmény szempontjából pedig biztosabbá és hatékonyabbá teszi. „ Igaz ugyan, hogy amikor az igen t. belügyminiszter úr ezt az ígéretét megtette, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, 'hogy habár teljes mértékiben tudatában is van annaJk, hogy a közegészségügy javítására irányuló nagy munka terén egy, az egész nagy kérdéskomplexumot átfogó gyökeres refiormra van szükség, mégis ezt a reformot, miután itt &gy több évre terjedő organikus munka végrehajtásáról van szó, nem egyszerre, hanem csakis az adott lehetőségek által, még pedig elsősorban a pénzügyi lehetőségek által meghatározott részletekben kívánja meg valósítani. T. Képviselőház! Ennek a több évre terjedő közegészségügyi reformmunkának ^ egyik jelentős része, egyik számottevő alkotása a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat. S midőn ezt a körülményt az igen t. Ház előtt megálla,pítorai, a magam részéről, innen az előadói székből csak a legnagyobb elismerés hangján és a legőszintébb (hála érzésével^ adózhatom az igen t. belügyminiszter úr személye és céltudatos tervszerű egészségügyi politikai munkássága iránt, aki pár hónappal ezelőtt tett ígérete beváltásaiképpen, íme ezt a nagyfontosságú törvényjavaslatot — amely a benne lefektetett jogszabályokkal a nemzet legnagyobb, de egyben legnehezebben^ pótolható és^ éppen azért legbecsesebb értékét, a népegészséget és a néperőt van hivatva megvédeni és istápolni — máris az országgyűlés színe elé bozta. Mert t. Ház, nem szükséges azt a köztudomású és ma. már mindenki r által — aki ezekkel a Iközegészségügyi kérdésekkel közelebbről foglalkozik — elvitatbatatlannafc tartott tényt bővebben megindokolni, hogy közegészségügyi közigazgatásunk a maga avult, komplikált, szerteágazó rendszerével és igen solk esetben ólomlábakon járó, nehézkesen mozgó módszereivel a mai baladó kor követelményeinek kielégítő módon megfelelni már alig képes. 0

If. ülése 1936 március 10-én, kedden. Ennek az egészségügyi adminisztrációnak a reformjára tehát, igenis, nagy szükség van. Hiszen iközegészségügyi közigazgatásunknak úgyszólván egész rendszere még ma is az 1876:XIV. te. rendelkezésein alapszik, annak a törvénynek a. rendelkezésein tehát, amelyet a magyar törvényhozás ezelőtt 60 esztendővel, tehát még abban az időben alkotott, amidőn az egészségügyi szolgálat nem a betegség megelőzésére fektette a fősúlyt, hanem inkább a már meglévő betegség gyógyítására irányuló munkában fejtette ki a maga tevékenységét. Bármilyen kiváló jogszabályalkotás is volt tehát az 1876 :XIV. te. a maga idejében — mert hogy az volt ez a törvény, azt tárgyilagosan el kell róla ismernünk *— és bármennyire alkalmas is volt ez a törvény abban az időben arra, hogy a^ közegészségügy érdekeit kellőkéopen szolgálja és .sikeresen védelmezze, az I'ö ACl/ÖCglíCXCU Cb£j\J±aiíJíX±L

f llOfej XAZi vx v ura l/c*a4.A_fjLXrc*J.± j nak, de különösen a közegészségtannak az eltelt 60 év alatt történt rohamos^ fejlődése után és ma, amikor már az egészségügyi politika terén valóban az az egyedül helyes felfogás és elv érvényesül, hiogy a betegséget sokkal inIkábib megelőzni, imint gyógyítani kell, ennek az 1876 :XIV. tc.-nek különösen az egészségügyi szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezései az^ egészségvédelem új irányainak szolgálatába már nehezen állíthatók. , A későbbi közegészségügyi törvények, így a (községek közegészségügyét szabályozó 1908. évi XXXVIII. te, valamint a Magyar Királyi Országos Közegészségügyi Intézetet felállító 1925 : XXXI. te. valamelyes haladást jelentettek ugyan egészségügyi politikánk fejlődése terén, azonban a mai kor követelményeit, — főleg a prevenció elvének az egészségügyi politika alapjává tétele és az egészségügyi adminisztrációnak elsősorban ennek a prevenciónak a szolgálatába állítása szempontjából bizony már ezek a törvényalkotások sem tudjak kellőképpen kielégíteni. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy jogalkotásunk keretében ezen a téren is egy olyan szervezeti reform létesítéséről történjék gondoskodás, amely lehetővé teszi azt, hogy a jövőben a közegészségügy érdekében kifejtett minden munka és 'minden tevékenység elsősorban és főleg a betegség megelőzésére irányuljon és ezáltal a prevenció elvének az egészségügyi politikában való minél teljesebb érvényesülését és minél nagyobb térhódítását eredményezze. T. Képviselőház! Ha a magyar tör vény hozás már ezelőtt barminchat esztendővel tudott gondoskodni arról, hogy az állategészségügy vélelme érdekében az 1900 : XVII. te. megalkotásával az állatorvosi szolgálatot államosította és ezzel egyidejűleg az állati megbetegedések 1 elleni védekezés terén a központi állategészségügyi főhatóság r irányítása mellett az idevonatkozó jogszabályok egyöntetű végrehajtását is országos f viszonylatban biztosította, aimi által az országnak abban az időben úgyszólván pusztulásra ítélt állatállományát, ezt a hatalmas közgazdasági értéket^ a nemzeti vagyon számára 'megmentette: vájjon nem fokozott mértékben kötelességünk-e nekünk az emberegészségügy védelme érdekében is olyan szervezeti szabályok megalkotásáról gondoskodni, amelyek a nemzeti lét legbiztosabb alapjának, a nemzeti lét legdrágább kincsének, a néperőnek, a népegészségnek megvédésével, továbbfejlesztésével és ezáltal egy testben és lélekben egyaránt erős új nemzedék megterem-