Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. biztosítani mindenütt és éppen azért, miután több fogtechnikussal méltánytalanság történt, — mert 1911-iben, amikor lezárták a sorompókat, voltak százan, százötvenen azon a pályán. akik nem tudtak pályát választani, nem tettek vizsgát — én a belügyminisztériummal érintkezésbe léptem és tárgyalásokat kezdtem olyan irányban, (hogy ezeknek a részére még egy utolsó vizsgalehetőséget nyújtsunk, (Helyeslés.) másodszor pedig, hogy a fogtechnikusok számára, mint bedolgozó ipar számára, a fennálló törvényes rendelkezések alapján a .minimális munkadíjakat hatósági úton állapítjuk meg, (Elénk helyeslég a Ház minden oldalán.) ami meg fogja védeni a fogtechnikusokat a fogorvosok részéről való kiuzsorázással szemben. Drozdy kéri az ipartestületek jobb kiépítését. Errenézve már feleltem. Takács Ferenc tisztelt képviselőtársam az építési szabályrendelet reformját sürgette. A városrendezési törvény kapcsán kérek majd felhatalmazást ennek a kérdésnek megoldására. A pályaválasztási tanácsadást is sürgette. Ezzel a kérdéssel majd a munkaközvetítés megoldásáról szóló törvényjavaslatomban fogok foglalkozni. Keibel Mihály képviselő úr a tanoncok valláserkölcsi nevelését sürgette. Az egész tanoncoktatási reform és az ipartestületeknek a tanoncok egész élete ellenőrzésébe való 'bevonása tulajdonképpen ezt célozza. A 4. i-ra már feleltem. Ö azt kéri, hogy a kereskedők és iparosok közötti vitás kérdések rendezésénél az .átmeneti idő hat hónap legyen. Az előbb elmondottak alapján ezt az indítványt nem tudom magamévá tenni. Az, amit a Müller Antal és Reibel képviselő úr által beadott indítvány mond, hagy tudniillik aki érettségizett, az is legyen egy évig tanonc, elfogadom, mert a hat hónap a legtöbb iparágban tényleg rendkívül kevés. • A generálvállalkozókról is méltóztatott megemlékezni. Erre majd egy másik replikával együtt fogok válaszolni. Malasits képviselő úr panaszolja, hogy ez a törvény a vendéglátó iparon nem segít. A vendéglátó ipar elsősorban a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik, tudtommal ott folynak bizonyos előkészítő munkálatok, amelyek során a vendéglátó iparosok problémáit is tárgyalják. A kisipari műhelyek egészségtelenek, — állapította meg. Sajnos, ezt én is konstatáltam, a kisipari műhelyek valóban egészségtelenek és itt azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy az Ipok.-kal kapcsolatban bizonyos racionalizálási bizottságot fogunk technikus erők bevonásával létesíteni, amelyek a kisipari műhelyekben uralkodó állapotok tekintetében fognak a kisiparosság rendelkezésére állni. Dulin Jenő természetesen a 2. és 9. §-t kifogásolja. Erre vonatkozólag voltam bátor felelni. Érdekes gondolatot vet fel, hogy a mestervizsga csak szakvizsga legyen és a mesteri cím már magasabb kónesítést jelentsen. Nem az elnevezésen múlik, de a gondolat nagyon helyes. Magam is azon a nézeten voltam, hogy a mester elnevezésen kívül gondoskodni kell a kézműiparban különösen szakavatott ember megbecsüléséről. Gondoskodni fogok a különösen kiváló iparos különös megbecsüléséről. Azt kívánta, hogy iparigazolyányt csak nagykorú ember kapjon. Ez nem teljesíthető. A vidéken már 20—22 éves korban nősülnek az ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. 161 emberek, családot alapítanak az iparosok, tehát az iparengedélynek 24 éves korhoz kötése nagyon szigorú korlátozás lenne. Rupert képviselőtársam szóbahozta az iparosok aggkori biztosítását és egy sereg határozati javaslatot nyújtott be ezzel kapcsolatosan az Oti. és Mabi. kérdésében. Ami az iparosok aggkori biztosítását illeti, tényleg hátrányos helyzet az iparosságra, hogy amíg tanonc és segéd az iparos, addig fizetik érte az Oti.-járulékokat. Abban a pillanatban, amint önálló lesz, ezek a járulékok számára elvesznek. Igaz, hogy van egy fenntartási lehetőség, azonban azt látjuk a gyakorlatban, hogy az iparosok ezzel nem élnek. Behatóan tanulmányozom ezt a problémát és úgy látom, hogy gondoskodni kellene arról, hogy talán fakultativ biztosítás révén, de mindenesetre az Oti. kebelében, mert hiszen ezek a tőkék ottmaradnak, ezeknek a tőkéknek felhasználásával teremtsünk valami alapot, lehetőséget az iparosság e fontos kérdésének megoldására is. Árvátfalvi Nagy István képviselő úr az írógép'műszerészek ügyét hozta fel, megemlítve, hogy a bankok és nagyvállalatok ma már berendezkednek saját kezelésben való írógépjavításra. Erről nem tudok, de azt tudom, hogyha egy banknál vagy vállalatnál tisztítani kell a gépet, azt maguk végzik. Arról még nem értesültem, hogy a javítást is házilag végzik. Ha méltóztatnak ilyen eseteket tudomásomra hozni, megvizsgálom, ihogy jogszerűen végzik-e ezeket <az írógépműszerészi munkákat. (Friedrich István: Helyes!) Ami a hadirokkantak ügyét illeti, köszönettel veszem a felhozott észrevételeket, 'mert hiszen méltóztatik tudni, hogy hadirokkant és frontharcos bajtársaimat mindig nagy szeretettel támogatom. Kéthly Anna t. képviselőtársam a tanonckérdéssel foglalkozott és egy csomó határozati javaslatot nyújtott he ezzel kapcsolatban, amelyek egyes részeikben megfontolást érdemelnek. Altalánosságban foglalkozott ezekkel a problémákkal, miután azonban határozati javaslatai a törvényjavaslattal nem állnak szoros kapcsolatban, az egyes részletrendelkezései és kívánságai pedig olyanok, hogy azokat ez idő szerint teljesíteni nem lehet, pl. az, hogy az ipari foglalkoztatásra bocsáthatóság alsó korhatára 14 év legyen, stb., amihez az kellene, hogy mindenütt nyolcosztályos elemi legyen, (Felkiáltások o\ szélsőbaloldalon: Kellene is!) nem tudom határozati javaslatait magamévá tenni. így nem tudom elfogadni azt a határozati javaslatát sem, hogy a Ház utasítsa az iparügyi minisztert, hogy az iparostanoncok egyesülési és gyülekezési jogát eltiltó rendeletet helyezze hatályon kívül. Véleményem^ szerint nem egyesülési és gyülekezési szabadságra van szükségük az iparostanoncoknak, hanem arra, hogy ellátásuk és tanulmányi viszonyaik kedvezőek legyenek. Nem gondolom, hogy ez a kívánság a tanoncifjúság életszínvonalát emelné. Czirják Antal képviselőtársam megemlítette a kémény seprő jogok részbeni eladásának ügyét. Ez ma is fennáll. El lehet adni a jog negyedét, felét, de a jog eladásával nem jár a munkaterület szétparcellázása. így nem is tudom megoldani. ia kérdést, mert mint méltóztatik tudni, a kéményseprő-munkakerületek bizonyos gazdasági megfontolások alapján alakíttatnak ki, a kémény számok és a kémlén y seprőkerületek figyelem'be vételé vei. Ez azt jelentené, ihogy laz egy kéményseprőmesternek jutó munkaterület