Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. 157 Akármilyen magas utánpótlással számolunk is, azt hiszem, 5—6000 jelentkezőnél többet nem kell egy évben számításba venni, másrészt pedig gondoskodni fogunk arról, hogy ez a mestervizsga ne legyen drága és hogy ne az országnak csak egy helyén tartsák ezeket a vizsgákat, hanem több helyen, talán a kamarák székhelyén, hogy így a mestervizsgáló bizottságok előtt való megjelenés az iparosoknak ne kerüljön nagy utazási költségekbe. Hogy a mestervizsgára való bocsátásról a bizottság mennyi idő alatt fog határozni, e tekintetben azt mondhatom, hogy meg fogjuk határozni, milyen időszakokban lesznek mestervizsgák és mindig meg fogjuk állapítani a jelentkezési határidőt. Akik eddig a határidőig jelentkeznek és rendelkeznek az összes törvényes kellékekkel, azok a legközelebbi mestervizsgára bocsáthatók lesznek. Egy évben nem egy mestervizsgát szándékozunk tartani, hanem a körülményeknek megfelelően valószínűleg többet. Kifogásolta a képviselő úr a zárt számot. Erre már válaszoltam. Ami a szakmabeli megbízhatóságot illeti, azt kérte, hogy mondjak adatokat. Hajlandó vagyok neki néhány adatot megmutatni, de méltóztassanak eltekinteni attól, hogy ezeket itt felolvassam; nem szeretném a tisztes ipart abba a helyzetbe juttatni, hogy meglássák, hogy ebben meg ebben a szakmában ennyi és ennyi baj van. A reáljogok megszűnését is kifogásolta a képviselő úr. E tekintetben a vélemények lehetnek eltérőek. Az én meggyőződésem az, hogy ezeknek az ipari reál jogoknak őszintén szólva eredete is rendkívül homályos. Én magam rendkívül alaposan áttanulmányoztam a kéményseprési reáljogok keletkezését, — mert ma már csak a kéményseprői reál jogokról van szó — és mondhatom, nagy zavarba hozhatnám az összes reál jogtulajdonosokat, ha azt mondanám nekik, tessék igazolni az ő reáljoguk keletkezését. (Rupert Rezső: Hát a hitbizományok hogyan igazolják? — Zaj a jobboldalon.) Arra van igazolás. (Rupert Rezső: Ezek legalább pénzért vették!) Itt nem földbirtokról van szó, hanem egy képesítéshez kötött iparról. Itt a hitbizományok és a reál jogok anakronizmusok; egyszer meg kell szüntetni őket. Éppen ezért választottuk ezt a fájdalommentes megszüntetési módot, hogy megfelelő időt adunk a reál jogok jelenlegi tulajdonosainak; azt hiszem, ez teljesen kielégítő megoldás. Müller Antal képviselőtársam a kisipari határt kívánja emelni a közszállításokban. A közszállítási rendelet, azt hiszem, csak második éve van érvényben. Eddig rendkívül nagy eredményeket érhettek el a közszállítási rendelet révén. Nem mondom, hogy nem lehetetlen egy bizonyos idő elmúltával és tapasztalatok szerzése után, hogy foglalkozzunk ezzel a problémával, azt hiszem azonban, hagyjuk ezt a közszállítási rendeletet előbb kifutni és próbáljuk az eddigi rendelkezések mellett megszerezni, amit csak lehet, a kisipar részére. Kifogásolta a képviselő úr, hogy a gyáripari jelleg sokszor nincs meg és ennek ellenére gyáriparra szóló iparjogosítvány alapján űznek kézműipart. E tekintetben rendelkezésre nincs szükség, mert hiszen a már fennálló rendelkezések, a már fennálló jogszabályok megfelelőek. Tessék az ilyen jogosulatlan iparűzőt — mert ez jogosulatlan iparűző — feljelenteni és akkor az iparhatóságok el fogják vonni tőle az iparjogosítványt. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI, Most rátérek a képviselő úr legfontosabb kívánságára, a 4. § kérdésére. Müller képviselőtársam azt mondotta, hogy a 4. '§ nem szolgálja a villamosszerelőiparosok érdekét. Nem mondom, hogy százszázalékig szolgálja, mert én a köziérdeket is — a villamos fogyasztók érdekeit is — szem előtt tartottam itt és ezért kellett ilyen megoldást keresnem. Eddig ugyanis a helyzet az volt, hogy voltak nagy villamosvállalatok, amelyek a városokban is végezitek szerelési munkát a fennálló rendelkezések alapján. Itt a megkülönböztetés különben is nehéz, hiszen hogy a villamosszerelőiparnak mi a gyárszerű űzése, az nagyon megfoghatatlan dolog, valami egészen újszerű dolog; itt a gyárszerűség igazolása vagy nem igazolása rendkívül nehéz. Amikor tehát a villamosvállalatoknak a városokban való villamosszerelési jogát elveszem, akkor én az iparosságnak rendkívül nagy szolgálatot teszek. Hogy a villamosvállalatoknak adok lehetőséget szerelési munkák elvégzésére olyan helységekben,

r ahol még nincs megfelelő kiszolgálás, ez a közérdeket szolgálja, mert én tudok viszont olyan eseteket is, hogy amikor egy pár község villamosítására került a sor, Magyarországnak minden épkézláb villanyszerelője elszaladt azokba a községekbe, learatta a rendelést és a munkát nem jól végezte. Már pedig különösen az első beszerelés a fontos, nemcsak gazdasági, hanem közbiztonsági szempontból is. Ennélfogva ott, ahol nincs megfelelő, helyhez kötött, a községben élő iparos, akiről a fogyasztóközönség már tudja, hogy megbízható-e vagy sem, hajlandó leszek a vállalatnak engedélyt adni arra, hogy a szerelési munkálatokat elvégezze. Ha majd azután lesznek Iielyhez kötött, megfelelő iparosok, akiknek az élete, működése a publikumnak, a vásárlóközönségnek a szeme előtt folyik le és dokumentálni tudják azt, hogy megbízható munkát tudnak szállítani, akkor erre nem lesz szükség, addig azonban ideiglenesen visszavonható hatállyal fogom a vállalatoknak az engedélyt megadni. Az ármegállapítás kérdésében azt mondta t. képviselőtársam, hogy azt az ipartestületre kívánja bízni. Lehet, hogy a jövőben ide fogunk tendálni, de a mai ipartestületek, őszintén szólva, nem állanak olyan magas nívón, hogy ezt a kérdést rájuk bízhassuk. Első lépésnek méltóztassanak ezt a. rendelkezést elfogadni, lehet, hogy az idők folyamán ezt megváltoztath at j uk. Kifogásolta t. képviselőtársam a hatósági üzemeket, így pl. az Országos Ruházati Intézetet, amelyet mások is kifogásoltak. Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár mondatban megvilágítsam a helyzetet. Az Országos Ruházati Intézettel a parlament 19334)

an a hatósági üzemekről szóló jelentés kapcsán foglalkozott és megállapította, hogy ez az üzem pedig fenntartandó. Itt ebben a törvényjavaslatban nem történik más, mint ennek a további fenntartása. Az Országos Ruházati Intézet forgalma nem olyan rettenetes, hogy ezzel nem tudom, hány iparost károsítana meg. Azonkívül kizárólag ^sak a hadsereg tagjai részére és azok családtagjai részére szállít. (Éber Antal: Es a civilek részére!) T. képviselőtársam, a hadsereg tagjainak meg- van engedve civilruhában járni. Mindaddig, ameddig ez meg van engedve, nem látom semmi akadályát annak, hogy az ő egyenruházati intézetükben, mert az Ori. tulajdonképpen az, civilruhákat is csináljanak. Megállapítom, hogy a ruhákból 80% esett az egyenruhákra és csak 20% a polgári ruhákra, nem 24