Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 1Ó2. közönséggel a magyar kézműves- és kisipari termékeket, hogy a konkurrenciát annakidején le tudja győzni s hogy a kézműves- és kisipar versenyképes legyen. Azonban hiába volna a t. miniszter úrnak a kisipar számára adott támogatása, ha maga a kézműves- és kisipar nem törekednék arra, hogy minél jobb, minél tökéletesebb és a közönség igényeinek (minél megfelelőbb árucikkeket gyártson. Egy erős, a közönség igényeit jól szolgáló és kielégítő iparpolitika, iparfejlesztési politika folytatása mellett annakidején, remélhetőleg minél előbb, jobban fel tudjuk venni a versenyt az ide bejövő iparcikkekkel, mint egy nem jól támogatott, vagy satnya ipar mellett. Es amikor eljön e nagy gazdasági egység ideje, — adja Isten, hogy minél előbb — akkor ennek az agrártársadalom is előnyét fogja látni. A nagyobb gazdasági egységben az agrártársadaloim is jobban jár. Ez az ország nemcsak agrárország. Túlnyomórészt agrárország, de nem csak agrárország. Az igen t. iparügyi miniszter úrnak ezért kötelessége, hogy ezt az iparfejlesztést minél erősebben vigye keresztül, már csak az állam, a fogyasztóközönség és az ipar szempontjából is. A miniszter úr egyik közbeszólásában azt mondotta, hogy a javaslat átveszi a céhrendszerből azt, ami a oéhrendszerben jó volt. Nem tudom, hogy a miniszter úr mit értett ez alatt. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Majd mindjárt megmondom!) Ha azt méltóztatott érteni, amit én gondolok, hogy tudniillik a ©éhrendszer idején is csak szakképzett iparos dolgozhatott; ha azt méltóztatott érteni, hogy a céhrendlszer idején is csak az erkölcsös és becsületes iparos dolgozhatott, akkor üdvözlöm és helyeslem ezt az elgondolást. Nem osztozom azok nézetében, akik a céhrendszer minden ténykedését helytelenítik, hanem én is azt mondom, hogy a céhrendszerből igenis át kell vennünk azt, ami jó. Ügy látom, hogy a miniszter úr a törvényjavaslatban át is veszi, ezért üdvözlöm a törvényjavaslatot. Még egy közbeszólást hallottunk, hogy tudniillik a jelenlegi minisztert mindenki csak üdvözli, legalább is üdvözölni szokta és a miniszterek ezt nem szokták kifogásolni. Ebben a helyzetben szintén üdvözlöm a miniszter urat, aki, mint mondottam, ezzel a javaslattal nem végzett kontármunkát. De nagyon tévedne a miniszter úr, ha engem és barátaimat azok közé sorozná, akik üdvözlik a mindenkori minisztereket. Nem. Vegyen magának fáradságot, nézze meg a Naplót és akkor meg méltóztatik látni, hogy nem egy miniszter ült azokon a helyeken, akinek azt mondottam: hagyja el a helyét, mert nem tudja ellátni, nem érti a maga dolgát. (Friedrich István: Még se ment el! Ez volt a baj! — Derültség.) A miniszter úr ezzel a javaslattal — mint mondtam — nem kontármunkát végzett. A miniszter úr javaslata több mint egymillió léleknek a gazdasági helyzetén igyekszik javítani, ezért a javaslatot az általánosságban elfogadom. (Taps a jobboldalon.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az immár több mint két hete tartó, magasszínvonalú vitában felszólalt képviselő urak értékes felszólalásaikkal a törvényjavaslat minden részletét megvilágították, ezért méltóztassanak megengedni, hogy az általános vita bezárása előtt már most szólaljak fel s kifejtsem azoKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1936 március 5-en, csütörtökön. 149 kat az indokokat és irányelveket, amelyek a kormányt ennek a törvényjavaslatnak elkészítésében és benyújtásában vezették. Hálásan köszönöm a felszólalt képviselő uraknak azt a rendkívül meleg érdeklődést, amely bizonyára elsősorban annak a széles társadalmi rétegnek szól, amelynek problémait és jövő sorsát ez a javaslat szolgálni kívánja. A törvényjavaslat tulajdonképpen a hazai kézmüvesiparosság igazgatási és szervezési kérdéseit tárgyalja és az a meggyőződésem, hogy az új iparügyi minisztérium helyesen választott, amikor az első fontosabb törvényjavaslat tárgyát az alája tartozó ügykörök közül azoknak a problémáknak szentelte, amely problémák ia hazai kézművesiparosságnak nagymultú, de a mai súlyos gazdasági viszonyok között rendkívül nagy támogatásra szoruió rétegeit érdeklik. A magyar kézművesiparosság nemcsak hazánk gazdasági fejlődésében, nem is csak egy kultúrnemzet életében feltétlenül nélkülözhetetlen foglalkozási ágak kifejlesztésében és nemcsak a magyar városok megteremtésében játszott nagy szerepet, hanem becsülettel kivette részét mindig a honvédelem feladataiból is; (Ügy van! half elöl.) hiszen a szabad királyi városok védelmének legnagyobb részét tulajdonképpen a céhek végezték, mint ahogy nagyon sok történelmi relikvia is fenntartotta ennek emlékét. Ha az iparszabályozás történetére rövid visszapillantást vetünk, akkor megállapíthatjuk, t. Képviselőház, hogy még egy olyan kifejezetten mezőgazdasági országban is, mint Magyarország, az iparszabályozás kérdése évszázadokon keresztül mindig komoly kormányzati • probléma volt. Az iparszabályozás első komolyabb jeleit már dicső emlékű Nagy Lajos királyunk alatt megtaláljuk, aki 1376-ban felülvizsgáltatta az erdélyi szász céhek rendtartását és az egész országra kiterjedőleg igyekezett egységesíteni az iparosság szervezési kérdéseit. Érdekes, hogy már ebben az időben megtaláljuk a tisztes ipar védelmének és a kontárok üldözésének nyomait, és Nagy Lajos királyunknak ezek a rendelkezései olyan nagysikerűek voltak, hogy a XIV. és XV. századból visszamaradt emlékek beszédesen igazolják a magyar kézmüipar igen nagy nívóját, olyan magas nívóját. amely méltán vetekedett a külföldi, olasz-francia-német városok iparával. Ebben az időben, egészen a XVI. századig, az iparoscéhek voltak az iparigazgatásnak, az ipari rendészetnek és az ipari szakoktatásnak szervei és csak a XVI. század közepe táján kezdődött meg az a folyamat, hogy a céhek elsősorban saját érdekeik védelmezői és a bennük tömörült iparosmesterek fellegváraivá kezdtek válni. A másfélszázéves török uralom, sajnos, ipari fejlődésünket is derékban törte. A török hódoltság területén a céhek élete teljesen megszűnik, a királyság területén pedig a nagy szegénység folytán a céhek egymásután állítódnak át saját érdekeik védelmezőivé; egyedül Erdélyben maradt meg a céhrendszer szabadsága és itt teljesíthetitek a céhek iparfejlesztési kötelezettségeiket. A török hódoltság megszűnése után a kormányzat telepítési politikája rendkívül nagy mértékben kedvezett az idegenajkú iparosok, kézmüvesrnesterek betelepülésének. Ezek a külföldi államokból magukkal hozták az akkor már teljesen mersvvé fejlődött céhrendszer intézményét és autonóm jogaikra támaszkodva, a 23