Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

142 Az országgyűlés képviselőházának IC csendőröknek, stb. ez az intézet készíti a ruhákat. Tovább nem is megyek; csak azt tudom, hogy a múltkor találkoztam egy ismerősömmel, akin igen kitűnő lovaglóruhát láttam és amikor megkérdeztem tőle, hol csináltatta ezt a kitűnő lovaglónadrágot, kijelentette, hogy az Országos Ruházati Intézetnél. (Friedrich István: Civil volt*?) Civil volt. De legyen meggyőződve a t. miniszter úr, hogy a selyembugyogót kivéve mindent készít privátok részére is az Országos Ruházati Intézet. Ez az egy intézet több kárt okoz a szabóiparnak, mint az összes kereskedők, eltekintve attól, hogy azok a kereskedők, akik iparosokkal együtt dolgoznak, iparosokkal dolgoztatnak. (Müller Antal : Szüntessük meg ezt is! Benne vagyok!) T. képviselőtársam, nekem kisebbek az összeköttetéseim a kormányzati rendszerhez, mint képviselőtársamnak. (Müller Antal: Nekem is elég kicsik! Évek óta kérem megszüntetését! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem az összeköttetéseken múlik!) Tudom, hogy nem az összeköttetéseken múlik. Magyarországon és az egész világon nem az összeköttetések, hanem a politikai hatalom kérdése az ilyen kérdés. Mert Mszen az Országos Ruházati Intézet kinek kell? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A hadseregnek ! A tisztifeaimiak!) A hadseregnek? Akkor meg tudunk egyezni a miniszter úrral! Akkor csináljon ez az intézet a tisztikarnak ruhát, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Annak csinál!) másnak azonban senkinek sem. (Friedrich István: Női ruhákat is csinál!) Mondom, selyembugyi kivételével mindent csinál nemcsak a kincstári hölgyeknek, hanem másoknak is. (Zaj.) Estélyiruhákat is csinál. Mindent készítenek ott s amikor mi itt a Házban állandóan azon rágódunk, hogy nagyon alacsony munkabérek mellett alkalmaznak ipari munkásokat, a kereskedelem pedig társasviszonyában kisiparosokkal társul, hogy néhány fővárosi kereskedőcég iparosokkal dolgoztat, akkor nem beszélünk erről az Országos Ruházati Intézetről. S miért nem beszélünk róla? Azért, mert itt a t. kormány nem fog engedményeket tenni a szabóiparosoknak, éppúgy, mint ahogy a t. kormány nem tesz engedményeket más helyeken sem, ahova_ azért nem tudunk nyúlni, mert ott olyan szituáció van, — hogy finoman fejezzem ki magam — hogy azoknak az üzemeknek megszüntetésére semmi remény nincs, tehát mindenki azt a kabátot porolja, amelyet a legkönnyebb porolni. (Gr. Pálffy-Daun József: A kormányt és nem a karteleket! — Zaj.) Engedje meg Pálffy-Daun képviselőtársam, hogy ugyanazt mondjam Önnek, mint Müller Antal képviselőtársamnak: rajtam tetszik a karteleket követelni? Tessék a kormányon követelni. (Gr. Festetics Domonkos: Fábián nem védi a kartelt!) Éri nem. De ha az Országos Ruházati Intézettel szemben ide méltóztatnak dobni nekem a kartelek kérdését, akkor engedje meg t. képviselőtársam, hogy én is úgy tegyek, mint ahogyan tettek az ügyes bakák a harctéren, hogy amikor a másik oldalról felénk dobták a kézigránátot, mielőtt az felrobbant volna, felkapták ós visszadobták, A kartelkérdésben én is ugyanezt csinálom. A t. képviselőtársaim, akik a kormányt támogatják, nagyobb befolyással vannak a kormányra, mint mi. Ki fogja meg az urak kezét, hogy a kartelkérdést elintézzék? Mi nem. (Zaj. — Friedrich István: Hagyjuk ezt a témát!) Minden jogosult tehát, csak az ?. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön, nem, hogy felénk méltóztatik ezt a kérdést dobni. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy eery esettel kapcsolatban egészen röviden beszéljek a megbízhatatlanság kérdéséről. Magyarországon mindenki megbízhatatlan lesz, akinél a közigazgatási hatóság azt akarja, hogy megbízhatatlan legyen. {Ügy van! tJgy van! half elől.) A miniszter úr mint jóhiszemű ember — meg vagyok erről győződve — a fejét rázza. Engedje meg, hogy egy példát mondjak el. A legutóbb egy igen kis embertől, — olyan rongy kis ember, hogy a képviselőválasztások alkalmával nálam három fillérért plakátot ragasztott és plakátonként kapott három fillért, de az én pártomhoz tartozott (Boczonádi Szabó Imre: Más fizet 20 fillért!) — akinek lapárusítási engedélye volt egy kis faluban, a választások után néhány hónappal elvették ezt az engedélyt. Amikor azt kérdezte, hogy miért^ megbízhatatlan, az volt rá a válasz, hogy azért, mert a főszolgabírónak a községi jegyző azt jelentette, hogy megbízhatatlan. (Boczonádi Szabó Imre: Az sem hiszi el, aki mondja! — Zaj.) Én csak példát mondtam a miniszter úrnak arra, hogy hogyan lehet valaki megbízhatatlan. Megbízhatatlanság címén el akarták venni ettől az embertől az iparigazolványát, és csak a belügyminisztérium becsületességén és tisztességén múlt, hogy ez nem következett be. A minisztérium ugyanis felhívta a községi jegyzőt, hogy mondja meg, miért megbízhatatlan az illető. Miután öt napig tanácskoztak a községházán, csak olyan dolgokat tudtak kisütni, amelyeket nem volt senki hajlandó elfogadni, ennélfogva nem törték ki annak a kisembernek a nyakát. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy mindenkivel, a szabóval, az asztalossal, a lakatossal, a kocsmárossal mit tud egy főszolgabíró tenni, még akkor is, ha nincs megbízhatatlansági szakasz. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A kocsmáros idetartozik?) Ezt csak példának hoztam fel, de a szabó, a suszter idetartozik. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A plakátragasztó nem!) De ha a plakátragasztónak más foglalkozása is van, mondjuk, suszter, akkor idetartozik. Nem méltóztatik-e azt a törvényt ismerni, hogy ha valakinek többféle foglalkozása van, akkor az esetben, ha egyikből kifolyólag a hatóság neki valamilyen kellemetlenséget csinál, a másik foglalkozásban ki lehet törni a nyakát. (Boczonádi Szabó Imre: Akkor már kontár!) Nem kontár. Én csak azt mondom, hogy a megbízhatatlansági szakasz módot nyújt a kormánynak arra, hogy egyes emberekkel szemben eljárjon. De nem is mondom azt, hogy a kormánynak, mert remélem, hogy a miniszterelnök úr nem fog azzal foglalkozni, hogy például Reszegeniskolton valamelyik t. suszternek vagy asztalosnak a megbízhatósága vagy megbízhatatlansága miképpen igazoltassák. Nem is a miniszterelnökkel van mindig baj. Néha a miniszterelnökkel is baj van, de nem mindig, banem baj van a helyi hatóságokkal, a kiskirályokkal, akik sokszor túl akarják licitálni azokat, akik^ nekik az irányítást adják. T. Ház! Ez a törvényjavaslat is, amelyben szintén állandóan látható és eldugott gondolatokat találunk a szakaszok között, az elhelyezkedés problémájával kíván foglalkozni. Az elhelyezkedés problémája Magyarországon a legutóbbi évtized alatt a legtöbbet vitatott probléma volt azért, mert soha senki sem gondolt arra, ami az elhelyezkedés problémájánál a legfontosabb, hogy az országban olyan gazdasági