Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

140 Az országgyűlés képviselöhó.zának 10 felelős érte. En képviselőtársaimat felelőssé tenni nem akarom, esak megállapítom, hogy a régi világban, az úgynevezett liberális Magyar­ország világában, ha egy kisiparos 20 pengőt fizetett egyenes és minden más adója fejében, akkor az®al már gazdagon megfizette adótarto­zását. Méltóztassék megnézni, hogy ma mennyi adót fizet a kisiparos, mennyit fizet egyenes­adókban, mennyit forgalmiadókban és mit fizet Mabi.járulékok címén. Csak .azt állapítom, meg tehát, hogy a magyar kormányzat, sajnos, nem fektetett elegendő súlyt a magyar kisiparostár­sadalom megmentésére, hanem a kényszerköl­csönön kezdve, .az Oti.~ és Mabi.-tÖrvényjavas­latom, valamint a forgalmiadórendszeren (keresz­tül a magyar 'kisiparostársadalmat, sajnos, anyagilag ellenállóképtelenné tette. Amikor pedig ma ez ellen a törvényjavaslat ellen szólalok^ fel, — ugyanakikor, amikor nem­csak a kormánypárt legnagyobb része, hanem ellenzéki képviselőtársaim, egy-egy komoly és tekintélyes része is, nagy hatalmas pártok, elfo­gadták a kormánypárt javaslatát, némely ki­fogástól eltekintve és örömmel üdvözölték a miniszter urat a törvényjavaslat be­terjesztésért —• engedjék meg, t. 'kép­viselőtársaim, hogy néhány rövid szóval rámutassak arra, hogy én nem először állok itt, csaknem egyedül, néhány képviselőtársammal mindössze, mint egy úgynevezett reformtör­vényjavaslat ellenzője. Mikor Istenben boldo­'gult Vass József miniszter úr — aiki eibben a Házban egyike volt a legroibusztusabb és leg­hatalmasabb r egyéniségeknek, aki olyan hatal­mas egyéniség volt, hogy az Ő törvényjavasla­taival szemben való felszólaláshoz igazán, ha nem is fizikai, de feltétlenül pszichikai bátorság kellett — beterjesztette a Lex Vass I.-et, .az egész képviselőház, — az ezen az oldalon ült t. kép­viselőtársaim is — örömmel és hozsannával fogadta. Felszólaltam ez ellen a törvényjavaslat ellen és azt moindtam, hogy talán segíteni fog a társadalom egy részén, de a polgári társa­dalom határőrvidékein élő kisiparos- és kis­kereskedőtársadalmat ez a törvény fogja a szo­ciális segítés útjáról a szociális segíttetés szük­ségének útjára vezetni. A miniszter úr akkor először azt vála­szolta .nekem itt a Házban, hogy megtagadom azt a kispolgári családot, amelyből szárma­zom, ha az ő törvényjavaslatát nem fogadom el, másodszor pedig azt mondta, hogy ha a kisiparosok egy pohár sörrel kevesebbet fog nak is inni, de mégis keresztülviszi ezt a tör­vényjavaslatot. Megkapták tehát az Oti.-javaslatot, meg­kapták a Mabi.-javaslatot, a forgalmi adót és ezzel kapcsolatban egy olyan forgalmiadó­rendszert, hogy egy évtizeden keresztül vere­kedtem itt a forgalmiadóellenőrök akkoriban szokásos és divatos zsarolásai ellen. Akkor, mint ahogy egy magyar vers mondja, hogy : »ablakomra titkos poroszlók nem járnak«, úgy jártak, sajnos, ezeknek a szegény kisiparosok­nak és kiskereskedőknek lakásaira a legvesze­delmesebb ellenőrök, azok, akik nemcsak azt a pénzt szedték el ezektől a szegény nyomorul­taktól, amelyet nekik bélyegekben le kellett róniok, hanem valóságos török defterdárok módjára tették ezeknek az embereknek életét lehetetlenné. Tehát a háború alatt ezért a nemzetért véreztek, a háború alatt nekivetet­ték hátukat a Kárpátoknak és úgy védték a magyar aratást, Doberdó kavernáiban és Ga­líciának és Volhyniának mocsaraiban ott trap­poltak mint gyalogosok ezek a magyar Ms­'. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. iparosok, a háború alatt, a Károlyi-forrada­lom alatt, a kommün alatt a nemzettel szem­ben megtették kötelességüket. Méltóztassék megnézni a szolnoki és a duna—tiszaközi el­lenforradalmak résztvevőinek foglalkozási sta­tisztikáját, (Boczonádi Szabó Imre: Ügy van! Ez igaz!) méltóztatnak látni ezeknek az ele­meknek nemzethűségét és ezzel szemben mél­tóztassék megnézni, t. képviselőtársaim, nem úgy, mint a magyar kisgazdatársadalom, amelytől a segítséget nem sajnálom, mert ugyanúgy a nemzet határőrvidékéhez tarto­zóknak tartom őket, mint a kisiparosokat, nemcsak hogy támogatásban nem részesültek, hanem — sajnos — a magyar törvényhozás intézkedései nem az ő megtámogatásukra, ha­nem megbékélésükre voltak alkalmasak. Most erre mi történik? A t. kormány be­nyújt egy törvényjavaslatot és ha a tör­vényjavaslatnál semmi egyebet nem veszek tudomásul, csak tényt, hogy a magyar kisipar kérdéseire két héten keresztül fel­hívta a közfigyelmet a képviselőházban, ha semmi egyéb érdeme nem volna a t. miniszter úrnak ennek a törvényjavaslatnak benyújtá­sával kapcsolatban, akkor én ezt az érdemét a magam részéről elismerem. Nem sok ez, t. mi­niszter úr, de a mai világban nagyon szeré­nyek lettünk. A tényleges helyzet azonban egészen más és ezzel ismét senkit megbántani nem akarok. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a régi világban, Ferenc József uralkodásának első korszakában volt Pesten egy rendőrfőnök, akit Prottmannak hívtak, és ezt a Prottmannt nem szerették itt Pesten, különösen nem szerette a magyar lakosság, de a német sem. Amikor Fe­renc József 1857-ben Pestre jött, akkor a pesti városi tanács értekezletet tartott, és azon az értekezleten arról tárgyaltak, hogy mit lehetne valami olyat csinálni, ami nem kerül pénzbe, örömet szerez a lakosságnak és a császár meg legyen lepve. Erre az egyik bizottsági tag azt a javaslatot tette, hogy fel ikell akasztani a rendőrfőnököt. (Derültség.) Itt is egy reform­javaslatot kellett hozni, az iparosok felé egy gesztust kellett mutatni, amely ne kerüljön pénzbe, és amelynek az iparosok örülnek. De ha azt kérdezem, — és nem én vagyok az első, aki ezt a kérdést itt felteszi, mert képviselőtár­saim iközül sokan erről az oldalról és a túlsó oldalról is feltették már ezt a kérdést —• hogy mi lesz itten, mi az az öröm, amely a magyar kisipari társadalmat e törvényjavaslat kapcsán érni fogja,, (Horváth Zoltán: Lex Bornemisza!) akkor meg kellett és meg kell állapítanunk, hogy — sajnos — anyagi eredménye ennek a törvényjavaslatnak sem most, sem a jövőben nem lesz a kisiparostársadalom egyetlen réte­gére nézve sem, csak talán egy eredménye lesz. az. hogy a kisiparoctársadalmon belül is felve­tődik megint az a kérdés, hogy ki hová tarto­zik, ahelyett, hogy az egész kisipari társadal­mat sikerült volna egy hatalmas erőbe össze­logni, amint nem sikerült az egész nemzetnél. (Müller Antal: A javaslatnak sikerült! — Esz­tergályos János: Dehogy sikerült!) Elég nagy memorandum ez. (Felmutat egy iratot.) Tetszik tudni, kitől van? A magyar kőmívesektől. A Magyar Kőmívesek Országos Szövetsége ilyen kis apró memorandumban fordult a kormány­hoz. (Müller Antal: Kéri, hogy az építőipari törvényt rendezzék! Nem erről szól! — Borne­misza Géza iparügyi miniszter: Nem a javas­latról szól! — Esztergályos János: Miért nem hozza azt a kormány? 50 év óta várják! — Mül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom