Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-102
138 Az országgyűlés képviselőházának 10 Ha nézzük a statisztikát, röviden megállapíthatjuk azt, hogy 1934-ben a magyar kézműiparral foglalkozók száma összesen 335.223 volt, ezzel szemben a gyáripari üzemek száma 3387 volt. A gyáripari üzem összesen 240.452 kézműipari alkalmazottat tudott csak foglalkoztatni. Azt látjuk tehát, hogy mintegy százezerrel több a kézműiparban foglalkoztatottak száma, mint a gyáriparban elhelyezettek száma. Kétségtelen tehát, hogy a magyar gazdasági életnek a kézműipar igen jelentős tényezője egy olyan megbecsülést érdemlő társadalmi osztály, amelyet a kormánynak mindenkor támogatnia kell, de támogatnia kell azt a magyar társadalomnak is. (JJgy van! Ügy van!) T. Ház! Tekintettel arra, hogy ez a törvényjavaslat ezt a célt szolgálja és mert meg vagyok arról győződve, hogy a kormányzat hasonló további javaslatokkal jön a Ház elé, a kormányzat iránti őszinte bizalommal a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Nemcsak azért foglalkozom előttem szólott t. képviselőtársam, beszédével, mert ezt a parlamenti illem szabályai így követelik meg, hanem azért is ; mert t. képviselőtársam olyan témákat vetett fel, amelyekkel különben is óhajtottam foglalkozni. Foglalkozom előttem szólott igen t. képviselőtársam felszólalásával annál is inkább, mert hiszen 'beszédében s ok olyan téma merült fel,. amelyet általánosságban azi ország 'közvéleménye előtt — piacokon és «sajtóiban — gyakran szoktunk hallani. Méltóztassanak megengedni, hogy négy ilyen kérdést válasszak ki t. képviselőtársam beszédéből. Ezek közül az egyik az, amelyre már közibeszólás alkajában válaszoltam. Állandóan halljuk tudniillik, hogy amikor a magyar munkásnak nincs kenyere,^ miért engedi meg a t. kormányzat, hogy a gy ári párban háromezer idegen munkást alkalmazzanak. T. képviselőtársam figyelmét is felhívtam már rá, de most azoknak is, akik ezt a kérdést állandóan így szokták a magyar közvélemény előtt beállítani, mintha ez a nemzeti alapon álló ref ormikormány tulajdonképpen az idegeneket támogató intézmény volna, azt kell mondanom,, méltóztass an atk megnézni, hogy e között a háromezer ember között nemzetiség szempontjából, vagy ahogyan az urak szokták mondani: fajiság szempontjából, hány az idegen és hány a magyar. Ezen alkalmazottak legnagyobb részének csak egy pechük van, ; az, hogy nem Osoiwkia-Magyarország területén születtek és> annakidején nem optáltak, mert különben ezek ugyanolyan magyarok, mint azok, akik ezeknek az ország területéről való kiutasítását követelik, sőt sokszor magyarabbak is. Mert nálunk Magvarországon a türelmetlenséget nem az Alföldről származó, hanem az idegenből származó magyarok képviselik. T. Ház! A másik kérdési a szövetkezetek kérdése, amelyet a t. képviselőtársam felvetett, azt mondván, hogy a magyar kisipar (katasztrofális helyzetén — amelyről én itt tizenhárom esztendő óta állandóan beszélek — a termelési szövetkezetekkel és nem tudom, milyen szövetkezetekikel kellene segíteni. Nem tudom, hogy t. képviselőtársam emlékszik-e arra, hogy Magyarországon volt és Is'. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. tenben megboldogult nemrégiben egy szövetkezet, amely az asztalosok szövetkezete volt. (Boczonádi Szabó Imre: Rossz kezekben volt!) T. képviselőtársam, a baj baj, mindjárt el fogom mondani, mi történt. Tetszik tudni, milyen sok pénzt adott ennek a szövetkezetnek a kormány? 500.000 pengőt. Méltóztatik arról tudni, hogy abból az újpesti asztalosok egy árva hatost sem kaptak? Tetszik tudni, ki kapta az 500.000 pengőt? 20 vezető, az elnök úr, az alelnök úr, az igazgatósági tagok. És méltóztatik tudni, mi lett az 500.000 pengővel! Hogy magyarán mondjam, szőrén-szálán elveszett az utolsó vasig. Méltóztatik tudni, miként veszett el? Ügy történt ez az egész dolog, hogy példának okáért, azt hiszem, az elnök úr vagy az alelnök úr 30.000 pengőt vett kölcsön abból az összegből és önmaga szavazta meg önmagának a 30.000 pengőt. Méltóztatnak tudni, hogy fedezetül mit találtak? Egy éjjeliszekrényt. Tehát 30.000 pengőt önmagának megszavazott egy éjjeliszekrény fedezet mellett. Amikor tehát a szövetkezetek kérdéséről beszélünk, akkor lassabban a testtel, t. képviselőtársam. (Boczonádi Szabó Imre: Nem a szövetkezet, hanem a rendszer a rossz!) Vigyázni kell arra, hogy ki kapja a pénzt, mert a magyar állam pénze, az adófizetők keservesen kiizzadt garasai nem arra valók, hogy szövetkezeti vezérférfiak önmaguknak kölcsönöket szavazzanak meg. (Boczonádi Szabó Imre: Ez igaz!) Nem akarok ennél a kérdésnél hosszú ideig időzni, hiszen bátor leszek ezt a kérdést egy interpellációval kapcsolatban a kereskedelemügyi és iparügyi miniszter uraknak elmondani. Itt még csak egy másik kérdésről akarok beszélni, t. képviselőtársam. Képviselőtársam is azok után a divatos szólamok után ment, amelyek ebben az országban iparosokat és iparosokat, állampolgárokat és állampolgárokat, magyarokat és magyarokat felekezetek szerint különböztetnek meg. Egészen biztos, hogy képviselőtársam még sohasem volt zsidó. {Derültség. — Boczonádi Szabó Imre: Nem voltam!) A képviselő úrnak és mindazoknak a képviselőtársaimnak, akik hasonlóképpen gondolkoznak, megjegyzem, hogy mindenkinek kell katonának lenni, mindenkinek el kell menni a háborúba, a gyerekbetegségen is át kell menni. Higyje el t. képviselőtársam, hogy ennek az országnak és talán az egész világnak is javára szolgálna, ha mindenkinek egy félévig zsidónak is kellene lennie, (Derültség.) mert akkor elesnének mindezek a témák, amelyeket igen t. képviselőtársaim meggyőződésem szerint ennek a kis országnak nagy hátrányára hoznak fel, hiszen t. képviselőtársam ugyanúgy születhetett volna zsidónak, mint zsidó polgártársaink. Hát az Isten szerelméért, hol vagyunk, a XX. században, hogy itt ilyeneket emlegetnek, hogy t. képviselőtársam még csak ott tart, hogy a szerint számolja meg az embereket, hogy már a mészáros is milyen felekezetű? Ezt mondotta t. képviselőtársam a beszédéhen. Ha idáig jutunk... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem szabad ezt neki észrevenni?) Kérem, t. miniszter úr. erre azt mondom, hogy, sajnos, mást kellene észrevenni, mert ma az a kérdés, hogy egy ország belsejében az a lakosság, amely nemzethű, amely együtt kell, hogy megvédje a jövendőben is ennek az országnak érdekeit, milyen felekezetű, talán kisebb
