Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

Az országgyűlés képviselőházának 101, szatban nem fog nagyobb csökkenés történni — de a szemészetnél ez nem áll, mert kimutattam, hogy több mint 15.000 bejelentett trachomas beteg van évente és több, mint 8000 beteget kezelnek ezen a klinikán. (Hóman Bálint valiásés közoktatásügyi miniszter: 21.000-ret a Grószklinikán és 6300-at ezen!) En csak körülbelül tudom a számot, pontos számot nem tudok. Ennyi ezret kezeltek tehát ott. Már most, hogy ezt megszüntették, nem tudom miképpen lesz lehetséges ezeknek a betegeknek további kezelése. Anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben akartam volna vádolni, csak arra kértem a miniszter urat, hogy amennyiben van mód és lehetőség rá, anélkül, hogy ez súlyosabb kiadásokat jelentene, — mert a takarékosságot hirdetjük, kívánjuk, akarjuk és követeljük, erről az oldalról a kormányt állandóan erre serken tjük — imondom, anélkül, hogy régi, bevált meglevő intézményeinket megszüntetnők, ezeknek a tanároknak is megfelelő otthont teremtve, ne romboljunk, hanem építsünk, de egyúttal — ismétlem — bevált intézményeinket is tartsuk fenn. Egyébként a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a ! miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Bejelentem, hogy Éber Antal képviselő úr interpellációját törölte. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja az igazságügy és pénzügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa); »Interpelláció az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter urakhoz a pestkörnyéki községek igazságügyi és adóigazgatási kérdésében. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy régebben Rákosszentmihály, Sashalom, Mátyásföld, Rákoshegy községeket, újabban pedig Cinkota Rákoscsaba, Rákosliget és Rákoskeresztúr községeket a gödöllői járásból Pestvármegye központi járásába csatolták át? Hajlandók-e a miniszter urak intézkedni aziránt, hogy ezeknek a községeknek a járásbírósága és az adóigazgatása ugyancsak Budapesten legyen?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Ház! Csak néhány rövid percre óhajtom a t. Képviselőház figyelmét igénybe venni, azért rövid időre, mert azok a kérdések, amelyeket a miniszter urakhoz intézni bátor vagyok, magukért 'beszélnek. Hosszú évekkel ezelőtt a gödöllői járás négy községét, nemrégiben pedig ugyancsak a gödöllői járás másik négy községét csatolták át a budapesti központi főszolgabírósághoz. Ugyanezeknek a községeknek az igazságszolgáltatása azonban Gödöllőn maradt és ugyancsak Gödöllőn maradt az adóhivataluk is, holott ezeknek a községeknek ma minden érdekük ahhoz fűződik, hogy úgy mind az igazságszolgáltatás, mind pedig az adóigazgatás tekintetében éppúgy Budapesthez legyenek csatolva, mint ahogy közigazgatásilag a budapesti központi járáshoz csatoltattak. Azt a tiszteletteljes kérdést intézem az igazságügymiiniszter úrhoz és a pénzügyminiszter úrhoz, hajlandók-e a 'megfelelő intézkedéseket megtenni, hogy ezek a községek igazságszolgáltatásilag és adóigazgatási tekintetben is Budapesthez csatoltassanak? (Farkas István: Szabadítsa meg őket Endre Lászlótól!) ülése 1936 március U-én, szerdán. 125 Elnök: Az igazságügyiiminszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Ház! Most csupán annyit vagyok bátor Fábián Béla t. képviselőtársam interpellációjára válaszolni, hogy ez a kérdés a két miinisztériium'ban vizsgálat tárgya. Remélem, hogy a tárgyalások befejezése után módomban lesz kielégítő döntéssel szolgálni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció ki adatik az igazságügy- és pénzügyminiszter uraknak. Bejelentem, hogy Fábián Béla képviselő úr második interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Csík József képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasná. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Minthogy a mezőgazdaságban alkalmazott gazdasági munkások (napszámosok) részére készpénziben vagy természetben fizetett napszámbérek sok helyen, az adott gazdasági viszonyokat ás tekintetbe véve, oly alacsonyak, hogy azok a munkás és családja megélhetését nem biztosítják, azért arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy az 1923 : XXV. t.-cikket, amely a mezőgazdasági munkások munkaereje jogosítatlan kihasználásának meggátlásáról szól s amely lehetőséget ad az időnként fizetendő napszámbérek megállapítására, újból hatályba léptetni méltóztassék.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csik József: T. Ház! Már több ízben került a törvényhozás elé a mezőgazdasági javaslatokkal kapcsolatban az a nagy mezőgazdasági munkásnyomor, amely szerte az országban, de főleg a Duna-Tisza közén uralkodik. Ez a nagy nyomor indította a belügyminiszter urat is arra, hogy inségakciót indítson ezeknek a nyomorban szenvedő szegény embereknek megsegítésére. Ennek a nyomornak végső oka a trianoni békeszerződés, amely olyan szomorú helyzetbe hozta hazánkat, hogy mezőgazdasági munkásságunkat nem vagyunk képesek a maga egészében foglalkoztatni, aminek következtében a mezőgazdasági munkapiac terén nagy árlernoirzsolódás következett be. Hogy példával illusztráljam ezt az állításomat, megemlítem, hogy amíg egész Magyar^ országon 11,399,122 mezőgazdasággal foglalkozó egyén közül 3 millió, vagyis valamivel több, mint 25% volt a földmunkás, addig OsonkaMagyarországnak ugyanezen a területén 4,190.527 mezőgazdasággal foglalkozók közül másfélmillió a földmunkás, vagyis 37%. A trianoni békeszerződés következtében tehát a földmunkásak száma a megmaradt területen 12%-kai nagyobb, mint amennyi egész Magyarországon volt. Azt mondhatjuk azonban, hogy ezt a 12%-ot legalább mégennyire felemelhetjük, mert tudjuk, hogy a béke boldog éveiben a földmunkásság tetemes része nem a mezőgazdasági munka terén kereste meg a kenyerét, hanem vasútépítésnél, árvízlecsapolásoknál, stb. végzett munkával biztosította életlehetőségét. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy annakidején általános hadkötelezettség volt, amely három évig tartott, ami szintén alkalmas volt arra, hogy a mezőgazdasági munkásság bizonyos részét lekösse, s így a többinek megél-