Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. kentéssel kapcsolatban, midőn két 70 éves korhatárt elért kiváló egyetemi tanárt nyugdíjaznak, kívánja a kultuszminiszter úr ennek a két kiváló klinikának megszüntetését keresztülvinni. Báró Korányi Frigyes és Orosz Emil elérték a 70 éves korbatárt és nyugdíjazzák őket. Ezeknek a klinikáknak megszüntetésével kapcsolatban — ha jól vagyok informálva — átcsoportosítások vannak tervbe véve, amely átcsoportosítások véleményem szerint súlyos pénzbe kerülnek. Ügy tudom, hogy az I. számú Herzog-féle belklinika átköltözik a III. számú belklinika helyére, a. Korányi-féle klinikára. Az ezáltal felszabadult I. számú belklinika helyére az urológiai klinika kerül a, Rókusból. Az I. számú Grósz-féle szemklinika helyébe a Mária-utcába kerül a Szigony-utcából a II. számú Blaskovios-féle klinika. Az ezáltal felszabadult II. számú szemklinika helyér« az orr és 'gégészeti klinika fog kerülni a Rókuskórháziból. Az évek óta üresen álló Szentkirályi-utcai egyik 'belklinika területén ismét fel kívánja szereltetni a miniszter úr a II. számú belklinikát, a Kéthly-klinika céljaira. Ezáltal kétségtelenül elérhető az, hogy a 'belklinikái ágyak száma csak 70-nel fog csökkenni, holott az I. számú belklinika épületében 130 ágy volt. Ez a többszörös költözködés azon'ban súlyos pénzekbe kerül. Van erre vonatko'zólaig már precedens és szomorú példa a közelmúltból* amidőn a minden részvét nélkül kimúlt népjóléti minisztérium lielyébe költöztették a Közigazgatási Bíróságot. Alig volt ott a Közigazgatási Bíróság, azt 'hiszem, egy vagy másfél évi működés után, — amidőn petíciókat kellett tárgyalni — hogy Scheftsik t. képviselőtársam mosolygására válaszoljak, (vitéz Scheftsik György: Figyelmeztettek, hogy ne szóljak ma közbe! — Horváth Zoltán: 10-éig még szólhat!) ismét tovább költözött jelenlegi helyére. Ha jól emlékszem, az akkord költségvetés szerint 100.000 pengő volt kontemplálva ennek a költözködésnek céljaira és a renoválásokra. Azt hiszem. — majd a zárszámadások meg fogják mutatni — hogy sokkal többe, súlyos százezrekbe került ez a sok költözködés. A jelen esetben is, amidőn átalakításokra, különösen a belgyógyászati klinikának urológiai klinikára való átalakítására, ligy tudom, százezer pengő van előirányozva, bizton merem állítani, hogy itt a miniszter urat csalódás fogja érni. Az előbb említett, egymásután bekövetkező átköltözéseket, átalakításokat, egy belklinikának sebészeti-urológiai klinikává való átalakítását lehetetlen százezer pengővel megcsinálni, úgyhogy azt hiszem, hogy itt legalább 300-^400 ezer pengőbe fognak ezek az átköltözködések kerülni; akkor pedig nem látok semmi néven nevezendő takarékosságot. Lényegében tehát a két klinika megszüntetése körülbelül 300—400 ezer pengőbe fog kerülni. Teljesen helyesnek es jogosnak ismerem el azt, hogy a magyar orvosi karnak két ilyen kiváló egyénisége, akik a magyar orvostudománynak büszkeségei, az urológiai és az orrgégészeti klinikák jelenlegi igazgatói mostani helyükön a Rókusban semmiképpen sincsenek méltóan elhelyezve. Kétségtelenül elismerem, igen t. miniszter úr, hogy a Rókus-kórház szűkös, nem modern és egyáltalában meg nem felelő helyiségeivel nem kellő otthon ennek a két kiváló orvosprofesszornak. Azt hiszem azonban, hogy ezeknek a klinikáknak elhelyezésére nem az szükséges, hogy meglevő, kitűnően bevált és nagyforgalmú klinikákat megszüntessünk, Ne romboljunk, ülése 1936 március h-én, szerdán. 123 hanem építsünk, különösen akkor, amikor, mint az előbb kimutattam, a rombolás... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Klein Antal: ...— rögtön befejezem — többe kerül, mint az építés. Ismét hangoztatom tehát, hogy nem személyi érdekek, hanem tisztán és kizárólag a közérdek vezet interpellációm elmondásánál. Elismerem, hogy a kiváló orvosprofesszorok, akiket említettem, a magyar névnek, a magyar tudománynak kiváló reprezentánsai, mind, akik elmennek, mind, akik jönnek. Rájuk valósággal vonatkoztatható Kiss Ferenc anatómus professzorunknak az a nagyszerű mondása, hogy a nagy nemzetek emelik kiváló fiaikat, a kis nemzetek kiváló fiai ellenben emelik az ő nemzetüket. Az ő nevüket és alkotásukat tehát tovább fejleszteni és nem megszüntetni, azt hiszem, a hálás utókor kötelessége. Arra kérem az igen i miniszter urat, hogy ha van rá mód és lehetőség, ezt a két klinikát méltóztassék fenntartani. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr óhajt szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Kezdem azzal, amivel Klein Antal t. képviselőtársam bevégezte: az elismerés szavával két nemsokára nyugalombavonuló orvostudósunkkal, Grósz Emillel és báró Korányi Sándorral szemben, akik 'hetvenedik életévüket^ betöltvén„ a természet és a szabályok rendje szerint e tanév végével nyugalomba fognak vonulni. Azért tartottam szükségesnek ezt a pár elismerő szót itt elmondani, nehogy e kérdésbe bárki is személyes momentumokat magyarázzon bele. Mert az a körülmény, hogy Grósz Emil és 'báró Korányi Sándor klinikáján más professzorok fognak a jövő tanévtől kezdve -működni, akiknek tanszékei és klinikái viszont a jövő tanévtől kezdődően megszűnnek, semmiben sem érinti Grósz Emil és báró Korányi Sándor nagy érdemeit. Kénytelen vagyok ezek után a t, képviselő urat egy tévedésére figyelmeztetni, amire neki mint e Ház nálam sokkal régibb tagjának eleve rá kellett volna jönnie. A ibáró Korányi Sándor és a Grósz Emil távozásával megürülő tanszékeket nem én szüntettem meg, hanem néhai báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter költségvetési tervezete alapján, 1932-toen a költségvetési törvény megszavazásával a t. Ház szüntette meg- Néhai báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter takarékossági intézkedései következtében, amelyeket a képviselőházi napló tanúsága szerint a t. képviselő úr akkor helyeselni méltóztatott, szüntettetett meg 70 egyetemi tanszék. Ebben a.megállapításban már benne foglaltatik az is, hogy itt nem lehet takarékossági szempontból ennek a két klinikának, illetve ennek a két tanszéknek megszüntetését 'mérlegelnünk a másik 68 tanszéktől elkülönítve. Ezek összefüggő cselekedetek voltak. Az előzmények igen távoli időre nyúlnak viszsza, arra az időre, amikor a két vidéki egyetem Debrecenben és Pécsett felállíttatott, illetve Pécsen a menekült egyetemnek hely adatott, Debrecenben pedig új egyetem szerveztetett és Szegedena Ferenc József Tudományegyetem új szervezetének alapjait is megvetették. Akkor történt az a kultuszminiszteri elhatározás, amelyet azután a költségvetések is szankcionáltak, hogy a budapesti egyetemeken szukcesszíve leépíttetnek a párhuzamos tanszékek. Ez a jogi karon pár év alatt már befejezést is nyert, s az orvosi karon is gzukcesszlve megindult a