Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

2 Az országgyűlés képviselőházának 97. azt, hogy a gazdákat felsegítik. A gazda vásárlóképességétől függ természetesen a kisipar boldogulása is és a munkaalkalmak nyújtása, ennélfogva, ha van fogyasztó, akkor van mindig munkaalkalom is. Nagyon helyes elgondolásnak tartom a kisipari exportiroda felállítását, amely kézműiparunk külföldi ismertetését és összeköttetések megszerzését tűzte ki céljául. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ezt a hasznothajtó törekvést megvalósította és tisztelettel r

kérem az iparügyi miniszter urat, hogy ennek támogatására fokozott figyelmet fordítson. Az Országos Iparművészeti Társulat nagyot lendített a háziipar fejlesztésén ©s a termelés megszerzése körül nagy érdemei vannak. A magyar kézimunka kedvelt portékájává vált mindazoknak, akik idegenből idejönnek és akik közül mindenki visz magával valamit. Az iparügyi minisztérium már itt is hathatós befolyást gyakorolt bizonyos háziipari felügyelet létesítésével éspedig megvalósította a hímzési munkabér minimálását, amivel máris szépen szolgálja a dolgozó nép érdekeit. Nem iakarok hosszadalmas lenni fejtegetéseimben, de ezen a helyen legyen szabad mégis megemlítenem, hogy a vidéki kisiparos nem vágyódik a 8 órai munkaidő után. A vidéki kisiparos munka után vágyódik. Ha valakinek eltörik a szekere, elszakad a szerszámja, vagy elkopik az ekeyasa, azt elviszi a műhelybe, a javításra mindjárt szüksége van, tehát a falun nem vágyódnak a munkaidő szabályozására. Ugyanígy van a vásárra való dolgozásnál is. Egyik időben sűrített, a másik időben hígított a munka, minden a vásár igényétől és a gazda vásárlóképességétől függ. A munkaidő tehát itt is önmagától szabályozva van. A legkisebb ipari munkabérek megállapítására vonatkozó indítványokat, amelyek a szabóiparnál részben már meg is valósultak, magamévá tudnám tenni, ha ez nem okozna káros áralakulást a mezőgazdasági terményekkel kapcsolatban, hiszen így^ bizonyos diszparitást idézhetne elő. Ezen a téren is meg kell jegyeznem, hogy az agrárolló itt is eljátssza az ő szerepét, tudniillik fontos, hogy az iparcikk ára megfelelő arányban legyen a mezőgazdasági termény árával. Ezizel nem akarom azt mondani, hogy ne legyen annak az iparcikknek megfelelő sőt legyen jó ára, de igyekezni kell a termelést úgy beállítani, hogy az áralakulás úgy fejlődjék, hogy azt a termel vényt a gazda meg tudja venni. Egyébként teljesen magamévá teszem e téren a 28. § intézkedéseit, amelyek az árrombolás elleni védekezésre vonatkoznak. Minthogy a tisztességtelen versenyről szóló törvény rendelkezései nem nyújtanak az árrombolásokkal szemben kielégítő védelmet, kézműiparosságunk életfenntartása érdekében gondoskodnunk kell az árrombolásnak legalább a lehető szűk keretek között való megrendszabályozásáról, annak lehetővé tételével, hogy az ipartestületek, vagy azok szakosztályai, az ipartestületi szék megállapíthassák az ipari készítmények legkisebb árát és a vállalt munka legkisebb díját, mégpedig az említett szempontok figyelembevételével, úgyhogy e tekintetben a közgazdaság és a közjó érdekei is figyelembe vétessenek. Ezért kérném én ebben a tekintetben az iparügyi és a földmívelésügyi miniszter úr jóváhagyását, vagy pedig esetleg az árvizsgáló bizottság tegye magáévá ezek megállapítását. Az árrombolás korszaka — mint ahogyan azt már az előttem szólottak is megállapították — a teljes iparszabadság korszakába nyúülése 1936 február £6-án, szerdán. lik vissza, mégpedig abba az időbe, amikor olcsó, silány áruval árasztották el a piacokat. Ez volt akkor a kontárkodásnak: legnagyobb, legbővebb tere. A sok olcsó és silány áru a piacon egy ideig csak vevőre talált, de azután mind jobban és jobban érvényesült az a szolid, rendes áru, amelyet a kisipar tud előállítani. A kézműipar és a kisipar ipartestületekbe tömörülve találta meg a védekezést a nagy gyáripar kirohanásai ellen. Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, megadja az ipartestületeknek a törvényes alátámasztást, ezt a javaslatot tehát mindenesetre jónak tartom és örömmel fogadják az ipartestületek is. Nagyon helyes, hogy az ipart csak. az gyakorolhatja, aki a képesítést saját személyére is megszerezte és igazolni tudja. Itt legyen szabad felhívnom a t. Ház szíves figyelmét a Tab és^ környéki ipartestülettől kapott egy expresszié velem egyik pontjának tartalmára, amely a következőképpen hangzik (olvassa): »Felhívom szíves figyelmét méltóságos urunk Balatonúj helyen — az ipartörvény 47. Va .módosításának ismertetése alkalmával — történt megbeszélésünkre, hogy kereskedők iparcikket ne árusíthassanak. Ha ezt nem lehetne keresztülvinni, a törvény oda módosulna, hogy kereskedő kisiparos által előállítandó r termeivényt egyáltalában nem vállalhat, mértéket nem vehet, raktáron tartott áruját át nem alakíthatja, hanem a raktárban tartott kész áruját csak abban az állapotban adhatja tovább.« A továbbiakban ez az ipartestület legnagyobb bizalmáról és ragaszkodásáról 'biztosítva, azt kéri, hogy tartsak ki e mellett a törvényjavaslat mellett. En ezt á levelet örömmel fogadtam és nagyon örülök neki, hogy ez a kérdés tulajdonképpen nyitott kapukat dönget, mert a jelen törvényjavaslat 17. és 18. Vának rendelkezései megadják erre a felhatalmazást. De kaptam egy másik levelet is, mégpedig a balatonújhelyi

1 ipartestülettől, amely az ipartörvény építőiparra vonatkozó részének módosításáról szól, amit voltam bátor az iparügyi miniszter úrnak már előterjeszteni és mint nem ehhez a törvényjavaslathoz tartozót az új építőipari törvény módosításánál leszek, bátor majd szíves figyelmébe ajánlani. Ebben a levélben van még egy másik pont is, amely a kontárkérdésre vonatkozik. Ez az ipartestület nemcsak az illetéktelen iparosok megbüntetését kéri, hanem' tovább megy és még a tudatos kontárral dolgoztató és kontárnál megrendelő megbüntetését is javasolja. (Müller Antal: Ezt a női szabók is kérik!) Az iparos aggkori, rokkantsági és nyugdíjintézményekre vonatkozóan is tett ez az ipartestület előterjesztést, amelyet szintén szívesen a magamévá teszek, aminthogy első ^képviselőházi beszédemben is hasonló indítvánnyal álltam már elő a földmívelŐ népréteg érdekében. Ügy tudom, hogy ez a kérdés is napirendre fog majd kerülni, ha nem is éppen ennél a törvényjavaslatnál. Felszólalásomat a vidéki ipartestületek meghallgatása után és azok felkérésére teljesítem. Ismertettem előttük a 19. § minden részét, minden intézkedését és^ kijelenthetem minden ellenkező tendenciózus beállítással szemben, hogy ezt is a legnagyobb megértéssel és megnyugvással fogadták, mert a tisztes iparnak semmi kára sincs abból, ha kiirtják soraiból a felforgatókat, a szemérem ellen, vagy nyereségvágyból bűnözőket, a csalókat, a kon-