Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

Az országgyűlés kéqwiselőházának 101. kedés volna a kisiparosság érdekében. Ezért javaslom a következő határozati javaslat elfogadását (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, gondoskodjék oly jogszabályozásról, hogy ha a kisiparos vagy kiskereskedő üzlet- vagy üzemhelyiségét a bérbeadó mondja fel, ezt a helyiségét egy éven belül ugyanolyan üzletkörű ipar vagy kereskedés céljára bérbe nem adhatja.« Tehát egy évig kellene annak az üzletnek szünetelnie; akkor meggondolná a bérbeadó, hogy azt a kisiparost vagy kiskereskedőt kitegye-e abból az üzlethelyiségből. Nagyon sok bajuk van a kisiparosoknak és a kiskereskedőknek azzal, hogy köztartozásokért végrehajtják őket és a végrehajtások során lefoglalják kis kereső eszközeiket is. Mindennap jönnek hozzánk képviselőkhöz panasszal, hogy a mérleget, vagy az egyetlen írógépet, vagy a kevésszámú áruszekrényt foglalták le, stb. Ezért szükséges, hogy a kormány itt közbelépjen. Erre akarok alkalmat adni, amikor a következő határozati javaslat elfogadását kérem (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, teremtsen rendet — az illető hatóságok és közegek utasításával és szigorú felelősségre vonásával — a kisiparosok és kiskereskedők, valamint a még szegényebb exisztenciák ellen köztartozásokért irányított végrehajtások területén, hogy ne foglalják le kereső eszközeiket (ideértve a mérlegeket, egyegy írógépet, az áru szekrényeket és tárolóedényeket is) s az úgynevezett transzferálási rendszert a legfeljebb egy segéddel és egy tanonccal dolgozó kisiparosokkal, kiskereskedőkkel és még szegényebb exisztenciákkal szemben szüntesse meg«. Semmi értelme nincs ezeknek a transzferálásoknak az ilyen páriáknál. Alig vaai valamit érő kis lim-lomjuk, a kincstárnak nagy költsége merül fel az átszállítással, és amikor odajut a dolog, hogy elárverezik azt a holmit, a kincstár nem kapja meg az áruért a költség tizedrészét sem. Tízszer annyiba kerül az ügynek a leadminisztrálása, mint amennyit a kincstárnak megér. Állandó panasz az, amely a kormány részéről is elismerésre talál, hogy a kisiparosság és kiskereskedelem adóterhe, köztartozási terhe más kategóriákhoz képest, túlságosan magas. Ennélfogva, ha komolyan akarnak segíteni a kisiparostársadalmon, kérem a t. kormányt, illetőleg a t. Házat, fogadja el a következő határozati javaslatot (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az 1935 július l-e előtt keletkezett köztartozási hátralékokat, illetőleg az egy segédnél és egy tanoncnál több segéderővel nem dolgozó kisiparosokat és kiskereskedőket teljes adó- és illetékaminesztnában részesítse, ha kell, a törvényhozás engedélyének^ kikérésével, 1935 július 1-től kezdve pedig reájuk nézve az adókulcsokat felére szállítsa le.« Gyakorlatilag nem jelent semmit, hogy ezek az emberek adóhátralékban vannak, mert azt úgy sem tudják megfizetni, ellenben lógnak amiatt, hogy kis holmijukat zár alá vették, és éveken keresztül azzal kínozzák őket, hogy átszállítják holmijukat. (Fábián Béla: Ha már átszállították, kinek van belőle haszna? — Horváth Zoltán: Pilléreket kapnak belőle! — Fábián Béla: A transzferálási költség sem folyik be!) Nagy baja és régi sebe az iparosságnak, hogyha az iparos mint alvállalkozó résztvesz valamely építkezésben, igen sokszor otthagyja KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, VI, ülése J936 március 4-én, szerdán. 111 a fogát, nem kapja meg a fővállalkozótól az ő kiérdemelt munkadíját vagy az általa teljesített szállítás ellenértékét. Tudok olyan esetet, amikor éppen Budapesten bérház építésénél, millió® építkezésnél, a fővállalkozó zsebretette az építési összeget és az alvállalkozó körülbelül 3—400.000 pengős értékben kielégítetlenek maradtak. Be van ugyan kebelezve az ingatlanra a 3—400.000 pengős hátralékos követelés. de a bank építési kölcsöne előtte lévén, nem is remélhetik, hogy egy krajcárhoz is hozzájuthatnak. Az iparosságnak és kiskereskedelemnek régi kívánságát szolgálja tehát az, hogy ki kell mondani az ilyen ingatlanokra, hogy az alvállalkozó követelésére nézve az illető ingatlant, amelyre a. beruházás történik, törvényes jelzálogjog terheli, amely minden más követelést megelőz. Kérem tehát a következő határozati javaslat elfogadását (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, sürgősen gondoskodjék oly jogszabályozásról, hogy építkezéseknél vagy egyéb ingatlanon végzett munkáknál vagy teljesített szállításoknál az alvállalkozót és alszállítót az ingatlanra, amelybe a munkák beruháztattak, vagy amelynek céljaira a szállítások történtek, minden más követelést megelőző törvényes jelzálogjog illesse meg,« Nagy megértéssel hallottam előttem szólott t. képviselőtársam beszédéből, hogy mennyi szenvedésnek van kitéve a magyar tanoncosztály és a segédek. Gondoljunk a gyárakra is, hogy az ottani munkások is milyen rengeteg szenvedésnek vannak kitéve. Nagyon sok panaszt hallottunk például a Bedaux-rendszer ellen, hegy e rendszer mellett foglalkoztatják azokat a szegény munkásokat. Azt mondják a szakemberek, különösen pedig azok, akik ke-, resztülmentek ezen a szörnyű tortvirán, hogy a Bedaux-rendszer öt esztendő alatt teljes idegroncsot csinál abból a munkásból, aki ilyen rendszer mellett kénytelen dolgozni. Hogy ezt megakadályozzuk, 'hogy ezeknek a szegénv páriáknak, ennek a szociális szempontból leginkább elhanyagolt rétegnek, a kisiparosságnak és a munkástársadalomnak segítségére siessünk, kérem a következő határozati javaslat elfogadását és a kormány által való megvalósítását (olvas'sa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a Bedaux- és egyéb hajszás-rendszerű munkásfoglalkoztatások eltiltása érdekében megfelelő jogszabályokról gondoskodjék.« Nagyon szerettem volna, ha az igen t. miniszter úr idefigyelt volna, amikor erről beszélek, mert magam is láttam ennek a nagy kártevését és nagyon a szívemre rakódott ezeknek a szegény embereknek a szenvedése, látva, hogy a Bedeaux-rendszer hogyan pusztítja a magyar munkásságot, hogyan tesz tönkre minden munkást öt esztendő alatt testileg és lelkileg. Méltóztassék tehát közbelépni annál is inkább, mert ha nem Bedeaux-rendszerrel dolgoznak, akkor több munkaalkalom lesz és akkor sok muinkátlant tudunk elhelyezni. T. Ház! Hogy jogszabályozással mi mindenre lehet menni, íme ez is példa, mert jogszabályozással el lehet jutni odáig is, hogy egész gazdasági közéletünket megtisztítjuk. A régi világban is voltak e tekintetben hibák, de különösen 15 év óta különféle protekcionizmusoknak, irányításoknak, kötöttségeknek és panamaízű dolgoknak polipkarjai közt vergődik egész közgazdasági életünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Lássuk, miért van ez 17