Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

Az országgyűlés képviselőházának löl. hang jobb felöl: Nagyon fontos!) Ma már rendkívül elterjedt a 'kontármunka, úgyannyira, hogy sok tekintetben veszélyezteti az önálló, szakképzett iparosok kenyerét. Ebben a tekintetben már tényleg kellett valamit tenni, mert hiszen a kontármunka, sokkal olosóbb volt, mint az iparosmunka, a kontár sem adót, sem üzletbért nem fizetett, ennek következtében túl tudta konkurrálni a szakképzett iparost és így azt kenyerétől fosztotta meg. • Itt van azután a munkaszabály-szerződések behozatala, ami nagymértékben fogja enyhíteni azokat az ellentétes érdekeket, amelyek az iparososztály keretén helül mutatkoznak. Nagyon üdvös a munkaügyi bizottságok szervezése is, amelyek szintén arra lesznek alkalmasak, hogy az egyes szakmák keretén belül a tagok között fennálló súrlódásokat kőznie gnyugvásra szabályozzák. A javaslat tehát már csak ezeknek a nagy általánosságban felsorolt intézkedéseknek megvalósításávail is segítségére siet a kisiparososztálynak. Megengedem, hogy ez még nem münden, hogy ez még nem elég. A szabad verseny, a liberális gazdasági rend az, amely a kisipart javarészben koldusbotra juttatta; (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) így tehát nem szabad megengedni, hogy ennek a versenynek a kisipar teljesen martalékává legyen. Tudom, hogy a kormányzat egyelőre nem igen tehet semmit a liberális gazdasági rendszer ellen, mert, — hogy úgy fejezzem ki magamat — ennek működése a mi tevékenységünk határán kívül esik, A mi kis országunk ennek működését nem tudja sem különösebben elősegíteni, sem pedig meggátolni, mert ez világpolitikai kérdés. De igenis ezzel a gazdasági rendszerrel szemben legalább negatíve kell védeni a kisipart. Nevezetesen súlyt kell helyezni arra. hogy kellő hitel juttatásával gazdaságilag alapozzuk meg a kisiparos tevékenységét. (Helyeslés jobbfeIŐU A bankokról sok szó esett ebben a Házban és általában olyan értelemben, hogy a bankok mai működését kárhoztatták. Nap-nap után olvassuk az újságokban, különösen az utóbbi hetekben, hogy ez vagy az a bank hány millióval zárta le a mérlegét. A mai viszonyok között, amikor mindenki alig bírja a saját exisztenciáját fenntartani, egyesek még milliókat tudnak keresni. En nem irigylem tőlük, azonban hangsúlyozom, hogy ha úgy keresnek, mint most, akkor azt jogosulatlan keresetnek tartom. Mi volna a. bankpolitika célja. Elsősorban a. pénz konzerválása a betevőket lilletőleg és kiadása a kölcsörikérőket illetőleg. Ma a bankok mindennel foglalkoznak, csak ezzel az eredeti hivatásukkal nem. Ma, — amint az előhb is említettem — ha egy kisiparos vagy kisgazda kopogtat a bankok ajtaján, lehet ingatlanfedezete, az mit sem számít, nem kap hitelt, ma csak azok a vállalatok kapnak a bankoktól pénzt kölcsönbe, amelyek az illető bank érdekszférájához tartoznak. Ezzel a bankok teljesen letértek arról az útról, .amely eredeti hivatásuk lett volna. A mai kisipari válság egyik kulcsa a hitel teljes hiánya és míg ezt a hitelt meg nem teremti, addig nagy javulás nem remélhető. Ezenkívül az is fontos, hogy a kamatteher ne.legyen súlyos a 'maii termelési rend hasznához viszonyítva. Ha valaki 5%-ra kénytelen dolgozni, akkor nem fizethet 7'5%-os kamatot a illése 19o6 március U-én, szerdán. 105 maga hitele után. Arra kell tehát törekedni, hogy vagy a termelt áru haszna emelkedjék, vagy pedig a kölcsön után. fizetett kamat 'bizonyos mértékben csökkenjen. Csak dicsérni tudom a kormánynak azt a felfogását, hogyha kis mértékben is, de minden kisiparosnak lehetővé tette, hogy olcsó kamatozású hitelhez juthasson'. Ez ma igenis nagy eredmény és a kisiparosság nagy tömege hálával gondol a pénzügyminiszter úrra és az iparügyi miniszter úrra, akik lehetővé tették, hogy ha csak pár száz pengőhöz is, de kölcsönhöz jutottak. Ez a kölcsön sokat mentett meg közülök az éhenhalástól és sok.iparos kis viskóját vagy műhelyét mentette meg az elárverezéstől. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt a politikát továbbra is folytatni kell és ha az ország pénzügyi helyzete megengedi, mindig jobban és jobban ki kell szélesíteni. Itt van a nyersanyag beszerzésének problémája. Mondoon, a kisipar teljesen ki volt téve e tekintetben a kartelek kénye-kedvének. Itt tényleg az állami ibeavatkozás módszeréhez kell folyamodni, .akár fogják diktatúrával gyanúsítani ezért a kormányt, akár nem, mert a kisipar érdekében ezt a lépést meg kell tenni. Nem szabad odadobni a kisipart az anyagbeszerzés szempontjából a kartelek önkényeskedésének, hanem az államnak és a kormányzati tényezőknek oda kell hatniok, hogy a kisiparosok olyan ár ellenében jussanak nyersanyaghoz, amely mellett termelésük még rentábilis lehet. Itt van a termelési eszközök megszerzésének kérdése is. Teljesen magára hagyatva, a kisipari osztály félig-meddig úgy járt, mint a mezőgazdasági osztály, a kisbirtokosok, akikre ráerőszakolták a külföldi és belföldi gépeket magas áron. Jött a termelési dekonjunktúra, rájukmaradt a nagy adósság és képtelenek voltak abból kiszabadulni. Ez sok tekintetben a kisiparosokra is áll. Ezek is drága gépekkel szerelték fel üzemüket, ott maradj a nyakukon az adósság és most a nagy adósság megeszi a műhelyt és azt a kis ingatlant, amellyel rendelkeznek. Nagyon fontOiS, hogy ;e tekintetben az iparügyi minisztérium legalább kezdeményezéssel járjon elől s a kisiparososztálynak a gépek beszerzésénél legyen segítségére. De fontos a kisipari piac megszervezése is. Nem elég megelégedni azzal, hogy a kisipar csak termeljen, hanem fontos, hogy termeivényeinek árát is ő kapja meg, ne pedig a kényszerű helyzet miatt olyanok, akiknek a legkevésbbé jár annak az árunak haszna. Ezek volnának azok a szempontok,^ amelyeket az iparosság anyagi megerősítésével kapcsolatban az iparügyi miniszter úr figyelmébe vagyok bátor ajánlani. Még csak két szempontra akarom felhívni a t. iparügyi miniszter úr figyelmét ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az egyik a fogtechnikusok kérdése, a másik pedig a reáljogok ügye. Az orvosi rendtartással kapcsolatos törvényjavaslatnál az a felfogás jutott érvényre, hogy a fogtechnikusoknak nem szabad engedni semmi orvosi működést, hanem le kell szorítani az ő működésüket a kisipar terére. (MülAntal: Nem is akarnak fogorvosi működést kifejteni!) Nem is akarnak? Pedig másutt fejtenek ki fogorvosi működést, így Nyugat-Európa majdnem minden kultúrállamában, Németországban, Franciaországban is megengedik ezt nekik. Sőt, bizonyos mér16*