Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

94 Az országgyűlés képviselőházának 100 vonulnak bősz vértezésben a tőke „ellen, s ugyanakkor odakinn ismeretlen erőtényezők pajzsra emelik a tőke reprezentánsait. Itt valami nincs rendben. (Horváth Zoltán: Itt valami bűzlik!) Azt hiszem, hogy ebbe belejátszik egy kis fogalomzavar is. A tőke. Le kell számolni a bankosokkal és a Nemzeti Bankban sincs minden egészen rendben, nem ad elég pénzt. (Úgy van! a jobboldalon.) Itt az a baj, hogy összezavarják a tőke fogalmát a pénz fogalmával és azt hiszik, hogy a tőkét gyártani lehet, hogy a tőkét nyomni lehet. Elfelejtik, hogy a tőke csak a verejtékes munka többleteként jelentkezik a gazdasági életben. (Rajniss Ferenc: Nem mindig! — Egy hang balfelöl: Lásd a Társadalombiztositót. — Mozgás és zaj a középen. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Egy ország próbálta egyideig a tőkét a nemzeti munka folyamatából kikapcsolni, ez az orosz szovjet és ma a szovjetnapóleonok Nyugat-Európában házalnak és kérnek kölcsönöket. Bebizonyosodott, hogy ma nincs olyan gazdasági rend, amely a tőkét teljesen ki tudná kapcsolni. Én, t. miniszter úr, a törvénynek 1. §-át, amelyben a miniszter úr bizonyos korlátozásokat szab a betépi és közkereseti társaságokkal szemben a tőkéssel való társulás esetében, nem tudom egészen magamóvá tenni, mert nagyon sok olyan kisiparos esetét ismerem, aki éppen azért, mert tőkéssel tudott társulni, középiparossá és nagy gyárossá tudott fejlődni. Azt hiszem, nekünk örülnünk kellene ennek láttán. Ha én pl. ebben a miniszter úrnak tanácsot adhattam volna, ami természetesen ki van zárva, (Derültség.) azt kértem volna, hogy ezzel ellentétben mindent kövessünk el, hogy a kisiparos bármilyen módon tőkéssel társulhasson, tőkéhez jusson. Ez az én egyéni nézetem — lehet, hogy hibás. Ne tessék gondolni, igen t. miniszter úr, hogy olyan nagyon szorongatják a kisiparost a tőkével. A főváros üzemeit is említették azzal kapcsolatban, hogy a kisiparosságnak szüksége volna olcsó villamosenergiára, olcsó gázra. Helyes. Megint csak zárójelben mondom, mert nem .tartozik egészen a témához, ez helyes, ez természetes, azonban felihívom az iparügyi miniszter úr figyelmét arra, ami a fővárosi üzemekkel kapcsolatban ebben a pillanatban történik. A főváros üzemeit állandóan, évek óta vizsgálják. Ne tessék rossz néven venni, ennél butább és együgyűbb dolgo,t nem tudok elképzelni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A főváros maga csinálja!) Ott ülnek a kiváló vagy kevésbbé kiváló vezérigazgatók és olyan igazgatóságok, amelyekben a Nep. többségben van. Az önök emberei ülnek ott. Van egy 17-es szanálóbizottság a régi tanács helyén. Mikor fog ez szanálni? (Petrovácz Gyula: Soha!) Azután a közérdekű vállalatokat ellenőrző hivatalos szerv. Ez is vizsgál. Erre azután most a két többségi párt, a Nep. és a keresztény párt — egészen helyesen — szakértőkkel kiegészített üzemvizsgáló 'bizottságot létesített. Most tessék elképzelni azt az üzemet, ahol vannak felelős üzemvezetők, ahol van felelős és az új kereskedelmi és fővárosi törvény alapján is teljes felelősséget viselő igazgatóság, — amelyben önök vannak többségben — és akkor még jön az üzemvizsgáló bizottság, azután jön a közérdekű vállalatokat felülvizsgáló szerv, (Felkiáltások balfelől: Sztamoray!) akkor jön a szanálóbizottság, úgyhogy hetek óta a főváros üzemeiben nem történik más, mint az, hogy... ülése 1936 március 3-án, kedden. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: ... kimutatásokat csinálnak!) Ugyebár, igazaim van, miniszter úr: ...kimutatásokat csinálnak egyes bizottságok, amelyekben — tisztelet a kivételeknek, ímert vannak szakemberek is — nagyrészben laikusok ülnek, akiknek fogalmuk sincs a szakdolgokról. A villamosüzem igazgatóságában — fogadjunk, uraiim, — vannak urak, akik ott ülnek és azt sem tudják, mi az az ampère, vagy mi az a volt. (Egy hang a jobboldalon: Tudják, mi a protekció!) Tessék, miniszter úr, ebben valamilyen irányban rendet teremteni. Vagy jók az üzemek és akkor tessék őket békében hagyni, vagy rosszak az üzemek, akkor tessék őket rendbehozni, de az örökös vizsgálatból semmi jó a világon nem fakad. Ha pedig — s most jön a lényeg — mindenáron el kell helyezni egy pár honfiút, akkor ezen is essünk át iminél előbb, (Derültség.) mert a sok vizsgálatnak szerintem s az én élettapasztalataim szerint mindig az a vége és a háttere, hogy el kell helyezni egy pár honfiút. Ha már nem. ldhet másképpen csinálni, hát essünk át rajta, tegyük be őket valahová, de az üzemeket hagyják békében, ímert ebből csak baj lesz. (Derültség.) A vita folyamán sokszor hallottam annak a kihangsúlyozását, hogy a kisiparosokat azért kell megvédeni, mert a kisiparosság polgári társadalmunk egy értékes rétegét képezi és képviseli. Én ezt így nem helyeslem, mert nem tudom, hol kezdődik és végződik a polgári társadalom és nem tudom, hol kezdődik ; és végződik a munkástársadalom. Szerintem , mindenki, aki becsülettel dolgozik s hazájával J szemben megteszi a kötelességét, az magyar testvérünk akár munkás, akár polgár. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez a felfogás különben is ellentétben van azzal, amit a Vezér önöknek már annyiszor enunciált, hogy mi mindannyian egyforma testvérek vagyunk. Mi tehát nem a polgári társadalmat védjük itt, mi nem vagyunk olyan törvényhozás, amely csak a polgári társadalmat hivatott védeni, nekünk az egész magyar társadalom összességének jólétéért ós fejlődéséért kell küzdeni. (Élénk helyeslés. — Felkiáltások jobbfelől: Ezt csináljuk!) T. Ház! Sokszor hallottam a vita folyamán azt a megkülönböztetést is, hogy: szellemi munkás és fizikai munkás.' Ne tessék tőlem rossznéven venni, de ez olyan kissé lefelé beszélés a fizikai munkás felé, olyan váltveregetésféle. Igen t. uraim, elmultak azok az idők, hogy ilyen megkülönböztetést tegyünk: szellemi munkás és-fizikai munkás. Nézzük meg a mai fizikai ^munkást, azt a repülőgépszerelőt, aki a repülőgépen menetközben fent szerel és dolgozik. Avagy nézzék meg, hogy az elektrotechnika milyen szakmunkásokat produkál a rádiótól kezdve végig az egész vonalon a legújabb vívmányokig. Szellemi munkás bizony az az egyszerű ember is, aki megjelenik kék ruhájában. Beszéljenek csak vele. Micsoda tudás van benne! Le kell számolni azzal az előítélettel, hogy az íróasztal az a trónus, ahonnan le lehet mosolyogni a pultot és a satupadot. Szellemi munkások! Az a derék, jó kis községi irnok, ott a jegyzői hivatalban az intelligenciához tartozik, s a polgári társadalmat képviseli. Mokány gyerek, zergetollas kalapja van s ez az intelligencia. (Derültség.) Viszont az a derék munkás, aki traktort tud kezelni, aki az elektromostelepen a legkomplikáltabb