Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

92 Az országgyűlés képviselőházának 100. kern, hogy egészen őszintén megmondjam, hogy én úgy tapasztalom, hogy a numerus clausus 16 év óta sehol sem tudott eredményt produkálni. Szinte már hallom az ellenvetéseket: hát az egyetemeken? Mi történt ott, t. Képviselőház? Az egyetemeken életrekeltették a numerus clausust s a zsidó ifjúságnak egy részét — én őszintén és nyiltan beszélek — ezzel a numerus clausus-szal sikerült is tálvoltartani az egyetemektől. De mit csinált ez a zsidó ifjúság? (Gr. Festetics Domonkos: Kikeresztelkedett Î) Nem keresztelkedett ki. Kiment külföldre, ott végezte el az egyetemet, háromnégy nyelvet megtanult, hazajött a diplomájával, (Boczonádi Szabó István: Nosztrifikáltatta!) nem nosztrifikáltatta, hanem beült valami vállalatba és a vállalatbán elhelyezkedvén mint tisztviselő, külföldön szerzett tudása és különösen nyelvtudása ott csak előnyére szolgált. Mi 16 éven át azt hirdettük itt, hogy keresztény nemzeti politikát csinálunk. (Zaj a balközépen.) Az igazságos íkritika nagyon fog fájni és az is, amit ezután fogok mondani. Mi telket adtunk a vitézeknek, peckesek, karakánok voltunk szóban, püföltük állandóan a liberális gazdasági rendet, különösen most. Hát hogy állunk a liberális gazdasági renddel? Ügy állunk, hogy ezt szidták. Közben meg mi történt? Közben a liberális rend csúcshonférfi ait mind gyönyörűen dekorálták, kitüntették. Ez a valóság. Ha tehát az á liberális gaz* das ági rend olyan rossz, olyan pocsék volt, akkor miért tüntették ki a liberális gazdasági rend csúosférfiait mind? Először tömegesen, százával lettek kortmányfőtaniácsosok és most megint, sajnos, el kell mondanom, hogy bár Gömbös-kormány van, éppen a liberális férfiak lettek egymásután kegyelmes urak és részesültek egyéb kitüntetésekben. . (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Ez azért történt, olvastam az indokolást, mert a gazdasági életben óriási eredményeket produkáltak. (Derültség.) Ez az igazság. Ha az a liberális gazdasági rend itt mindent elpusztított, akkor kedves testvéreim, miért méltóztattak Őket annyira kitüntetni? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Es most: a numerus clausus. Igtaza volt Malaisits Géza képviselőtársamnak ebben a tekintetben, amikor azt mondotta: Tisztelt uraim, 16 éve van itt keresztény, nemzeti uralom, hát miért nem csinálták meg mind ezt? Egyik képviselőtársam ott hátul integet, hogy nem volt. De kérem, & zászló, amely alatt a konszolidáció kifejlődött, igenis keresztény és nemzeti volt. En ezzel szemben a fiatalságnak azt mondom innen, nincs az a numerus clausus, nincs az a védettség, nincs az a protekció, amely őket ebben , az emberi küzdelemben előbbre tudja tolni, ha önmaguk is nem szállnak sikra a mindennapi kenyérért való küzdelemben (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Igenis meg kell mutatnunk, hogy vagyunk olyanok, mint a zsidók és ha kell, különbek is vagyunk szorgalomban, tehetségben és rátermettségben. (Gr. Pálffy-Daim József: Akkor belerúgnak az emberbe, mert dolgozik!) De azt a keresztény fiatalságot, amely önmaga nem meri a harcot felvenni, én nem tudom a numerus elausussal sem megvédeni. (Ügy van! Ügy van!) Es aki erre rázza a fejét, annak ezt mondom: íme itt van &• 16 év példája. Míg keresztény fiaink, diplomás emberek, két-három diplomával 80 pengős nyomorult állásért kilincselnek, addig az a fiatalság, amelyet külföldre hajszoltunk, sokkal jobban megülése 1936 március $-án, kedden. állja a helyét a gazdasági életiben és megtalálja a boldogulás útját. Különben is a kormányzatnak nem csak az a feladata, hogy a 'beérkezetteket mindenképpen megvédje. A kormánynak meg kell látnia a kívülrekedteket is. Nem elég azt mondani: Megvédem az iparosokat, mint az ország értékes elemeit. Mi történik azokkal, — már sokan kérdezték — akik ezen a karómon kívül maradnak? Mert megtelt táblákat kifüggeszteni, tilalomfákat felállítani, bocsánat uraim, ez negatívum vagy legalábbis félmunka. Akkor meg kell látnunk azokat is, akiknek egy nagy hibájuk volt, hogy pár esztendővel később jöttek a világra mint az őket megelőző generáció. Elképzelem magam abba a helyzetbe, hogy kitanulok egy ipart, átesem a tanoncesztendő nehéz és keserves idején, kérem az iparengedélyt és akkor leeresztik előttem a megtelt táblát, azt mondván: nincs tovább. Azt mondom, akkor, rendben van, a törvény törvény, belnyugszom, nincs mit tenni. De mondják meg akkor annak a szerencsétlen embernek, mihez fogjon, hová menjen, merre tartson. A zárt szám konstruálása ebben a pillanatban szükséges, — magam is elfogadom — de ez csak félmunka. Igaza volt az előttem felszólalt t. képviselőtársamnak, aki azt mondotta, hogy ezt a törvényjavaslatot még ki kellene egészíteni azzal a másik törvényjavaslattal is, amelynek ezzel parallel kellett volna idejönni, s amely gondoskodott volna azokról a tömegekről, amelyek kívül maradtak. Méltóztatik megvédeni a kisipart. Ez helyes, de a miniszter úr éppen olyan jól tudja mint én, illetve valószínűleg még jobban tudja, hogy például a tanoncok száma Magyarországon rohamosan csökken. Ma Budapesten csak 14.000 tanonc van és ezeknek fele olyan kétségbeejtő helyzetben van, azoknak a kis tanoncoknak a sorsa olyan borzalmas, hogy nem is olyan nagy idő múlva, csak egy pár év múlva a kormányzatnak kell majd gondoskodni a kisipari utánpótlásról, önök nagyon jól tudják t. képviselőtársaim, hogy már megvan a kisiparos egyke, már nem vesz fel a kisiparos tanoncot, nem nevel tanoncot, a nagyiparban pedig már alig van szerepe a tanoncnak. Tessék megnézni a statisztikát. Ma még fontos a zári szám, de mi lesz egy pár esztendő múlva? Magának a kormánynak kell majd tanoncokat neveltetnie. Már előre látom azokat a tanoncotthonokat, amelyek majd arra szolgálnak, hogy a kisiparnak meg legyen a szükséges utánpótlása. Tudom, hogy fiatal generációnk, a mi fiaink nem nagyon lelkesednek ma a szabadság gondolatáért. (Horváth Zoltán: No, no!) Én így látom. Ügy látom, ma mindenki csak valami kis állásba akar bejutni. Az a 80—100 pengős fixum a mai fiatalságnak igen nagy vágya. A vidékről a falukból mindenhonnan erőteljes emberek jönnek fel Budapestre, akik mind csak egy kis állást, egy kis fixet, egy kis biztosat, egy kis nyugdíjat akarnak. Imrédy volt pénzügyminiszter úr ezzel a témával kapcsolatban egyszer azt mondotta itt, — nagyon helyesen állapította meg — hogy ebből a jelenségből azt látja, hogy a nemzet elfáradt és figyelmeztette a nemzetet, hogy erről tegyen le, a fiatalság szokjék le erről, mert ez nagyon szomorú jövőre fog vezetni. A természetben, amint már az előbb mondottam, minden a küzdelemre van berendezve. Tessék például az ügyvédet nézni. Az ügyvéd-