Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-77

48 Az országgyűlés képviselőházának Dulin Jenő: T. Képviselőház! A kormányzó úr ő főméltósága a királyi kormány előterjesztésére bizonyos kategóriákba tartozó deliktumokra amnesztiát rendelt el, következésképpen a királyii ügyészségek és a büntető bíróságok az amnesztia alá tartozó bűnügyekben sorra megszüntették az eljárást. A büntetendő cselekmények- tehát büntetiJijoffi szempontból végérvényes és megváltozhatatlan befejezéshez jutottak. Ez a befejezés azonban korántsem nyugtatta meg a közvéleményt, nem nyugtatta meg pedig azért, mert azok között, akik a törvénynyel súlyos összeütközésbe kerültek, számosan vannak olyanok, akiknek felelőssége a büntetőjog területén túl is jelentkezik. Ezek az egyének olyan díszes társadalmi pozíciót töltenek be, amely részükre közbizalmat és köztiszteletet biztosít, tehát elkerülhetetlen, hogy tényeiket, magatartásukat a büntető törvénykönyv paragrafusaitól függetlenítve, a tisztességnek, a becsületnek kényes mérlegén keresztül is vizsgálat tárgyává tehessük. EégIL igazság az, hogy az embertársak tisztelete m a közmegbecsülés nem attól a sokszor véletlen s égen vagy szerencsén múló köcrülménytől van függővé téve, hogy valaki lellen folyt-e bűnvádi eljárás, valaki volt-e büntető ítélet szenvedő alanya, mert hiszen igen sok eigyént láttunk, aki a legnagyobb köztiszteletnek, közmegbecsülésnek részese annak ellenére, hogy többízben volt már dolga a büntető (bíróságnál, viszont a büntetlen előéletű egyének közül is igen nagyszámmal akadnak olyanok, akiket a tisztességesebben gondolkozó társadalom jobban szeret magától minél távolabb látni. A magatartás, a viselkedés, a cselekedetek tehát azok, amelyek szerint meg kell bírálni ezeket az egyéneket. Akit kabátlopáson érnek a kávéházban, habár nem adják át a rendőrnek, az kétségtelenül tolvaj, az lis marad, nincs az az aktus, amely ebből a tolvajból valaha becsületes embert varázsoljon, (vitéz Scheftsik György: Nem szokták tudni!) Aki töltött revolverét az éjjeli szekrényen felejti és ezzel saját gyermekének halálát okozza, azt metgbüntetik, büntetett előéletűvé válik anélkül, hogy becsületében a legkevésbbé is csorbulna és kétségtelen, hogy nem megvetés, legfeljebb sajnálat kíséri Ahol tehát bármely oknál fogva a tisztességre és a megbecsülésre való alkalmatosságot kell vizsgálat tárgyává tenni, ott nem elégedhetünk meg a bűnügyi nyilvántartó jelentésével, isőt még csak azzal sem, hogy a büntetőjogi konzekvenciák szerencsés körülmények folytán elenyésztek* Ha van társadalmi réteg, ahol ez a kényesebb megbírálás helyet kell hogy fogjon, úgy kétségtelenül elsősorban a tisztviselőtársadalom az. Ugyanis a köztisztviselőknél a tisztességet, az egyéni becsületet a legszigorúbb kritika szemüvegéin keresztül is mindig makulátlannak kell találni. A tisztviselőtársadalmat kihangsúlyozottan megkülönböztetett tisztelet illeti. Tulajdonképpen a tisztviselői társadalom maga a működésben levő végrehajtó hatalom. A törvényhozó bölcsesége, jóindulata és szándéka mind elvész, ha a végrehajtó hatalomban hiba van, ha a tisztviselő nem hajtja végre, vagy nem helyesen hajtja végre a törvényhozó akaratát. Minden eszme, minden hazafias törekvés, minden nekilendülés szomorúan omlik össze, ha a tisztviselőtársadalomban elburjánzik az az elem, amely az esküjét sokkal kevésbbé becsüli, mint esetleg a saját önző érdekeit és saját magát botor módon, elvakultság, vagy más gyarlóság folytán a törvény fölé 77. ülése 1936 január 22-én, szerdán. ' emeli. Nincs szánandóbb és keservesebb látj vány, (vitéz Scheftsik György: Mint kabátot lopni! — Rassay Károly: Vannak szavazatlopók is! — Br. Berg Miksa; Mandátumtolvajok is vannak!) mint amikor egyes, a köztiszteletet és közbizalmat már régesrégen elvesztett tisztviselőket még mindig ott látunk a hatalom birtokában, arcukon bűntudattal és valami cinikus, torz mosollyal. (Kelemen Kornél: Kire vonatkozik ez? — Rassay Károly: Okiratot hamisító tisztviselőkre, akik amnesztiát kaptak!) T. Ház! A tisztviselőt az általános erkölcsi szabályokon kívül kétségkívül köti a hivatalos esküje. Ez az eskü az, amëly a tisztviselőt az államhatalom részesévé avatja, ezzel az esküvel válik jogos birtokosává a közbizalomnak és köztiszteletnek, annak a nagyrabecsülésnek, amellyel a tisztviselői kart az egész társadalom körülveszi. (Ügy van! Ügy van!) Az a tisztviselő azonban, aki ezt az esküt megszegi, méltatlanná válik ia> közbizalomra, sőt méltatlanná válik arra is, hogy a tisztességes, becsületes és minden nagyrabecsülésre érdemes tisztviselői kar között továbbra is helyet foglaljon. (Ügy van! Ügy van! — Rassay Károly: Ne adjanak neki amnesztiát! — Horváth Zoltán: Ezek elsőosztályú polgárok lesznek, teljes jogú pozitív magyarok, duplán! — Br. Berg Miksa: Az esküszegésért !) Az elmúlt képviselőválasztásokkal kapcsolatban több tisztviselő került vád alá, (Felkiáltások a jobboldaton: Aha! Ahá!) néha egészen közönséges, diffamáló bűncselekmények miatt. (Horváth Zoltán: Okirathamisítás ért! — Klein Antal: Elítélték őket! Horváth Zoltán: Ez több, mint a kabátlopás! — Egy hang a jobboldalon: Ne mondja!) Egyesek felett a büntetőbíróságok már hoztak ítéletet. (Ügy van! a baloldalon.) Senkinek ebben a hazában ezekben az ítéletekben öröme nem lehet. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Horváth Zoltán: Szégyen, gyalázat!) Mások ellen viszont a királyi ügyészségek a bizonyítékok egész halmazatát hozták fel és bizonyítékok komolyságát dokumentálandó, már vádiratokat is készítettek. Ezek a tisztviselők egy őrájuk nézve szerencsés véletlen, rájuk nézve végtelenül szerencséis körülmények folytán a büntetőjogi konzekvenciákat elkerülik. (Huszovszky Lajos: Honnan tudja, jogerős ítélet nélkül? — Horváth Zoltán: Vannak már elítéltek is! — (Zaj a jobboldalon. — Horváth Zoltán; Azért kell lefolytatni az eljárást!) T. Képviselőház! Ha a tisztviselő büntetendő cselekményt követ el, az kétszeres súllyal esik latba; hivatkozom az lő

1 kivételes és kiváltságos helyzetére, arra, hogy a kivételes megtiszteltetéssel és megbecsüléssel kivételes kötelességek is járnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) Az a tisztviselő, aki esküt tesz arra, hogy a törvényeket védeni fogja, a törvények akaratának érvényt szerez, nem keveredhetik abba az aljas és fonák helyzetbe, hogy ő'maga legyen az, aki a törvényt sárba gázolni segíti. (Nagy zaj.) Ez a tisztviselő, aki ezt megteszi, — azt hiszem, nincs közöttünk litt senki, aki ellenkező véleményen volna — esküszegő. (Zaj. — Br. Berg Miksa: Még most is ott ülnek a hivatalban!) Megszegte azt az esküt, amelyet ő a magyar törvények megtartására tett. (Egy hang a jobboldalon: Majd a bíróságok eldöntik! — Horváth Zoltán: Elvonták a bíróságok elől! Futni hagyták! — vitéz Scheftsik György: Es ha a halálraítélt kegyelmet kap? — Zaj a bal-