Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-96
564 Az országgyűlés képviselőházának akik erősebb államnak, erősebb nemzetnek, koncentráltabb állami és nemzeti gazdasági hatalomnak vagyunk hívei, százszázalékosan a közüzemek oldalán állunk; hirdetjük, hogy a szövetkezeteket igenis meg kell segíteni; hirdetjük, hogy az állami beavatkozás legalább olyan mértékben kell, hogy növekedjék, mint amilyen mértékben sikerült az állami közegek intelligenciáját gazdasági kérdésekben emelni. Baj mindig csak ott kezdődik, ahol túlzott állami beavatkozás esetében az állami közegnek nincsen meg a megfelelő tudása és intelligenciája a gazdasági problémák irányításához. Magán az elven azonban ez a szomorú tény semmi körülmények között nem változtat A tényen, hogy az államok merre fejlődnek, a tényen, hogy az állami hatalom koncentrálódik és kell, hogy koncentrálódjék az iparpolitika tekintetében, semmit sem változtat az, hogy ki kit hoz fel tekintélynek. Ez a könyvekkel való csapkodás, a Gilbert Miller-re való hivatkozás, vagy pláne a báró Eötvös Józsefre való hivatkozás, mint mondtam, lényegében igen furcsa szellemi játék. Hiszen ma, sajnos, vannak kultúrpolitikusok, akik azt állítják, hogy a magyar elemi iskola azért jó, mert báró Eötvös József csinálta meg. Bizonyos vagyok benne, hogy báró Eötvös József ma, 1936-ban, ilyet nem állítana. A tekintélyekre való hivatkozással nem lehet segíteni azon a tényen, amelyet végtelenül nagyrabeosült, állandóan idézett és az anglqmániáig menő angoltiszteletünkben is ki kell jelentenünk, hogy t. i. az 1914-es és az 1936-os Anglia között éppen ezeknek a közszabadságoknak tekintetében óriási különbség állt elő s hogy igenis az iparnak, a kereskedelemnek, a mezőgazdaságnak állami irányításában Angliában éppen úgy, mint a világ minden államában, az államhatalom és befolyás megerősödött. Az egyik legjobb és szerintem is végtelenül fontos bírálat, amely szintén nem a törvényjvaslattal magával foglalkozott, azt mondta, hogy a kisiparosság helyzetén valóban elsősorban a mezőgazdaság vásárlóerejének erős emelésével lehet segíteni. Ez tény, ezt azonban ennek a törvényjavaslatnak keretén belül megoldani semmi körülmények között nem lehet. A gyár és a detailkereskedelem kérdéséről is sok szó esett. Itt azonban az a szerény véleményem, hogy a kiskereskedelemmel szemben nem a nagy gyár áll. A kiskereskedelemmel szemben a bank áll, amelynek hatáskörébe, illetőleg tulajdonába tartozik ma az egész nagyipar. Míg ezt a kérdést nem rendezzük, aüdig egyáltalán nem lehet szó a helyzet javulásáról. Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam felszólalásának azért örülök végtelenül, mert politikamentesen legalább azt a jóindulatot és azt az irányzatot, amelyet a tör vény j avaslat képvisel, valóban elismerte. Bródy igen t. képviselőtársam az ipar- és kereskedelem szembeállításáról beszélt és azt mondotta: »nem kell kihasználni egyiket a másikellen«. Ez tény, ez helyes, de nem jelenti azt, hogy az egyik kihasználhatja a másikat (Helyeslés a jobboldalon.), ahogyan ez a kereskedelem részéről az 1922. évi XII. t.c.-kel való viszszaélés alakjában végig az egész országban mindenütt megtörtént. A vitában legnagyobbrészt csak Budapest helyzetéről volt szó; ez a kihasználás azonban a kisebb vidéki városokban különösen az áruházakon keresztül talán még johban kialakult és mégjobban megszorította a kisiparosságot, unint Budapesten. Bródy igen t. képviselőtársam 'beszédének utolsó, han'.'•• ülése 1936 február 25-én, kedden, gulatos részeire vonatkozólag csak annyit mondhatok, 'hogy a céhekről és vadmacskákról elmondott részeket illetően nem hiszem, hogy egyetlen képviselőtársunk volna itt a parlamentben, aki a régi céhek visszaállítását óhajtaná. Ez a másik oldalról igen hatályosan, igen jól kitalált jelszó volt csupán. A régi céhrendszer soha, sehol, semimi körülmények között vissza nem hozható. Az azonban, hogy a kisiparosságnak megengedtessék, t hogy önmaga egy bizonyos rendi erőbe magát megszervezze, hogy az ipartestületekben olyan erőt képviseljen, amellyel önmagát meg tudja védeni és bizonyos fokig az államot is [kényszeríteni tudja a maga. érdekeinek istápolására, feltétlenül helyes. Miért volna helyes az, hogy a munkásság szakszervezetekibe tömörülhet is ugyanakkor a kisiparosságnak ne legyen meg ugyanez az alkalma és miért ne volna helyes, hogy az országnak, egy munka-országnak minden ©gyes rétege önmagát megszervezze és a helyes egyensúlyt a dolgozó rétegek között ezen az alapon biztosítsa. (Buchinger Manó: Miért nem kapunk ilyen törvényjavaslatokat? — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Hát bizonyos érdekképviselet?! — Buchinger Manó: Ez a törvényjavaslat ezt lehetetlenné teszi!) A képviselő úr panaszkodni fog azért, hogy kap, most pedig azért panaszkodik, mert nem kap. (Gr. Festetics Domonkos: Manó, ne izgulj, kapsz még sokat! Meg sem fogod tudni emészteni azt a sok törvényjavaslatot! — Buchinger Manó; Ez a törvényjavaslat pont az ellenkezője annak, amit óhajtanak! Valószínűleg el fogja fogadni!) Gondolta a kénviselő úr, hogy nem fogadom el? (Buchinger Manó: Ha így beszél! Azt hittem, hogy nem fogadja el!) Magát a törvényjavaslatot illetően kétségtelenül helyesnek, fontosnak tartjuk az 1. %-i, amely mind az engedélyhez kötött iparnál, mind^ a képesítéshez kötött iparnál a közkereseti és a betéti társaságok működési lehetőségét megszünteti. Helyes ez, mert sem, a közkereseti, sem a betéti társaság munkája nem tud megegyezni a kisiparos belső munkafilozófiájával s a kisiparos munka-Drogrammjániak egyszerűen nem felel meg. Bródy igen t. képviselőtársam kritikáját azért tartom ebben az esetben túlélésnek, mert hiszen a szerzett jogokat — túlzott mértékben — igenis 'biztosítja ez a törvényjavaslat, illetőleg ez a szakasz. Biztosítja, mert hiszen új^ tagnak belépése esetén válik csak szükségessé egv bizonyos módosítás. Kétségtelen, hogy az 1922 : XII. te. vonatkozó szakaszait a végletekig kihasználták. (Müller Antal: Különösen az utóbbi években!) Kétségtelen dolog, hogy ezek a közkereseti és betéti társaságok strohmanokat állítottak az üzlet élére. Kétségtelen, hogy a kisiparosnak egy pár pengőt fizettek és ennek a pár pengőnek ellenértékeképpen beállítottak igen rosszul fizetett 'bérmunkásokat, akik a kereskedő uraknak ezeket a munkálatokat elvégezték, azt pedig senki sem mondhatja, hogy az 1922 : XII. te. nek az lett volna az intenciója, hogy ez történjék. A 2. §, amely ellen olyan sok szó hangzott el, amelyet olyan sokan és sokat támadtak, természetesen a törvényjavaslatnak egyik legjobb szakasza, mert egy pillanatig sem tudom elhinni, hogy egy tisztességes államhatalom azoknak a példáknak •alapján, amelyeket Bródy igen t. képviselőtársam, remélem, csak tréfából felhozott, (Bródy Ernő: De az életből!) családos emberektől, dolgozó emberektől az.
