Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

538 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1936 február 21-én, pénteken. iparügyi miniszter úrnak — ha azzal a joggal kellene élnem, hogy mint a kamara elnöke, én döntsek az ilyen kérdésekben, amikoris mindig attól kellene tartanom, hogy ez a döntés nem fogja azt a megnyugvást kelteni az érdekeltekben, mint amilyen megnyugvást a tisztességtelen verseny esetében való bíráskodás intézményének most már évek óta tartó funkcionálása során a királyi bírónak a közbenjötte jelentett. Nagyon kérném a mélyen t. miniszter urat, legyen kegyes ezt revízió tárgyává tenni és az eddig bevált módszert ezeknek az árrombolási eseteknek a megítélésére is fenntartani. Minél kevésbbé vagyok meggyőződve arról, hogy ezek a kérdések helyesen bírálhatók el a javaslat által szándékolt módon, annál inkább szeretném azt, hogy a királyi bíró pártatlansága, tárgyilagossága és mindenki előtt élvezett tekintélye fedezze azokat a pozitív, illetve meggyőződésem szerint a legtöbb esetben negatív ítéleteket, amelyeket hozni fognak és azt hiszem, a mélyen t. kormánynak is sokkal jobb volna, ha ezt az igen-igen nehéz kérdést a már kitaposott úton próbálná megoldani. Mélyen t. Képviselőház! Ezzel felszólalásom végére értem. Amint méltóztatnak látni, én főleg a liberalizmus szempontjából, a szabadság elveinek az érvényesítése szempontjából nézem a dolgokat és nem doktriner alapon, nem azért, mintha itt elméletekkel állanánk szemben, bár a szabadság, mint elmélet is olyan elmélet, amellyel szemben mindaz, amit itt megkísérelnek, hogy t. i. a fennálló tilalmak és rendeletek között hogyan lehet megtalálni a kibúvó utat, hogyan lehet visszaélni a paragrafusokkal, csak percekig való gondolkodás kérdése és ezekkel szemben a szabadság elvei mindig nagy fölényben vannak. Anglia egyik legtekintélyesebb embere, Sir Gilbert Murray, a nagy tudós és nagy politikus^ most ünnepelte születésének 75-ik évfordulóját és amikor az Egyetemek Liberalis Assoeiációi összeültek és ünnepelték, akkor beszédet tartott, amelyben a következőket mondotta: »Sokkal inkább, mint valaha, vagyok ma meggyőződve 'arról, hogy csakis ia liberalizmus elvei azok, amelyek -a világot azokból a bajokból, amelyekbe belekerültünk, képesek lepnének újból a nemzetek békés együttműködése, az egyes hivatási ágak prosperitása és a jólét felé vezetni.« Eötvös József báró azt mondotta a XIX. század uralkodó eszméiről szóló halhatatlan művében, hogy a nyugalomnak egyetlen biztos talpköve a szabadság. Ezt vallom én is, mert ez az igazság. En a szabadság elveit tartom egyedül igazságosnak, egyedül méltányosaknak, a nyugalmat egyedül biztosítóknak és miután a szabadság elvei ellen ebben «a törvényjavaslatban igen nagy jóindulattal bár, de sok olyan esetben is lényeges infrakció foglaltatik, amikor arra semmiféle szükség nincsen, ebből az okból nagy sajnálatomra nem fogadhatom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik Pintér József, képviselő úr. Pintér József: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy előttem szólott t. képviselőtársam ezt a javaslatot nem fogadta el. A bizottsági tárgyalás során az a látszat alakult ki, — miután a miniszter úr az ott elhangzott felszólalásokat a legliberálisabban akceptálta, hogy ez a javaslat talán egyike lesz azoknak a javaslatoknak, amelyek itt a Házban és kint, a közönség, főleg a kisiparosság körében egyhangú lelkesedéssel fogadtatnak. Az igen t. Ház tárgyalásai során is úgy láttam, az ellenzék részéről elhangzott felszólalásokiból, hogy ugyancsak elfogadják ezt a törvényjavaslatot. Éppen ezért végtelenül sajnálom, hogy Éber Antal igen t. képviselőtársam, akit az iparossághoz annyi szerető kötelék fűz, aki iránt az iparosság olyan ragaszkodással viseltetik, aki némiképpen hivatalosan is képviselője az, iparostársadalomnak, ezt a javaslatot nem fogadta el. Vannak talán ennek a javaslatnak kifogásolható részei, amelyeket a miniszter úrral való megbeszélés alapján itt a plénumban való előterjesztés útján módosítani lehetett volna, de kereken elvetni ezt a javaslatot: nem tudom, a kisiparosság mit fog ehhez szólni. A törvényjavaslat első hírére és a törvényjavaslat beterjesztése után a kisipari érdekképviseletek , a vidéki kisiparosok — amint ezt már az előttem felszólalt képviselő urak is elmondották itt a Házban —• egyhangú lelkesedéssel levelekben és sürgönyökben fordultak az iparügyi minisztériumhoz és a képviselőkhöz, örömüknek adva kifejezést a javaslat •beterjesztése felett és utasították a képviselőket, hogy a javaslatot feltétlenül pártolják itt a plénum előtt, mert ez a törvénytervezet azokat a két évtized óta hangoztatott iparoskívánságokat honorálja, amelyeknek teljesítése érdekében az ipartestületek és a nagyipart képviseletek búcsú járásokat rendeztek a miniszterelnökhöz és a miniszterekhez, amelyeknek teljesítése érdekében egyik gyűlés a másikat érte két évtizeden keresztül. Lázas elégedetlenség uralkodott a kisiparosok körében azoknak az intézkedéseknek a hiánya miatt, amelyeket a javaslat most magában foglal és két évtized után most arról kénytelenek meggyőződni, milyen rossz ez a törvényjavaslat, milyen jogsérelem éri őket e törvényjavaslat által, milyen nagy gazdasági szervezetlenségbe fognak zuhanni. Egyik igen t. képviselőtársam tegnap felhozta, hogy vissza fog vonulni a tőke. Eddig a kereskedők hajtották fel a kisiparosok részére a tőkét, amely azonban most vissza fog vonulni és így a kisiparosság nyomorúságba kerül. En azt hiszem, hogy a tőkének megvan a maga jó szimatja és ha a kisiparostársadalom a tőke számára ezután is elhelyezkedési terület lesz, akkor nem fog visszahúzódni a kisiparostársadalomtól. Éppen ezért sajnálom ennek a javaslatnak az elutasítását, de sajnálom azért is, mert Éber Antal igen t. képviselőtársam a 12. és 16. §-t hozta fel, mint olyan okot, amely miatt ez a javaslat szerinte feltétlenül elutasítandó. Amennyiben a zárt számról van szó, nem tudom, hogy a bécsi példa nyomán elégséges-e arra hivatkozni, hogy a portálok készítésére nem szabad behozni a zárt számot. A törvényjavaslatban ugyanis nincsen benne az, hogy ezentúl nem szabad üzleteket engedélyezni, amikor szükség van rájuk. A 16. § a kereskedői paragrafus. Nem tudom, hogy az iparostársadalomnak, amelynek működési területe annyira összezsugorodott az elszegényedés, az általános közgazdasági helyzet és az_ elhagyatottság folytán, nem életbevágóan jogos kívánsága-e az, hogy az a kis munkaterület, amely megmaradt, az övé legyen. Az elemi liberális szabadság megkívánja, hogy ez a munkaterület megmaradjon nekik a kereskedők beavatkozása nélkül. Az igen t. képviselőtársam többi érve a közgazdasági szükségletekről, a kereskedelmi és iparkamarában hozott ítéletekről, a köz-