Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

528 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1936 február 21-én, pénteken. konfekciós, a ruházati ipar terén a miniszter úr ezt rendeletével többé-kevésbbé már tényleg biztosította, de beszélnem kell, még pedig nem is a pillanatnyi helyzet szempontjából, hanem azoknak a tapasztalatoknak alapján, amelyeket főleg külföldön szereztem, az áruház-problémáról, mely probléma előtérbe fog lépni, ha egyszer a pénzpiac helyzete könynyebb lesz, különösen, ha a nagytőkének a gyáriparban való produktív elhelyezkedési lehetőségei kevésbbé lesznek, meg, mint ma, akár azért, mert gyáriparral az ország már szaturálva lesz, akár azért, mert a mai túlzott vámvédelem csökkentetik; mert hiszen egészen bizonyos,^ hogy a nagytőke legközelebbi elhelyezkedési területe a kereskedelem irányában lesz keresendő és az áruházak Magyarországon is meg fogják teremteni azt a szörnyű problémát, amelyet egészen közelről volt alkalmam az Amerikai Egyesült Államokban két ízben is szemlélni. Az Amerikai Egyesült Államokban először 1928-ban, a prosperitás korszakának tetőpontján jártam kint és azt láttam, hogy minden városnak nevezhető helységben minden utcasarkon ott volt már az az ötcentes vagy ötvencentes áruház, amely olcsó termékekkel elárasztotta a fogyasztást és teljes egészében, úgyszólván kivétel nélkül tönkretette az amerikai kiskereskedelmet. Ez már magában véve súlyos csapás egy országra, mert a kiskeres^ kedelem a nevelőiskolája a magasabbrendű kereskedelmi tevékenységnek. De nemcsak iskola, hanem egyúttal a vállalkozó szellemnek, az önálló polgári gondolatnak is olyan nélkülözhetetlen és pótolhatatlan hordozója, amelyet száz vagy ezer kulival dolgozó nagy áruházak ^ tevékenysége már nemzetnevelési szempontból sem tud semmikép sem pótolni. Amit a kisiparról mondottam, ugyanez áll a kiskereskedelemnek kispolgári exisztenciákat fenntartó és a nemzet szempontjából értéket jelentő tevékenységére. Volt azonban ennek az amerikai áruházrendszernek egy további konzekvenciája is: a publikum szaturáltatván árucikkekkel, megindult a részletfizetésre való vásárlás. Amikor 1930-ban és 1931-ben hosszabb időt töltött Amerikában, az amerikai gazdasági élet vezetői és legalaposabb ismerői az áruházrendszert jelölték meg az amerikai gazdasági és pénzügyi válság legsúlyosabb és legszörnyűbb kimélyítőjének. Mert mi következett be Amerikában? A cent-store-ban, a sarki áruházban mindenkinek, akinek jövedelme volt, volt már egy bizonyos 'kerethitele és nemcsak a szükséges árucikkeket, hanem a gramofontól a Ford-autóig mindenféle cikket rásóztak a hiszékeny és a konjunktúrában bízó közönségre. Az a kispolgár, vagy munkás, aki elvesztette kenyerét, lakását, tejszámláját és a specerájost még fizette és legelőször a cent-store-ban szüntette be a fizetéseket. Ennek konzekvenciája az volt, hogy ez a mammutkereskedelemmé nőtt áruházrendszér sem a bankok, sem a gyáripar felé nem tudott megfelelni fizetési kötelezettségeinek és végeredményben egészen a Federal Reserve szisztémáig megindult az összeomlásoknak az a lavinája, amelyet a könnyelmű kihitelezés, felesleges áruknak könnyelmű módon való vásárlása és az ilyen túldimenzionált ós mammutszervezetekbe tömörített kereskedelmi organizáció jelent egy országban. T. Ház! A miniszter úr maga is bevette javaslatába azt a pontot, amely szerint meghatározhatja az áruházak üzletvitelének módját. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék az áruházak részleteladási lehetőségeit megszüntetni. Az áruházak részletfizetésre való eladását egyszersmindenkorra lehetetlenné kell tenni, mert a könnyelmű emberrel szemben az áruházak ezt a lehetőséget 'hallatlan mértékben használják ki és én éppen Éber Antal igen t. képviselőtársam közbeszólása alapján _ óva^ intem az igen t. kormányt attól, hogy újabb áruházak engedélyezésébe belemenjen, mert újabb áruházak kreálása ebben az országban valóban katasztrofális konzekvenciákkal járhat mind a kiskereskedelem szempontjából, mind általában a kereskedelem egészséges és organikus fejlődése szempontjából. (Ügy van! a baloldalon.) Nem akarok szerzett jogokat érinteni. (Helyeslés.) Akinek van áruháza, tartsa fenn, legyen vele boldog, de további áruházakat ne •méltóztassék engedélyezni. Elismerem, hogy az áruháznak a fogyasztóközönség kényelme szempontjából és bizonyos árszabályozó tevékenység szempontjából is lehet jelentősége, (Egy hang a jobboldalon: Olcsóbb!) de ez a rendszer a minimumra korlátozandó és túltengését tolerálni nem szabad. En csak megemlítem például, — nem tudom' igaz-e, de szeretek a problémákról nyiltan beszélni — nem tartanám megengedhetőnek, ha pl. a Hangya Budapesten nagy áruházat próbálna nyitni. Nemeza^Hangya szerepe. A Hangya a falusi közönségnek megfelelő áron való ellátásával foglalkozik és ha a Hangyának szabad — nem tudom tervbe van-e véve, de ilyen híreket hallottam — ilyen terrénumra elkalandoznia, akkor valóban mindenkinek legalább ugyanennyi joga lesz erre. így olyan hibás és beteg irányzat fejlődnék ki, amellyel szemben határozottan állást kell foglalni. (Baross Gábor: Ez vonatkozik az Általános Fogyasztási Szövetkezetre is! — Müller Antal: Arra is!) Mindre. En nem teszek kiyételt, elvi állásponton állok és az áruházrendszer további fejlesztését tőlem telhetőleg minden erőmmel ellenzem, sőt egy ponton — ha vannak szerzett jogok — még ezeket i® korlátozandóknak tartom és ez a részletfizetésre való vásárlás. (Egy hang a középen: Ügy van! Uzsorarészletre dolgoznak!) Nagyon fontos volna, bár nem tartozik szorosan véve ennek a javaslatnak keretébe, a részletfizetésre való vásárlás kérdését a közérdeknek megfelelően szabályozni, (Fábián Béla: TJgy van!) mert főleg a hiszékeny falusi közönséggel szemben példátlan bajoknak volt ez már a kútforrása. (Felkiáltások jobbfelől: Könyvárusok! Traktorok!) Magam is tudnék példákat itt felsorolni — amelyek egészen hihetetlenek — arra, hogy egy élet verejtékes munkájával szerzett 20 hold fölei eesfce hogyan úszott el egy 600 pengő.; szecskavágó gépen. (Ügy van! Ügy var! jobbfelől!) Ebbe a kérdésbe bele kell nyúlni, ezt a kérdést szabályozni kell, éppen úgy, mint az ügynöki kérdést is, a könyvügynököfcnek ezt a ször^ nyű, valóban élőscliszerű fellépését, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — tisztelet a kivételeknek — amellyel «sokszor a legszentebb hazafias gondolatokkal visszaélve, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a közönség pénzét és türelmét a legkülönbözőbb módokon veszik igénybe és teszik próbára. T. Ház! Ennek az általam felolvasott módosításnak utolsó mondata ezt mondja (olvassa): »Ugyanilyen elbírálás és eljárás^ alá tartozik a gyáriparnak mindennemű kiskereskedelmi tevékenysége is.« , Szeretném,, ha