Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

520 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1936 február 21-én, pénteken. tárgyalása alkalmával már is elhangzott és még elhangozandó kortesízű; szólamokkal. A javaslat szövege, indokolása, referátuma és a miniszteri magyarázat, az, amit eddig hallottunk és olvastunk, adós maradt egy nagy felelettel, azzal, hogy hol van a javaslatban elrejtve a segítés módja. Talán volnának olyan kegyesek a javaslat nagyszámú apái, anyái, bábái, volna kegyes a nagykiterjedésű rokonság közül valaki és végre egyszer elárulná, hogy hol bujkál a paragrafusok között az a komoly segíteniakarás, amelyről olyan sok szép és színes^ frázist hallottunk és hallunk. Tessék ezt megmondani, mi kapacitábilis emberek vagyunk, tessék felfedni ezt a szent titkot és megmutatni, hogy a paragrafusok között hol van elrejtve a kisipar megmentése, hol kap a kisiparos munkát, hol kap vásárlót, megrendelőt, hol kap pénzbeli könnyítéseket! Méltóztassék erre rámutatni és akkor rögtön közeledtünk egymáshoz és semmi akadálya sem lesz annak, hogy mi is hozzájáruljunk a kisipar megmentéséhez. De addig, ameddig ezzel a szent titokkal nekünk adósok maradnak, amíg nem mondják meg nekünk, hol van ez a paragrafusok között elrejtve, — mert azt hiszem, Müller képviselőtársam sem tudná megmondani, (Müller Antal: De igenis, tudom!) hogy hol van elrejtve az iparosanentés effektív része, — addig ne kívánják tőlünk, hogy mi az ilyen játékbán közreműködésünkkel résztvegyünk. Kérdem: ha a javaslat törvénnyé válik, lesz-e a kisiparosnak több vásárlója, több megrendelője és nagyobb forgalma? (Müller Antal: Lesz! — Farkas István: Kevesebb lesz, mint ma!) Erre tessék nekem válaszolni, mert ma ez t a probléma, nem pedig az, hogy legyen-e segédvizsga vagy mes tervi/sga, legyen-e a foglalkozástól való eltiltás. Nem ezek ma a problémák, esetleg később azok lesznek, nem tudom, talán valamikor, ha ezt alá tudják támasztani olyan érvekkel, hogy minderre szükség van, de eddig nem támasztották alá, ma pedig mások a problémák, az a probléma, hogy tudunk-e a kisiparos^ kezébe kenyeret adni, tudunk-e neki munkát juttatni, tudjuk-e őt bekapcsolni a gazdasági élet vérkeringésébe, tudjuk-e a kisipart és a kiskereskedelmet szervesen bekapcsolni a gazdasági élet vérkeringésébe, hogy módja legyen résztvenni a termelésben és módja legyen meríteni a termelés eredményeiből. Tehát elsősorban és mindent megelőzően az ipar foglalkoztatása a főkérdés. Ezt el lehet érni közvetlen és közvetett úton. A közvetlen út, mint mondottam, a fogyasztóképesség helyreállítása, amihez messzemenő gazdasági és szociális törvényalkotás szükséges. E nélkül nem megy. Ez a kérdés különben szorosau. összefügg a falusi és városi munkásság kereseti viszonyaival is. Ott, ahol a legfőbb kincs, a cselekvő eleven emberi munkaerő elveszítette értékét, mindennek el kell sorvadnia, ami körülötte van és végső eredményben, nem 'mondom, hogy napok vagy évek alatt, de idők folyamán magának az államnak is el kell sorvadnia. Ott, ahol százezernyi család háztartása állandó deficittel küzd, maga az államháztartás sem lehet szilárd, hiszen a munkabérek, a fizetések, tehát a tömeg jövedelem alkotják azokat a hajszálereket, amelyek az állam: egész testét táplálják. Ha ezek a hajszálerek elpusztulnak, akkor szép lassan megindul egy bomlási folyamat és ennek a vége, mint a fizikai életnek is, a halál. Ha közvetve segíteni akarunk a kisiparosokon, akkor a t. kormány figyelmébe ajánlom a komoly kisipari hitel kérdésének a megoldását, az olcsó pénzt, az olcsó anyag- és áruhitelt, hosszabb lejárattal. Ez volna talán az első lépés, ez volna az első kérdés. Pontos volna ezenkívül ezen a téren is bizonyosfokú védettség, úgy, mint a gazdáknál van. (Farkas István: Ügy van!) Itt a képviselőházban halljuk a gyönyörű szónoklatokat a 'kisiparosvédelemről, kint az országban meg a végrehajtók nagy ármádiája állandóan a kisiparosok ajtaján kopogtat és hordja el a kisiparosok apró holmiait. Hogyan méltóztatik itt az összefüggést megindokolni? Hogyan lehet az egyik oldalon így, a másik oldalon pedig amúgy eljárni? lit beszélünk a kisiparosmentésről, kint az országban pedig a végrehajtók százával teszik tönkre a kisiparosokat. (Farkas István: A nagygazdák kapnak' adósságmentességet, a kisipar nem!) El tudom képzelni a kisiparos- és kiskereskedelemmentést úgy is, ahogyan például a mezőgazdaság megmentésére siettek. Néhány esztendő alatt, körülbelül tíz év alatt, egymilliárd pengőnél nagyobb összeget tesz ki az a támogatás, amelyet a mezőgazdaság és főképpen a nagybirtok (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldcdon.) az államtól, tehát közpénzből kapott. (Farkas István: Csak a nagybirtok! A kisparaszt nem kapott semmit sem!) El f

kell ismernem, a kisiparos- és kiskereskedőtársadalomnak is adtak ilyen segítséget, 250.000 pengőt adtak körülbelül 400.000 kisiparosnak és kiskereskedőnek, tehát átlag egy pengőnél jóval kevesebb esett egyre, ez volt a fejátlag. A mezőgazdaság mentését is meg lehetne érteni és helyeselni lehetne, no, de akkor viszsza kellene térnünk legalábbis a fiziókráciához, Quesnay álláspontjára és elméletére, amely szerint minden jó, ami a földből származik, minden előny a földé, de akkor legyen minden teher is a földé. Egymilliárd pengőt építenek be, fordítanak a mezőgazdaság támogatására, ugyanakkor azonban azt látjuk, hogy a mezőgazdaság jóval 10 százalékon alul járul hozzá az állam fenntartásához, a közterhekhez. Amikor ezt látjuk, akkor ilyen milliárdos befektetéseket, ilyen milliárdos támogatást más termelő rétegek, más társadalmi osztályok rovására, nem lehet helyeselni. Ez a válaszunk arra, amikor nekünk azt mondják, hogy mi nem akarunk segíteni a mezőgazdaságon. Hogyne akarnánk! Akarunk és akartunk, de nem a városi, nem a falusi fogyasztó, nem más társadalmi, más termelési osztályok rovására, azoknak zsebéből, amikor a legíixebb, legnagyobb jövedelemforrás és a legbiztosabb vagyon ma még mindig a földtulajdon. (Farkas István: És a ház!) Kérdem tehát, nem lehetne-e komolyan arra gondolni, hogy a kisiparnak és kiskereskedelemnek ne filléreket és ne alamizsnát osztogassanak, hanem ha azt fontosnak tartják, mint ahogyan fontos, felismert fontosságának arányában siessenek támogatására (

Nem lehetne valamit az adózás terén könynyíteni a kisipar terhein? (Farkas István: Progresszív adót a nagybirtoknál!) Mellékesen már megjegyezték itt tegnap, hogy a kisipar adóterhei túlságosan súlyosak, majdnem elviselhetetlenek, de csak mellékes, szempontként kezelték ezt a kérdést. En ezt főszempontnak tartom. Tessék az adózás terén könnyítéseket adni a kisiparnak, hiszen — hogy egyebet ne említsek — már csak a forgalmi ad ók is súlyosan nyomják a kisipart, különösen amióta behozták a fázisrendszert és egyes nyersanyagok