Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-94

514 Az országgyűlés képviselőházának 9A. ülése 1986 február 20-án, csütörtökön. relinezem ma is, mert ebben a tekintetben nincsen semmi megkötöttség. Lehetetlenség az, hogy például egy gyár 5—6 képesített ipari szakra rendezkedjék be és mindegyikben foglalkoztasson segédeket, amikor azt a munkát talán éppen a kisiparosságnak juttathatná. Szerintem a gyáraknak csak az üzembiztonságot célzó munkákat, a sürgős javítási munkákat volna szabad elvégezniük, a többi munkát pedig adják az arra jogosított képesített iparosoknak. Ugyanennek a szakasznak a második mondata intézkedik azokról a sérelmekről, amelyek a kádáriparosokat érték az előző törvénynél fogva. Az előző törvény ugyanis kimondotta, hogy készítményeinek burkolatát mindenki sajátmaga állíthatja elő. így azután bekövetkezett az, hogy a borkereskedők az ipartörvény értelmében egészen nyugodtan kádárműhelyeket állíthattak fel, minden képesítésnélküli munkásokat alkalmazhattak, ami a képesített iparnak nagy kárára volt. örültem, amikor láttam, hogy ez a törvényjavaslat ezt teljesen kiküszöbölte és mélyen sajnálom, hogy a bizottságban egy olyan módosítást szúrtak be a javaslatba, amely módosítás éppen a kádáripartestület véleménye szerint még rosszabbá tenné a helyzetüket, mint amilyen az azelőtt volt. Az »új« szó van ugyanis beszúrva ezen a helyen a javaslatba, az illetők tehát minden javítást a jövőben is elvégezhetnek. T. Ház! A törvényjavaslat 47. §-át sokan sérelmesnek találják, az én szerény véleményem szerint azonban ez a szakasz igazán nagyon helyes intézkedést tartalmaz, mert ezzel lehet a kereskedelmet hatáskörébe, munkakörébe viszszaszorítani. Be ugyancsak rátérek arra is, hogy a kereskedelem érdekeit is meg kell védeni. Én nem vagyok egyoldalú és nem vagyok elfogult ebben a tekintetben. Amint kívánom az iparosság részére, hogy az ipar területét engedjük át és hagyjuk meg az iparnak, éppen olyan joggal követelem, hogy a kereskedelem részére is biztosítsuk, hogy a kereskedelmet ő folytathassa. (Helyeslés a balközépen.) Éppen ezért nagy örömmel üdvözlöm azt a javaslatot, amelyet éppen t. képviselőtársaim részéről nyújtottak be és amely arra irányul, hogy ne engedtessék meg, hogy a gyárak kereskedelmi tevékenységet folytassanak. (Helyeslés a balközépen.) Könnyű konkurrálnia a kereskedelemmel annak, aki maga gyártja azt az árut, akinek sokkal kevesebbet tesznek ki a rezsiköltségei és általában kiadási tételei... (Propper Sándor: Akkor az iparos, a szabó, a cipész csak megrendelésre dolgozhat?) Megrendelésre. (Propper Sándor: Csak megrendelésre? Nem adhatja el a cipőket? — Zaj.) Azt mondom, hogy a kereskedők érdekeit is meg akarom védeni. Meg akarom védeni érdekeiket a nagy áruházak túlzott konkurrenciájával szemben iö. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Nem arról van szó!) Ma már ugyanis a szakkereskedelem — mert itt is disztingválnunk kell — úgyszólván nem tud megélni, mert a nagy áruházak minden lehetőséget megragadnak, (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! Ez igaz! Agyonnyomják!) mindent elkövetnek a szakkereskedelem ellen és olyan konkurrenciát csinálnak, amivel nem tud megbirkózni az a kereskedelem, amely tisztességesen fizeti alkalmazottait, adóját, boltbérét és egyebeket. Amint az ipar hatáskörét körülírják, megvédjük, ugyanúgy védjük meg a kereskedelmét is. (Zaj.) A szakasz a. miniszter úrra bízza azt, hogy a most szerzett jog alapján működő kereskedők mennyi ideig folytathatják még a képesítésihez kötött ipart. En ereszemről ezt természetesen a legrövidebb időben szabnám meg és nekik is lehetőséget kell adni, hogy mestervizsgát tehessenek. Azok, akik hosszú, éveiken áfc foglalkoztak ezzel a kérdéssel, akik azt állítják maijukról, hogy szakemberek, ám tessék, most itt van a törvény, igazolják és mutassák be az ő szakképzettségüket. Üdvözölni fogok mindenkit, aki ennek a vizsgának meg tud felelni. {Fábián Béla közbeszól.) En csak megemlítem, »hogy az üzletnek dolgozó iparosokkal ülést tartottam és mondhatom, hogy ők örülnek a legjobban ennek a javaslatnak és előttem igazolták, hogy tavasszal, amikor eredetileg akarta a miniszter úr a kontárkérdést szabályozni, a kereskedelem rájuk parancsolt, hogy vagy aláírják azokat taz íveket, amelyekben kérik, hogy a 47. § maradjon érintetlenül, vagy pedig nem adnak nekik munkát. Ez tény (Gr. Festetics Domonkos: Terror!), megtörtént dolog, az iparosok tudják igazolni. Bocsánatot kérek, ia mai kenyértelens égben az a szegény kisiparos kénytelen volt meggyőződése ellenére aláírni, hogy ő nem akarja a 47. $ megváltoztatását. Állítom, hogy ez a.z, egyik legjobb szakasz, amelyet a törvényjavaslat hoz. Ami az iparjog elvonását illeti, uszintén szólva, az első pillanatban én is megdöbbentem, mert amikor a lapokból ezt olvastam» a törvénytervezetet nem ismertem. Megdöbbentem, hogy vájjon hogyan lesz, ha iparjog elvonásokkal dolgoznak, akkor az iparosok százai áldozatul eshetnek ennek. Amikor azután olvastam itt a javaslatból, hogy államellenes cselekmények, szemérem elleni bűnoselegmények, azután nyereségvágyból elkövetett bűncselekmények és jogerősen legalább három hónapra való elítélés ténye kívántatik meg (Bródy Ernő: Ez az egyik része a dolognak! — Dinnyés Lajos: Nőragadás!), akkor beláttam, hogy ez olyan súlyos kitétel, amelytől nem féltem az iparosságot, de az iparosság maga is azt mondja, hogy ez a kitétel őket nem érinti. (Halljuk! Haltjuk! a baloldalon.) A szakasz második része volt aggályos, ahol a szakmái megbízhatóságról volt szó. (Bródy Ernő: Ott van a baj!) En az albizottságban a miniszter úrhoz kérdést is intéztem, hoigy mi lesz azzal, aki ipari kihágást követ el, mert az iparos a legkönnyebben foeleeshetik ipari kihágásba vagy egyéb kihágásokba és tudjuk, hogy most az iparosság nagyon sok vexaturának van kitéve. A miniszter úr megnyugtatott, hogy a szakmai megbízhatóság körül lesz írva. (Rassay Károly: Hol?) A végrehajtási utasításban. (Rassay Károly: Ez már igazán a törvénybe való!) Azt mondotta, hogy ezek az ipari kihágási kérdések egyáltalában nem számítanak ide. (Rassay Károly: Ez már igazán a törvénybe való! — Zaj a baloldalon.) En is örülnék annak, hogy ezt a törvénybe beírjuk! (Rassay Károly: Ha már exisztenciákról van szó!) Nem tudom, adtak-e be ilyen módosító javaslatot, mert ha nem adtak be, akkor sajnos, elkéstünk (Zaj.), akkor már csak a végrehajtási utasításba kerülhet az be, vagy pedig a miniszter urat meggyőzzük és az előadó úrral^ fog ilyen módosítást beadatni. (Dinnyés Lajos: — Hol az előadó úr? — Rassay Károly: Tessék azt betenni, hogy bűntett vagy vétség!) De ha még ez így is van, akkor is mindnyájunkat meggyőzhet az (Györki Imre: Szégyeli enynyire támogatni!), hogy a szakmai megbízhatóság kérdését ahhoz köti a javaslat, hogy há-