Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-94

Az országgyűlés képviselőházának 94. uak, a 12. §, amely az ipari zárt számot hozza be az egyes városokra, 'községekre nézve. (Meskó Rudolf: Most is megvan!) A régi törvény alapján az engedélyhez kötött iparoknál ezt a kérdést illető közületek t szabályozták. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Most is esak arról van szó! Most is csak engedélyhez kötött iparokról van szó!) Jelenleg éppen ezekre az engedélyhez kötött iparokra nézve a miniszter úr hatáskörébe megy át ez az eddig az autonóm testületek kezében lévő jog. De esak részben. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem ez van a javaslatban. Tessék elolvasni! — Zaj.) Sokszor elolvastam és így olvastam. (Halljuk! Halljuk!) A miniszter úrnak megvan a joga arra, hogy amennyiben nincs meghatározva a szabályrendeletben az engedélyek száma, meghatározza egy helyre vonatkozóan, hogy ebben vagy abban az iparágban hány engedély adható ki. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ha a város nem akarja meghatározni! — Rassay Károly: Erről van szó! — Zaj.) Ha a város úgy ítéli meg a helyzetet, hogy nincsen szükség az iparosok számának korlátozására, akkor a miniszter úrna'k mindig joga van ezt másképpen csinálni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: ErrőF van szó!) Éppen ez az, ami ellen kifogást emelek, azért, mert először is mind általában a közigazgatásban, mind az ipari közigazgatásban az atutonómiáknak a lehetőség szerint való respektálását tartom helyesnek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Nagyon helyes!) Az egész

# magyar jogfejlődés ezen alapszik. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Benne is van!) Ezt a jogot tehát teljesen az autonómiákra bíznám, legfeljebb azzal a megszorítással, hogy bizonyos felébbviteli fórum legyen a miniszter úr. De egyébként nem tartom helyesnek, hogy ez csak úgy sponte sua történjék. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ha a miniszter kijelöli azt az ipart, amelynél zárt számot kell megállapítani és a város ezt nem teszi meg, akkor valakinek meg kell állapítania! — Rassay Károly: Ez játék a szavakkal! Itt a miniszter akarata érvényesül! — Zaj. — Elnök csenget.) T. miniszter úr, hogy triviálisan fejezzem ki magamat, itt van a kutya eltemetve.. Ezt autonómia ellenesnek tartom, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) azért nem fogadom el, a miniszter úr pedig azért tartja helyesnek — és itt megint nem attól féle'k, hogy a jelenlegi miniszter úr ... (Zaj a jobboldalon. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A jelenlegi miniszter mindig kivétel, azt tudjuk!) Én eléggé támadom a mostani kormányt, de éppen azért megengedhetem magamnak, hogy elismerjem: a miniszter úr ipari kérdésekben elsőrangú szakértő. De nyitva látom a lehetőségét annak, hogy valamikor esetleg aszerint állapítják meg az iparoknak a számát, hogy a városban a Nep. képviselő pött-e be — vagy lehet, hogy az akkori többség mi leszünk. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Rassay Károly: Hallottuk mi ezt Bethlen idejében mondani! — Fábián Béla: Hallottunk a barom orvosokról!) Mindenesetre attól lehet tartani. Vagy tegyük fel, hogy ott van a birtokban lévő iparosság az illető városban vagy községben, amelynek természetesen nem kellemes, hogy konkurrensei

: támadnak. Azok természetesen azt fogják szorgalmazni a miniszter úrnál, hogy ne engedélyezzenek többet. Azután jön egy választás és ott az iparosság, egyáltalában az ellenzék többsége kerül, ak'kor bizony engedélyezni fogják az iparokat, amennyit csak ése 1936 február 20-án, csütörtökön. 509 akarnak — ha jól viselkednek. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De fordítva is lehet! Például a városokban! — Rassay Károly: Azért nem kell zártszám!) Mindén- lehet. A városokban egy-egy képviselőtestületben minden párt, minden foglalkozási ág képviselve van, nemcsak az érdekelt iparosok. Ott képviselve van a város társadalmának minden rétege. A képviselőtestület is tévedhet és lehet igazságtalan, de mégis csak az az érzésük, hogy így valahogy a maguk sorsáról maguk döntenek. Mindig helyesebbnek tartom ezt a demokratikusabb módszert annál a módszernél, amikor egy ember, akármilyen kiváló legyen is, felülről intézkedik. Az engedélyhez kötött iparokhoz tartozik a szálloda-, a fogadósipar is. Éppen ott látom idegenforgalmi szempontból nagy előnyét annak, hogy teljesen érvényesüljön a szabad verseny.Tudjuk nagyon jól, hogy Magyarország vidéki városaink nagyrészében milyen pocsék szállodák vannak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Eddig szabad verseny volt!) Éppen a szabadverseny folytán egyes helyeken vállalkozókedvű emberek építettek modern, a kor igényeinek teljesen megfelelő szállodákat, így például Egerben is építettek, ahol azelőtt poloskamentes szobát nem lehetett kapni. Amióta a Korona megnyílt, azóta a többi szállodák is poloskamentesek. (Farkasí'alvi Farkas Géza: Szabadverseny nélkül nincs élet!) Ne mondja nekem azt senki, hogy okvetlenül a legiparkodóbb, a legügyesebb, a szakmájukat legjobban értő iparosokat fogják megvédeni, akik birtokban vannak; sőt ellenkezőleg, megakadályozzák a törekvő, dolgozni akaró és tudó fiatalságot, amely fiatalság esetleg modernebbül gondolkozik és dolgozik, jobban ismeri és fejleszti az ipart. Attól félek, hogy ez a szakasz bizonyos fokú megkövesedésnek és megcsontosodásnak okozója lehet. De politikai szempontból szintén aggályosnak tartom ezt a szakaszt, éppen a központi hatalom túlzott érvényesülése miatt. Ezért nem fogadhatom el ezt a szakaszt sem és ezért tartom veszélyesnek. Eljutottunk ezzel a 19. §-hoz, amely szintén egyike a kiemelt szakaszoknak s amely szakasz új fogalmat statuál a magyar törvénytárban: a szakmai megbízhatóság fogalmát. Elismerem, hogy a szakmai megbízhatóság igen tetszetős fogalom, igen szép dolog s a nagyközönség felé mindenesetre van bizonyos visszhangja, ha azt mondjuk: szakmai megbízhatóság. Csakhogy a szakmai megbízhatóság megállapításánál, illetőleg a szakmai megbízhatóság ellen történő vétségeknél nagyon nehéz az igazságot megállapítani. Eddig nem volt olyan nagy fontossága ennek a dolognak, mert többnyire olyan kis kihágásokról volt szó, amelyeket még ha igazságtalanul is, de egy Pár pengő pénzbüntetés lefizetésével rendesen el lehetett intézni. De most vegyük csak azt az esetet, hogy pl. egy hentes vagy egy mészáros leakaszt a boltjában egy darab húst a falról, vérfolt van, odajön az ellenőr, megbírságolja a hentest és ő nem fellebbez. Vagy itt van a szabóipar. Müller Antal képviselőtársunk éppen a szabóiparról beszélt. A szabó megrendeli a cérnát a gyártól, nem tehet a minőségéről, megvarrja szépen a ruhát, a ruha mégis elszakad a kundschafton. (Bródy Ernő: Az elszakíthatatlan elszakad!) Megállapítják vele szemben — képviselőtársam tudja, hogy ezt nagyon könynyen meg lehet állapítani — a szakmai meg72*