Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

480 Az országgyűlés képviselőházának 93 hang jobbfelől: Columbus!) Es abban is igaza van Payr Hugó képviselőtársamnak, hogy min­dig az bukik meg:, aki kormányon van, mert aki nincs kormányon, az nem bukhatik meg. (Élénk derültség és éljenzés jobbfelől és a kö­zépen. — Dinnyés Lajos: Történelmi igazság! — Haám Artúr: Eckhardt nem fog megbukni, az biztos!) Befejezem válaszomat. Örömmel állapítom, meg, hogy a képviselő úr tárgyilagos igyeke­zett lenni, de még nagyobb örömmel állapítom meg, hogy sikert nem ért el. (Élénk derültség és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Mél­tóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz. joga. Payr Hugó: T. Képviselőház! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljunk még né­hány viccet!) A t. miniszterelnök úr válaszát azzal kezdte, hogy felszólalásommal a minisz­terelnöki tekintély lejáratását céloztam. (Ügy van! Ügy van! a jobbodalon és a középen.) Mél­tóztassék megengedni annak megállapítását, hogy a világon mindenféle tekintélyt csak az járathat le, aki annak a tekintélynek birto­kosa és azt őrizni hivatva van. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget.) Helyt nem álló vádakkal tekintélyt lejáratni nem lehet. Ha tehát az, amit mondottam, nem áll fenn, ha az a differencia a miniszterelnöki beszédek és a kormányzatig cselekedetek között, amelyről beszéltem, nem áll fenn, akkor nem értem el célomat, (Zajos felkiáltások a jobb­oldalon és a középen: Nem is érte el! Ügy van! Ügy van!) de akármit mondanak is a túloldalon ülő képviselőtársaim, az ország közvéleményé­nek ez a hangulata (Élénk ellentmondások jobb­felől.) és azt hiszem helyes és okos dolog, ha ennek a közvéleménynek adtam kifejezést. (Nagy zaj és ellentmondások a jobboldalon és a középen. — Egy hang jobbfelől: Nem ismeri az ország közvéleményét!) Azt mondja ta miniszterelnök úr, hogy a nemzeti munkaterv naigyrésze letárgyaltatott. Engedelmet kérők, ha a nemzeti munkaterv nagy része valóban letárgyaltatott és csak eny­nyit értünk el vele. akkor attól félek, hogy eb­ben a munkatervben valami baj van, hogy az hiányos és nem alkalmas arrai, hogy az ország közállapotait gazdasági és politikai viszonyait mégjavítsa, (Zaj és mozgás a jobboldalon és a középen. — Egy hang: Várja meg^ a végét!) nem alkalmas arra, hogy erre a munkatervre építsék fel Magyarországot. (Folytonos zaj a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget.) Van egy ellenmondás a miniszterelnök úr­niaík ebben iái bőszedében is. Azt mondja a mi­niszterelnök úr, hogy a munkaterv legnagyobb része letárgyaltatott ( vitéz Scheftsik György: Ami erre az időszakra vonatkozik!) és a követ­kező mondatában azt mondja, hogy a^ reform­korszak még csak a kezdetén van, tehát a Pro­gramm jelentékeny része még nem tárgyalta­tott le. (Nagy zaj. — Egy hang jobbfelől: Ra­bulisztika!) Beszélt a miniszterelnök úr arról is, hioigy a pártját, a fajvédő pártot azért osz­lattál fel, hogy annak az eszmekörnak, amely­nek szolgálatában állt, (vitéz Gömbös Gyula minisztereinök: Kihagyott egy mondatot a képviselő úr!) nagyobb szolgálatot tegyen ab­ban a pártban. (Folytonos zaj! — Gr. Festetics Domonkos: Ez iaz objektivitás!) Erre az a válaszom, hogy a miniszterelnök , ülése 1936 február 19-én, szerdán. úr akkor talán megtévesztette pártjának akkori vezető tagjait és nem mondotta meg nekik, hogy ö be akarja csempészni ezt az eszmekört abba a pártba, (vitéz Gömbös Gyula miniszter­elnök: Olvassa el a beszédemet!) amely közép­utas politikát szolgált, nem tagadom. Ez nem szégyen, a túloldali urak legnagyobb része szintén szolgálta ezt a politikát abban a párt­ban, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a kö­zépen: Nem egészen!) amely izgalmaktól és revolúciós mozgalmaktól mentes politikát akart szolgálni. A miniszterelnök úr vsszatért az egy esz­tendővel ezelőtt történtekre és szemrehányást tett, hogy bizonyos frakciók miatt, — amelyek alatt nyilván az én csekélységemet és néhány barátomat értette, (Felkiáltások jobbfelől: Úgy van! Csekélység! — Nagy zaj.) — úgy érezte, hogy pártját nem tudta nyugodtan és biztosan kormányozni. Ugyanezen a helyen azt is mon­dotta, hogy a hurokvetőkkel le akart számolni. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Nem magáról be­szélt! Ne vegye magára!) Le kell szögeznem azt az egyet, hogy a miniszterelnök úrnak szám­talan törvényjavaslatát az ő hátamögött ülvén, jóérzéssel, meggyőződéssel, megszavaztam eb­ben a Képviselőházban. Voltak azonban javas­latok, amelyeknél az én lelkiismereti meg­győződésem és törvényhozói kötelezettségem azt diktálta, hogy forduljak szembe a minisz­terelnök úrral. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Soha hurokvetésre nem vállalkoztam, mindig nyíltan és becsületesen odamentem eléje és ki­fogásaimat elmondtam szemtől-szembe, négy­szemközt és pártértekezleten, nyiltan egyaránt. (Folytonos zaj.) A miniszterelnök úr azt mondja, hogy ő az ország érdekében valónak tartotta azt az eljá­rást, amelyet egy évvel ezelőtt a képviselőház feloszlatásakor követet. Lehet, nem is vonom kétségbe. Csak egy baj van: nekünk más a né­zetünk (Felkiáltások a jobboldalon: Nem baj!) és nincs hivatva ő egyedül eldönteni azt, hogy mi az ország igazi érdeke, amint mi sem arro­gáljuk magiunknak azt a. jogot, (Felkiáltások jobbfelől: Hiszen egyedül van!) hogy a saját politikai véleményünk az egyedül helyes, biz­tos és jó. (Gr. Festetics Domonkos: Jó nagy mosakodás!) Szó volt arról, hogy egy esztendővel ezelőtt szemrehányást tettünk a mi niez ter elnök úrnak azért, mert Eckhardt Tiborral szövetséget kö­tött, vagy — bocsánatot kérek a szóért — pak­lizott. Emlékeztetem a miniszterelnök urat arra, hogy azon a két pártértekezleten, amelyeken erről szó volt, az Eckhardt-féle szövetség ellen a pártnak igenis több olyan tagja szólalt fel, aki ma is ott ül a miniszterelnök úr mögött; és abban a pártban tisztséget is visel, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Halljuk! Hall­juk! — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk a sze­mélyeket! — Farkas Elemér: Ki volt?) Kép­viselőtársam ne tiltakozzék. En azokat akkor figyelmeztettem és felszólalásomban szóról­szóra azt mondtam, hogy Eckhardt Tibornak joga, sőt kötelessége a nemzeti egység pártját támadni, lévén ő ellenzéki képviselő', tőle ezt senki rossznéven nem veheti. Rossznéven csak azt vettem, hogy a miniszterelnök úr Eckhardt Tiborral paklizik és köt szövetséget (Zaj és derültség a jobboldalon.) ugyanakkor, amikor annaík a pártnak, amelyben akkor voltam, ve­zére és miniszterelnöke maradt. (Eckhardt Ti­bor: Kár volt rossznéven venni, Hugó! Nem volt az komoly! — Derültség. — vitéz Gömbös

Next

/
Oldalképek
Tartalom