Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-77
38 Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1936 január 22-én, szerdán. komplexumban marad meg 1 . (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy a felszabadult vagyon egyrészének eladásából a hitbizományi birtokos erdőbirtokot vásároljon, vagy pedig fásítandó területet és ezt csatolja a hitbizományhoz. Ezt már az előbbi elvek szempontjából is rendkívül fontosnak tartom, de különösen az Alföld fásítása szempontjából üdvözlöm a javaslatnak ezt a részét (Helyeslés a jobboldalon) és én azt szeretném, ha valami úton-módon bizonyos Junktim állapíttatnék meg az erdőnek és az erdősítendő területnek a hitbizományhoz való csatolása esetén, hogy ezzel a fásítást előmozdíthassuk; de véleményem szerint ezzel részben leküzdhetnők a munkanélküliséget is, mert a fásítással, amely az Alföldön csakis rigolírozás esetén sikerül, munkaalkalmat tudunk teremteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem kívánok most a javaslat egyes részleteivel foglalkozni, erre módom lesz a részletes tárgyalás során, hanem pár olyan gondolatot szeretnék még felvetni, amelynek megvalósítása véleményem szerint a javaslat előnyére ezolgál. Az allodizálás kulcsát magam részéről megfelelőnek tartom azért, mert nagyobb hitbizoinányok esetén lehetővé teszi azt, hogy középbirtokok keletkezzenek, amely középbirtokokra, mint előbb említettem, nagy szükség van társadalmi eloszlásunk szempontjából. Itt egy kéréssel kell fordulnom a pénzügyminiszter iirhoz, még pedig azzal a kéréssel, tegye lehetővé azt, hogy az allodizálás révén földhöz jutott új birtokosok az átiratási vagy örökösödési illetéket földben róhassak le. (Helyeslés jobbfelől.) Ezáltal az állam tetemes földterületek tulajdonába juthat, amelyeket telepítés céljaira tudna hasznosítani, másrészt az illető birtokosok nem lennének mindjárt gazdálkodásuk kezdetén ilyen súlyos illeték- és adóhátralékokkal megterhelve. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Köztudomású ugyanis, hogy ezek pénz nélkül fognak földet Örökölni, a felvehető pénzt pedig birtokuk instrukciójára kell fordítaniuk, mert nem szabad megengedni nekik, hogy extenzíve gazdálkodjanak. Ennek a kérdésnek tárgyalásánál hivatkozhatom a már annyiszor emlegetett Dánia példájára, amely 1920-ban hitbizományi reformja megalkotásánál a hitbizományi^ területek 20 százalékát vette ilyenképpen igénybe és lehetővé tette azt, hogy az állam 20.000 hektárt oszthatott fel, illetve használhatott fel földbirtokpolitikai célra. Eddig a hitbizományi birtokok gazdálkodása nem volt az állam felügyelete alatt és ezért gyakran hallani azt az ellenvetést, azt a panaszt, hogy ez az ellenőrzés igazságtalan és nem megfelelő; mert a többi nagybirtok gazdálkodása nincs ellenőrzés alatt. Ezzel a kérdéssel szeretnék most egy pár pillanatig foglalkozni. (UaßM'h! Halljuk! jobbfelől.) Véleményem szerint nem lehet egy kalap alá vonni a kötött nagybirtokot és a szabadforgalmú nagybirtokot, mégpedig azért, mert a kötött forgalmú nagybirtoknál nem lévén örökös, vagy esetleg csak leányutód lévén, a hitbizományi birtokos egész célkitűzése oda fog irányulni, hogy befektetés nélkül minél több jövedelmet vegyen ki a földből. Ez a szabadforgalmú nagybirtoknál nincs meg, mivelhogy az a leányágra és az oldalági rokonokra is átszállhat. Véleményem szerint tehát ebben az ellenőrzésben semmi méltánytalanság nincs és mivel a hitbizomány bizonyos privilegizált jogi helyzetet élvez, méltányos, hogy ezzel kötelezettségek is járjanak. De szükséges ez az ellenőrzés azért is, hogy a hitbizományi gazdálkodás tényleg mintagazdálkodás legyen. A törvényjavaslat az ellenőrzést a gazdasági felügyelőkre kívánja ruházni. Véleményem szerint ez nem lenne teljesen megfelelő, hiszen azok a felügyelők annyi egyéb munkával vannak megterhelve, hogy ezt az újabb munkát nem igen lehet rájuk bízni. A törvényjavaslat egyik szakasza már prejudikál erre, amidőn azt mondja, hogy ezt az ellenőrzést a földmívelésügyi miniszter úr más szervre is rábízhatja. Kendben van, rábízhatja, de én arra kérném majd a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt az ellenőrzést minden esetben gyakorolja és ez az ellenőrzés magánál az üzemtervnél kezdődjék, mert nagybirtokot üzemterv nélkül nem lehet szakszerűen vezetni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.)* Abból a célból pedig, hogy ez a kötött nagybirtok a maga hivatását, a mintagazdálkodást tényleg megvalósíthassa, szükségesnek tartom, hogy az 1900 : XXVII. te. 25. §-a tényleg betartassák, mely előírja azt, hogy az olyan kötött nagybirtok, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 3000 koronánál több, csak okleveles gazdatisztet alkalmazhat. Sajnos, ez a valóságban nines meg; van egy egész csomó olyan nagy hitbizomány, amelyben nem okleveles gazdatisztek, hanem, egészen más társadalmi rétegekből rekrutálódott jószágigazgatók és gazdák vezetik az illető birtok gazdálkodását. De az okleveles gazdatisztek kötelező alkalmazását nemcsak a kötött birtok tulajdonosára, hanem a kötött birtok bérlőjére is ki kell terjeszteni, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy a kötött birtok bérlője, amennyiben nagybirtokról van szó, tehát a nagybérlő okleveles gazda legyen, vagy legalább is köteles legyen okleveles gazdákat alkalmazni. A törvényjavaslatnak második része az új családi középhitbizományok alapításával foglalkozik és tulajdonképpen a középvagyont kívánja konzerválni, középmintagazdaságokat kíván létesíteni. Itt is azzal a kéréssel fordulok a miniszter úrhoz, hogy ezeknek a gazdálkodását is ellenőriztesse egy bizonyos mértékig, hogy ezek is mintagazdálkodást folytassanak. Szeretném a javaslatba, illetve majd a törvénybe belevenni, hogy az illető birtokos, köteles legyen a várományosát okleveles gazdává kineveltetni, vagyis a várományos köteles legyen mezőgazdasági főiskolát végezni. (Elénk. helyeslés a jobboldalon és a középen.) A javaslat harmadik része a hitbizományi kisbirtokokkal foglalkozik, a kisbirtokokat kívánja az elaprózódástól, elpulverizálódástól megmenteni. Nálunk, Magyarországon láttunk már ehhez hasonlót. Ilyen a vitézi telek, az oszthatatlan családi birtok, a haditelek, de a tapasztalat szerint — sajnos — ezek nem tudtak elszaporodni és attól félek, hogy ez az új hitbizományi kisbirtok sem fog tudni elszaporodni, ha csak megfelelő könnyítésekkel, főleg megfelelő adókönnyítésekkel nem állunk az illető birtokos rendelkezésére. (Rupert Rezső: Ezzel már előre is jöhettek volna!) A törvényjavaslatnak ez a része rendkívül hasonlít a német Reichs-Erbhofgesetz-re, ezért véleményem szerint abból a német törvényből azokat a paragrafusokat, azokat a részeket, amelyeket Magyarországon meg lehet honosítani és amelyek stimulálólag hathatnak a kis-
