Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

472 Az országgyűlés képviselőházának 9 falvi Farkas Géza: Nem bűn ilyen dolgot előhozni! Miért méltóztatnak zavarni?) Igen t. képviselőtársam nagyon I919-es akasztófahumorában van akkor, amikor ilyeneket kétségbevan. Tartozunk a hadirokkantaknak legalább azzal a tisztelettel, hogy amikor ilyen magas helyen szóvátesszük az ő nyomorúságukat, akkor méltóztassanak meghallgatni és ha nem tudok bizonyítani,... (vitéz Scheftsik György: Nem a hadirokkant dolgot kifogásolom, hanem a hangnemet, hogy az oroszokat kiemelik! En is vagyok annyira tisztelettel a hadirokkantak iránt, mint a képviselő úr, csak önnel szemben nem!) Látom, hogy nem, különben meghallgatna. Ez a szerencsétlen hadirokkant kétszer is folyamodott a főbíróhoz, az alispánhoz, majd a honvédelmi miniszterhez. A miniszter rendeletéből Mocsár y a következőket írja (olvassa: »Értesítem a folyamiodót, hogy kérelmével... számú rendelettel azért utasítottuk el, mert igényét a hadirokkanttörvény és az utasítás 180. pontja értelmében elkésve jelentette be. Ezen elutasító határozat ellen felébb ezésnek helye nincs.« A továbbiakban szintén ezt írják ennek a hadirokkantnak egy újabb kérvényére. Nem (akartam példával jönni, mert azt hiszem, minden képviselőtársam kerületében vannak hasonló sorsú szerencsétlen hadirokkantak. (Kölcsey István: Igen, de nem hozzuk ide, hanem eljárunk az ügyeikben.) Igen t. Képviselőház! Izsáki Margittól a Magyarságban a napokban olvastunk egy cikket, amelyben szintén melegebb szívvel kezeli a hadirokkantakat, mint egyes képviselőtársaim. (Kölcsey István: No! No! Mit nem beszél! Kikérem magamnak, ez nem eljárás!) A következőket mondja Szabó Imre hadirokkant (olvassa): »49 hónapig voltam a harctéren, kétszer kilyukasztották a bőrömet, megállapították az orvos urak, hogy 70 százalékos tüdőtágulásom van. Elmentem, megkértem, hogy adjanak valami rokkantsegélyt. Szemembe nevettek: régen elmúlt már a harctér. Ennek a Szabó Imrének tíz gyereke volt és azt mondja, ma hat van, tíz volt, de hála legyen a jó Istennek, négy elhalt. (Zaj a jobboldalon.) Azt a rettenetes nyomorban szenvedő hadirokkantat odaállítom az egyik ajtóhoz, ezt a Szabó Imrét a másikhoz és kérem a képviselő urakat annak a százezer nyomorúságos hadirokkantnak és annak a több mint 600.000 hősi halottnak a nevében, méltóztassék kellő tisztelettel hallgatni azt az interpellációt, amely a legnagyobb magyar adósságról szól. Tény az, amit mondtam, de ezenkívül is számtalan példa van arra, hogy a hadirokkantak nem tudnak hozzájutni ahhoz a jogukhoz, amelyet ezerszeresen kiérdemeltek. Tény az, hogy vannak olyan orvos urak, akik — úgy vélem — megfeledkezve az orvosi hivatás magaslatáról, leklasszifikálják a hadirokkantakat. Miután példákat méltóztatnak tőlem kiprovokálni, említhetek erre példát. Itt van Mátéffy Béla gégetuberkulózisos hadirokkant esete, aki a hadirokkant-törvény értelmében 100 százalékos rokkant volna, de akit, úgylátszik, személyi antipátiából 75 százalékos rokkanttá degradáltak le. (vitéz Scheftsik György: Ez mind mese! — Eckhardt Tibor: Honnan tudja ezt Scheftsik képviselő úr? Megvizsgálta? — vitéz Scheftsik György: Feltételezem! — Farkasfalvi Farkas Géza: Fog segíteni rajta, meg vagyok győződve róla! — Eckhardt Tibor: Bizonyos, hogy Scheftsik képviselő úrnak nincs gégetuberkulózisa! — Derültség. — vitéz Scheftsik György: Nagyon örülök neki! — Derült. ülése 1936 február 19-én, szerdán. ség. — Eckhardt Tibor: Tehát nem lehet szakértő!) Ez az orvosi eljárás nem ítélhető el eléggé, mert úgy áll a dolog, hogy az állam adta ki az utasítást a leklasszifikálásra, akkor az állam ezt helytelenül tette. Ha privát diligenciából csinálják, akkor még sajnálatosabb a dolog. Erre vonatkozólag is érkezett hozzám számos panasz. Hogy többet ne mondjak, van a sásdi körorvosnak is egy ilyen esete, ahol az a szerencse, hogy egy káplán veszi kezébe az ilyen emberek csitítását — Szigetinek hívják — és ennek köszönhető, hogy nem robban ki az elkeseredés. Felszólalásomnak az a könyörgő célja: méltóztassék módot találni arra, hogy azok a hadirokkantak, akik eddig talán azért nem vizsgáltattak felül, mert nem voltak rászorulva a hadirokkant segélyre, most pedig a viszonyok rosszabbodása folytán rászorulnak felülvizsgálatra bocsáttassanak (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes!) Kérem továbbá azt is, hogy amennyiben a hadirokkant-törvény erre módot nem ad, méltóztassék a hadirokkant-törvényt revideálni abban a tekintetben, hogy azokat a súlyos hadirokkantakat, de különösen azokat, akik állítólag elkéstek, (Felkiáltások a jobboldalon: Állítólag!) vagy pedig nem tudták az okmányaikat beszerezni azért, mert azok Przemyslben, vagy a határokon túl elvesztek, (Eckhardt Tibor: Ilyen van sok!) akár bizonyítás alapján is, méltóztassék hadirokkantaknak elfogadni és méltóztassék a megfelelő járadékot kifizettetni nekik. Méltóztassék továbbá utasítani a hatóságokat, hogy mindazokat az eseteket, amelyekben a panaszok valószínűeknek látszanak, vizsgálják felül. Éppen ebben a Dékány István-féle esetben történt meg, hogy igen kedves képviselő elődöm maga járt el ebben az ügyben a körjegyzőnél, — még hozzá kellő időben, a hadirokkant-törvény életbeléptetése előtt körülbelül egy évvel — hogy vizsgálják az illetőt felül és a jegyző hivatalból utasította őt el. Ez kegyetlenség igen t. uraim! Az ilyen kegyetlenségeket igenis meg kell hallgatni és már amikor az ember feláll egy ilyen szentségnek az ügyében, nem kell rögtön lehurrogni. (Zaj a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Igaza van!) Az a rengeteg sok nyomorult, a borzalmas viszonyok között élő sok hadiözvegy, hadiárva megkívánja, hogy ezzel a kérdéssel állandóan és a legnagyobb tisztelettel foglalkozzunk éppen a haza biztonsága érdekében, mert ezeknek az embereknek nyomorúsága egyáltalában nem alkalmas a hadsereg nívójának a fejlesztésére. Éppen ezeknek az embereknek szinte a piedesztálra való emelésével kellene szolgálni a haza jövendő érdekeit, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Ezt mi is akarjuk!) Bátrak voltunk a hadirokkant-törvénynek kétségkívül jó intencióit is átvizsgálni, ezek azonban sok esetben már idejüket multák. Sok tekintetben megváltoztak a viszonyok abban a vonatkozásban is, hogy a régi tőkével sokkal több segítséget tudtunk nyújtani a hadirokkantaknak. Ezért tisztelettel javasolom, méltóztassanak módot adni a következő kérdések tárgyalására. A hadirokkant-törvény 2. §-nak b) és c) pontjaiba nagyon jól beleférne az, hogy a hadirokkantak özvegyei és árvái a hadirokkanttörvényben foglalt kedvezményekben részesüljenek. Kérném továbbá a 3. §-nál azt, hogy az államháztartásban a hadigondozottak illetményeinek kielégítésére fennálló költségvetési