Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. a földmívelésügyi miniszter úr által adott vá­laszt tudomásul venni* igen vagy nem? (Igen!) A Ház a földmívelésügyi miniszter úr vá­laszát tudomásul vette. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az inter­pelláló képviselő úr interpellációjára a pénz­ügyminiszter úr által adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a pénzügyminiszter úr válaszát is tudomásul vette. Következik Takács Ferenc képviselő úr in­terpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsé­gének káros működéséről. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége káros működést fejt ki azáltal, hogy Hódmezővásárhelyen, Polgárdiban és máshol kis földmívesek földjét elárverezteti? Hajlandó-e a miniszter úr felügyeleti jo­gánál fogva odahatni, hogy az árverések fel­függesztessenek? Hajlandó-e a miniszter úr lehetővé tenni, hogy az árverések okozta veszteségek helyett a saját hibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott földmívesek kapjanak engedményeket? Budapest, 1936 február 14. Takács Fereuc s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Takács Ferenc: T. Képviselőház! Interpel­lációm tárgyának hódmezővásárhelyi részében már ismételten történtek a földmívelésügyi miniszter úrhoz Hódmezővásárhelyről inter­venciók. Egy alkalommal a város főispánja is terjedelmes beadvánnyal járult a miniszter úrhoz, amelyben feltárta azoknak a földmíve­seknek helyzetét, akik Hódmezővásárhelyen az egyetlen ott még meglévő nagybirtokból — tehát az utolsó nagybirtokból — a város terü­letén földet vásároltak. A földmívelésügyi mi­niszter úr — legalább is a hódmezővásárhelyi lapok híradása szerint — akkor ígéretet is tett arra, hogy az Altruista Bankra felügyeleti jo­gánál fogva hatást próbál gyakorolni, hogy az részesítse kíméletben azokat a kis földbir­tokosokat, akiket egyáltalában nem részesített kíméletben akkor, amikor nekik a földet el­adta. Az a nagybirtok, amelyet 1928-ban Hód­mezővásárhelyen felosztottak, nem is volt már túlságosan nagy terület, mindössze 3340 kis­hold volt a területe és ebből 140 hódmező­vásárhelyi kisbirtokos vásárolt birtokot. (Az elnöki széket vitéz Bobory György fog­lalja el.) Egynek átlagosan 24 hold jutott, de termé­szetesen voltak ennél nagyobb és kisebb bir­toktestek is. A föld vételára túlságosan magas volt. Ma sem lehet pontosan tudni, hogy váj­jon az Altruista Bank mennyiért vásárolta meg a grófnőtől azt a földet, amelyet parcellá­zott, ma sem lehet megállapítani, hogy nem volt-e a két vételár, az eladási ár és a grófnő által számított vételár között valami igen nagy differencia, valami nagyon nagy különbség. Egyesek azt mondják, hogy dupla áron adta tovább az Altruista Bank a földet, ami az ő ré­széről semmi esetre sem vall túlzott altruiz­musra, habár az Altruista Banknak a törvény szelleméből kicsendülően kétségtelenül az volna ülése 1936 február 19-én, szerdán. 457 a feladata, hogy olcsón parcellázzon, telepítsen. 400 pengőtől 1350 pengőig terjedt a vételár kis­holdankint. A szikes részekért is 4—500 pengőt adtak, tehát az olyan földekért, amelyek szinte alig használhatók mezőgazdasági mívelésre. A megállapodás szerint a vételár felét ki kellett fizetni a vétel megtörténte alkalmával, a másik felére pedig az Altruista Bank folyósított zá­logleveles dollárkölcsönöket 91 százalékos árfo­lyam mellett, 70 féléves törlesztésre 8"8 száza­lék évi törlesztés és kamat mellett. Azért intéztem interpellációmat a pénzügy­miniszter úrhoz, mert úgy vagyok értesülve, hogy a dollár-záloglevéltulajdonosok talán túl­nyomórészt Budapesten élnek, magyar állam­polgárok, akik ezeket a dollár-zálogleveleket a külföldi hitelezőktől összevásárolták; mégpedig volt idő, amikor 15—20 százalékért lehetett eze­ket a dollár-zálogleveleket összevásárolni. A kormány tiltó rendelkezése értelmében azonban magánosok, kisemberek semmi körülmények között sem juthattak hozzá ezekhez a zálogleve­lekhez. Mindenesetre érdekelne bennünket, hogy ki vette meg ezeket a zálogleveleket; érdekelné az ország egész közvéleményét, de érdekelné el­sősorban azokat a szegény kisembereket, akik amai viszonyok mellett nem bírják el a törlesz­tési részleteket és különösképpen nem hírták és nem bírhatták el a terheket akkor, amikor a mezőgazdasági termények árai katasztrofálisan leestek, még a mainál is sokkal mélyebb szinten voltak. Csak jellemzésül mondom el, (hogy az a dol­lárkötvénytulajdonos, aki 15—20 százalékért vá­sárolta azt meg és aki már információm sze­rint, magyar állampolgár, két és fél esztendő alatt megkereste a vételárat a kamatokon és a további törlesztések és kamatok nála már tiszta haszonként mutatkoznak. Hiába volt a földmí­velésügyi miniszter úr ígérete, hiába volt az intervenció, az Altruista Bank az én városom­ban mégis elárvereztetett 22 kisembert. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Pedig mindegyiknél, valamennyinél megállapította egy pártatlan bizottság, hogy nem bírják el a törlesztési részleteket. Bele kell mennem e kérdés részleteibe mé­lyebben, hogy bizonyíthassam azt a körül­ményt, hogy ma már ez a kölcsön elviselhetet­len azoknak a szegény embereknek, teljesen tönkretette őket, nem bírják megfizetni; meg kell tehát találni a módját annak, hogy ami­kor itt gazdavédelemről és újabb telepítésről beszélünk s az ország tele van ezekkel a jel­szavakkal, legalább olyan embereket, akik a vételárnak több mint a felét kifizették, föld­jeikiől ne lehessen elűzni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elárverezték Kovács Mihályt, aki 20 hold földet vásárolt; holdanként 800 pengővel szá­mítva, 17.191 pengő volt a vételár. Jellemző az altruizmusra, hogy 3% munkadíjat számí­tott fel a bank s ez 501 pengőt tett ki. Ütré­szesedést is számított fel, pedig tudomásom szerint új utakat nem is nyitottak azokon a földeken, mert azokat a földeket az uradalom korábban jórészt kisbérlőkkel míveltette. El­árverezték Kovács Mihály földjét, noha az árverésig kifizetett a 17.191 pengőből 12.441 pengőt, az Altruista Bank által az árverésen fizetett vételár pedig 11.332 pengő volt. Barna Ferenc 13 kis hold földet vett s a 7800 pengős vételárból invesztálással és egyéb teljesített fizetésekkel összesen 6739 pengőt fizetett ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom